Hajókatasztrófák, amelyek valódi tragédiák előidézői voltak

Zátonyra futott olajszállító Mauritiusnál
This aerial picture taken on August 16, 2020, shows the MV Wakashio bulk carrier that had run aground and broke into two parts near Blue Bay Marine Park, Mauritius. - A ship that has leaked more than 1,000 tonnes of oil in pristine waters off the Mauritius coast has split into two, its Japanese operator said August 16, 2020. (Photo by STRINGER / AFP)
Vágólapra másolva!
Habár az elmúlt hetekben az Ever Given katasztrófája uralta a címlapokat, a koronavírus-járvány mellett világítva rá arra, az országok mennyire kitettek a főként tengeren bonyolódó világkereskedelem sérülékenységének, a globális hatásokat kiváltó szuezi dugó korántsem az első esete volt ennek. A múlt század és az idei is megélt már hasonlókat, valódi, súlyos, emberi, anyagi és ökológiai katasztrófákat is. Összeállításunkban most - a teljesség igénye nélkül - felelevenítünk néhányat ezek közül, ismertebbet és kevésbé ismertet egyaránt.
Vágólapra másolva!

A tenger a világgazdaság egyik legfontosabb színtere.

A hajózás fontos szerepet tölt be a kereskedelemben, az utasszállításban, a szórakoztatóiparban és a vendéglátásban is.

A globalizáció, az éghajlatváltozás, a tömegtermelés, az iparosítás, a személyszállítás széles néprétegek számára történt elérhetővé válása, az online áruházak térhódítása és a gyorsaság igénye külön-külön is jelentős rizikófaktort jelentenek a balesetek és a katasztrófák bekövetkezhetősége szempontjából.

A Titanic 1912-es katasztrófája vízválasztó volt, mert ennek következményeképpen 1914-ben 13 ország aláírta az Életbiztonság a tengeren (SOLAS) egyezményt. Ugyanakkor csak öt ország ratifikálta, és bár az első világháború kitörése miatt soha nem is lépett életbe, de alapjául szolgált a későbbi hasonló nemzetközi szerződéseknek.

A jelenleg is hatályos SOLAS-egyezményt 1974-ben írták alá, Magyarország a 2001. évi XI. törvénnyel ültette át a belső jogrendszerébe.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet 1948. március 17-én hozták létre a hajózás ellenőrizhetőbbé tétele és a SOLAS-egyezmények folyamatos felülvizsgálata érdekében.

A jelen elemzésben bemutatott balesetek, katasztrófák ugyanakkor arra világítanak rá, hogy a tengerészeti egyezmények, szabályozások időről időre kiegészítésre, frissítésre szorulnak - amellett, hogy az egyezmények és a nemzetközi hajózási szabályok az egységességet és az iparág biztonságát szolgálják. Sokszor előfordul azonban, hogy a hiba nem csak emberi mulasztás, az időjárási viszontagságok, bizonytalanságok ugyanannyira közrejátszhatnak az események tragikussá válásában.

A halifaxi robbanás

Halifax városa az első világháború idejében a Brit Királyi Haditengerészet egyik legfontosabb bázisa és hadikereskedelmi központja volt az amerikai kontinensen. Az itt található kikötő a háború utolsó éveire jelentős forgalommal büszkélkedhetett: naponta futottak ki innen hadianyagokat szállító hajók Európába, és gyakran érkeztek ide az európai hadszínterekről sebesülteket szállító kórházhajók. Mindezeken kívül itt állomásozott Kanada hadiflottája is.

A stratégiailag nagyon fontossá vált kikötőt a német tengeralattjáró-hadviselés miatt nehéz hálókkal védték,

ami meglehetősen korlátozottá tette a hajók közlekedését.

Az SS Imo norvég teherhajó 1917. december 3-án érkezett Halifax kikötőjébe semleges ellenőrzés és üzemanyag-felvétel céljából. A hajónak 2 nappal később kellett volna távoznia, de elhúzódott a tankolás, és a védőháló is késleltette indulását.

Az SS Mont Blanc francia teherhajó 1917. december 5-én New Yorkból érkezett a kikötőbe, és az Európa felé tartó konvojhoz kellett volna csatlakoznia, egy vihar miatt azonban késve ért ide, a védőhálót már lehúzták, és így nem tudott a partnál dokkolni.

A norvég teherhajó, amely már így is jelentős késésben volt, a megengedett legnagyobb sebességet túllépve hagyta el a kikötőt 1917. december 6-án kora reggel,

miután a védőhálót felhúzták.

A partra sodródott SS Imo a robbanás után Forrás: Wikipédia

Ezen a reggelen nagy köd lepte el a várost, így az SS Imo nem vette észre, hogy egyenesen a francia teherhajó felé tart. A francia révkalauz kürtjelzését meghallva hátramenetbe kezdett, de elkésett.

A norvég hajó nekiütközött a francia hajótörzs elülső részének,

a fedélzeten tárolt benzollal átitatott acélhordók pedig felborultak, tartalmuk kiömlött. Az SS Imo hátrálásának következtében szikra keletkezett, ez pedig meggyújtotta a kiömlött benzolt. Az SS Mont Blanc fedélzete tűzbe borult, de a legénysége szerencsére idejében el tudott menekülni. A francia hajó ezután rövidesen felrobbant.

A robbanás következtében kb. 2000 ember lelte halálát, akiknek a többsége kanadai volt, a sérültek számát 9000-re becsülték.

Két négyzetkilométeres körzetében minden épület összeomlott. A robbanás szökőárat okozott a kikötőben, az általa generált nyomáshullám pedig fákat és oszlopokat csavart ki, hajókat rongált meg.

Néhány órán belül vonatszerelvényeken érkezett a segítség mentőcsapatok és segélyszállítmányok formájában az Egyesült Államokból és Kanada városaiból.

Kérjük, lapozzon a Doña Paz és az Exxon-Valdez baleset felelevenítéséhez!