Az 1970-es években világszerte meglepetést keltett a siófoki Ezüstpart közelében felhúzott szállodagyár, amelyben egy 200 fős épület betonelemeit 4 hónap alatt lehetett legyártani. A magyar tenger partjának - meglehetősen kockásra sikerült - üdülői egy letűnt kor technológiájának hírnökei, egy olyan üzemből, amely a Balaton homokját használta alapanyagnak. Összeállításunkban azt is megmutatjuk, melyik hotelek készültek a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat miniház-gyárában.

A második világháború utáni országos lakáshiány megoldására csak az 1960-as 1970-es évek ipari méretű házépítései hoztak megoldást. A szocialista technológiával készült paneltelepek megalkotói sablonalapú betonkockákba költöztettek mindenkit, a faluról jött, addig mezőgazdaságból élő parasztembert, és a több diplomás, állami intézményben dolgozó családfőt is. Az iparosított előregyártás Szovjetunió - inspirálta „csúcsmodelljei" ebben az időszakban a padlószőnyeges, és sokszor csak szobakonyhás, állami beruházásból és OTP hitelből épített társasházi lakásai voltak, amelyeket

Magyarországon 1962-től úgynevezett házgyárakban építettek meg.

A pártvezetés 1965 és 1970 közt összesen 7 házgyár üzembe helyezését tűzte ki, közülük három Budapesten, négy pedig vidéken (Győr, Miskolc, Szeged, Debrecen) ontotta magából a vasbeton elemeket. Az ezt követő évtizedben a házgyárak elképesztő ütemben biztosították a tömegtermelést, gyakran tíz évre előre lekötött kapacitással.

Az akkoriban még ipari csodának számító ingerszegény lakótelepek - amelyek később aztán rengeteg kritikát kaptak a szociológusoktól és városépítészektől egyaránt - az 1960-as években fellendülő balatoni turizmust meglovagolni kívánó pártvezérek érdeklődését is felkeltették, akik ezek mintájára képzelték el az idilli balatoni üdülőtelepeket is. A betonelemek előregyártására a házgyárak kapacitásának foglaltsága miatt helyben igyekeztek megoldást keresni.

Kapóra jött, hogy a tó homokja igazán olcsó alapanyagot szolgáltatott a betonelemek habarcsához. Az elhatározás így hamar megszületett, és 1968-ra már szó szerint üzemkész is volt. Ettől kezdve a csak szállodagyár néven emlegetett Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat csak úgy ontotta magából a balatonparti, kockaformájú, szocialista, de magyar álomhoteleket.

Kattintson a galériára, hogy lássa, hogy néztek ki a korabeli álomszállodák!

Kattintson a képre, hogy lássa hol szállhattak meg az egykori balatoni turisták!Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

 A hatmillió forintból elkészült miniházgyár akár napi 18-20 panelt is képes volt produkálni, amelyből egyébként 25 félére és összesen 1346 darabra volt szükség egy háromemeletes épülethez. Az Ezüstpart közelében felhúzott üzemben egy 200 fős épületet 4 hónap alatt létre lehetett hozni,a korábbi 1-2 év helyett. 

Lapozzon a következő oldalra, hogy megtudja, miként vált világhírűvé az üzem, és hogyan ért véget az aranykora!