180 éve kezdődött egy magyar iparág elképesztő, fél évszázadon át tartó nemzetközi sikertörténete

XIX. századi magyar malmok  
Magyarország,
Budapest III.
Kolosy (Lujza) tér a Szépvölgyi út felől nézve. Jobbra a Lajos utca és a Lujza Gőzmalom. A felvétel 1890 után készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.
Vágólapra másolva!
A magyar gasztronómia és élelmiszerek napjainkban is nagyon népszerűek és keresettek a hazánkba látogató turisták körében, volt idő azonban, amikor ennek legalább egy magyar iparágát nemzetközi viszonylatban is az elsők között tartották számon. Gazdasági és történelmi visszatekintésünk során most bemutatjuk a magyar malomipar aranykorát.
Vágólapra másolva!

A magyar malomipar a XIX. század sikertörténete, amely jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ország a középkori gazdasági viszonyokból áttérhessen a kapitalista berendezkedésre.

A sikerhez vezető út első lépése: a József Hengermalom

Hazánkban

a korszerű lisztelőállítás megalapozója Széchenyi István volt,

aki angliai tapasztalatai nyomán az 1830-as években egy átfogó javaslatcsomagot terjesztett a kormány elé, amelyben szerepelt úthálózat-fejlesztés, folyamszabályozás és az őrlési technológia korszerűsítése is. Széchenyi a gőzhajók és gőzgép mozgatta malmok építésére tett javaslatot. Ennek hátterében tényszerű tapasztalatok álltak: a világlátott gróf tudta, hogy annak ellenére, hogy az országban nagy mennyiségű kiváló búza terem, és egyes területeken bőség uralkodik, máshol viszont éhínség pusztít. Ennek okaként a rossz út- és vasúthálózatot, valamint a hajózhatatlan vízi utakat jelölte meg, amiknek következtében a gabona nem jut el oda, ahol arra szükség van.

A József nádorról elnevezett első pesti hengermalom Forrás: mek.oszk.hu / Závodszky Géza-Hermann Róbert: Nemzet születik. Új képes történelem. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1997.

A malmok ki voltak szolgáltatva az időjárás kényének-kedvének, és emiatt nem tudtak egyenletes, jó minőségű lisztet őrölni. Széchenyi felismerte, hogy a megoldás kulcsa a rendszeres, állandó őrlés. Belátta, hogy

az élelmezéshez és a lisztkivitelhez elengedhetetlen az útépítés, a folyamszabályozás, a gőzhajózás és az állandó őrlés.

Ezért volt az eszméje egy olyan malom, amelyet gőzgép hajt, és amely kő helyett hengerszéken őröl. Ezeknek az ismereteknek a birtokában

1841-ben helyezték üzembe a Széchenyi alapította Pesti Hengermalom Társaság gőzmalmát, amely Európa akkori legkorszerűbbje volt.

Ez a létesítmény szolgált mintául a hazai és külföldi malomépítészetben egyaránt. József nádor támogatása előtt tisztelegve a József Hengermalom nevet kapta.

"Széchenyi számításba vette a helyi körülményeket is. Kipuhatolta a dunai malmok költségét, hasznát, őrlőképességét. Megtudta Eichholtz pesti városbírótól, hogy 40 malom van Pesten s ezek 40 hét alatt naponként átlag 450 mázsa gabonát képesek őrleni s így, ha akadály nélkül működhetnek, évenként 126.000 mázsát. Számolnia kellett minden körülménnyel, mert az addigi tanácskozás érthető feltűnést keltett az érdekelt malomtulajdonosok és pékek között" - szól az 1910-es, Széchenyi és a pesti hengermalom című történeti munka beszámolója az előkészítésről.

A malomnak Lipótváros adott otthont, közel a Duna-parthoz, a mai Falk Miksa utca – Stollár Béla utca – Honvéd utca – Balaton utca által határolt területen, amely ebben az időszakban még ipari terület volt, és más gyárak is települtek ide. Működésének kezdetétől két hengeren, száraz lisztőrléssel napi 17 tonna lisztet állított elő. 30 lóerős gőzgépe felállításakor az ország legnagyobbja volt.

A cikk nem ért véget, lapozzon a második oldalra! A folytatásban arról olvashat, hogyan vált malomipari nagyhatalommá a korabeli Magyarország a kiegyezés időszakában!