A pénz világának talán legfontosabb központjából, a Wall Streetről sosem hiányoztak a nagyot mondó jóslatok. Közgazdászok és stratégák sokszor egymással versenyezve igyekeztek hatalmas és fontos prognózisokat megfogalmazni, annak reményében, hogy ha igazuk lesz, jelentős hírnévre tehetnek szert. Ennek azonban van egy nagy kockázata is, mivel benne van a pakliban, hogy az adott elemző óriásit téved. A most következő cikkben ezeket a nagy tévedéseket gyűjtöttük csokorba.

Amikor a pénzügyi piacokon valamilyen izgalmas esemény történik vagy mindenkit megmozgató folyamat megy végbe, akkor rendre megjelennek azok az elemzők, akik igyekeznek megjósolni a jövőt, illetve olyan nagyszabású prognózissal előállni, amely – legalábbis, ha bejön – komoly hírnevet jelenthet számukra. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora sztárok lettek azok az elemzők és befektetők, akik például időben felismerték a 2008-ban kirobbant amerikai pénzügyi válság előjeleit.

A nagy jóslatok azonban komoly kockázattal is járnak. A nyilvánosan megfogalmazott prognózisok ugyanis időnként óriási baklövésnek bizonyulnak, ami súlyosan ronthatja az adott elemző reputációját – noha ez nem szükségszerű. Egy elemzés nemrég összefoglalta, melyek voltak a Wall Street eddigi történetének legrosszabb jóslatai.

Az 1929-es részvénypiaci szárnyalás

Az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság egyik kezdőpontjának 1929. október 24-ét tartják, amikor az amerikai tőzsde 11 százalékot zuhant, majd ezt követően tartósan óriási veszteségeket produkált, magával rántva az egész amerikai gazdaságot.

A kor egyik legendás elemzője nagyon mellélőtt 1929-benForrás: AFP

Volt azonban egy elemző, aki igen rosszul mérte fel a helyzetet. Irving Fisher ugyanis mindössze hét nappal október 24-e előtt úgy nyilatkozott, hogy szerinte teljesen indokolt, hogy a következő hónapokban is magasan maradjon a részvénypiac, vagyis a pesszimista elemzőknek nincs igazuk.

Itt nem pusztán arról van szó, hogy valaki tévesen ítélte meg a helyzetet. Irving Fisher ugyanis korának egyik leghíresebb elemzője volt. Vagyis a történet azért érdekes, mert ebből is látszik, hogy attól mert valaki a szakmája csúcsán van, még tévedhet hatalmasat – akkorát, hogy azt még száz évvel később is emlegetik.

Az 1990-es nagy gazdasági válság

Az 1980-as évek végén megjelent egy könyv az Egyesült Államokban, amely a The New York Times bestseller listájának élére került. Ebben a dallasi Southern Methodist University professzora, Ravi Batra kifejtette, hogy a kapitalizmus által kitermelt egyenlőtlenség és politikai korrupció 1990-ben nagy gazdasági válságot fog okozni.

Mint utólag kiderült, Batra igen nagyot tévedett, akkorát, hogy a The Great Depression of 1990 című könyvéért 1993-ban meg is kapta a Nobel-díj paródiájaként létrehozott IgNobel-díjat. Batra azonban azon kevesek közé tartozik, akik kétszer is képesek voltak hatalmasat tévedni. Az eredetileg 1985-ben megjelent első könyve után 1989-ben írt egy folytatást is, Túlélni az 1990-es nagy gazdasági válságot címmel. Végül ez a könyv is megkapta az IgNobel-díjat.

A 100.000 pontos Dow Jones

Az 1990-es évek vége óriási eufóriát jelentett az amerikai tőzsdén. Az internetbuborék időszakában mindenki mámorosan élvezte a részvénypiaci felívelést, azonban voltak olyanok, akik túl nagyot mertek álmodni.

Az 1990-es években sokan nagy szárnyalásokra számítottak a következő évtizedekreForrás: AFP/Getty Images/Drew Angerer

Charles W. Kadleck, a kor híresen optimista elemzője ugyanis azt mondta, a Dow Jones Industrial Average részvényindex 2020-ra el fogja érni a 100.000 pontos szintet. Mint később kiderült, ez a jóslat inkább a korszellemből adódó optimizmusra épült. A nem sokkal később kipukkadt internetbuborék, majd a 2008-as válság elég stabilan útjában állt a részvényindex töretlen felívelésének. A Dow Jones egyébként napjainkban 34.000 pont körül mozog.

A buborék mélyén

Az 1990-es évek végi amerikai internetbuborék akkora bukásokat hozott, hogy talán nem is korrekt külön kiemelni egyes elemzői baklövéseket. Van azonban egy olyan eset, amely pontosan a közepébe talált a buboréknak.

A korban jól ismert stratéga, Bruce D. Vandegrift ugyanis 1999 decemberében (nem sokkal a buborék kipukkadása előtt) írt egy elemzést a SmartMoney című magazinba, és kifejtette, szerinte mely internetes részvények lesznek a felfutás nagy nyertesei. Ezek között külön kiemelte az AOL-t, amely korának talán legfontosabb internetes vállalata volt. Vandegrift elemzése a buborék kipukkadásáig megalapozottnak tűnt, azonban nagyon gyorsan hatalmas tévedés lett belőle.

2000-ben ugyanis az AOL összeolvadt a Time Warnerrel, ami borzalmas üzletnek bizonyult. Az AOL az összeolvadás után elvesztette a részvénye értékének több mint 70 százalékát.

Az Enron sikere

Az 1990-es években az Enron volt az amerikai elemzők egyik nagy kedvence. A vállalat 1996 és 2001 között minden évben elnyerte az „Amerika leginnovatívabb vállalata" címét a Fortune magazintól.

Úgy tűnt tehát, hogy a cég megállíthatatlan. Az egyetlen bökkenőt az jelentette, hogy kiderült: az Enron körül az amerikai gazdaságtörténet egyik legnagyobb vállalati csalása bonyolódik. Ahogy az ügy napvilágra került, a cég részvénye is összeomlott. Míg a papír 2000. augusztus 23-án 90 dollárt ért, addig 2001 decemberében már csak 6,2 centet.

Az Enron botránya az utolsó pillanatig alig rengette meg az elemzőketForrás: AFP/James Nielsen

Mindezek fényében elég nagyot tévedtek azok a Wall Street-i elemzők, akik még 2001 szeptemberében is vételi minősítéssel látták el az Enron papírját – vagyis vásárlást javasoltak az ügyfeleiknek. Ilyen volt például a Lehman Brothers elemzője, Richard Gross, aki úgy látta, hatalmas lehetőség van a vásárlásban, mivel az Enron részvénye gyorsan talpra fog állni.

Ez a történet azonban sokkal furcsább annál, mint hogy néhány elemző bakot lőtt. Valójában 2001 szeptemberében nem volt olyan nagyobb elemző, aki eladást javasolt volna. Vagyis az Enron még a teljes összeomlása előtt is el tudta varázsolni a szakértőket.

Lapozzon, cikkünk folytatódik további súlyos elemzői mellényúlásokkal!