Múltidéző sorozatunkban most bemutatjuk, hogyan lett a Margitsziget kis híján a gazdag szerencsevadászok magánbirodalma a 19. században, elzárva azt a családi kikapcsolódásra vágyó magyarok és turisták elől.

Budapest egyik legnépszerűbb kirándulási, sportolási és kikapcsolódási helyszíne immár évtizedek, ha nem évszázadok óta a Margitsziget. Történelme során megélt viharos és nyugodt időszakokat is, uralkodók, főhercegek, hercegnők, költők, írók látogattak ide gyakran, számos vers született a sziget lombos fái alatt a csodálatos kilátásban gyönyörködve.

A sziget kapcsán ismert, a Nyulak szigete elnevezés onnan ered, hogy a XI. és XII. században az Árpád-házi királyok vadaskertet, vadászbirtokot hoztak létre ezen a területen.  1252-ben Margit magyar királylány számára az édesanyja a szigeten domonkos rendi zárdát építtetett, melyet Szűz Máriáról neveztek el. Ez a későbbi idők folyamán híres zarándokhellyé vált, amely leánynevelő intézetnek is helyszínt biztosított és betegeket is ápolt. 1526-ban a mohácsi csata tragikus kimenetele után, a szerzetesrend elmenekült a szigetről.

Felvetődik a kaszinó ötlete

Témánk szempontjából a Margitsziget története a XVIII. század végétől lett igazán eseménydús és érdekes. II. Lipót magyar király 1790 őszén fiát, Sándor Lipót főherceget nádorrá választatta, aki emiatt rövidesen a magyar fővárosba költözött. Szabály volt ugyanis, hogy a nádornak Budán kellett laknia. Az akkori tervek szerint a Margitsziget pedig Schönbrunn mintájára a felsőbb körök magánmulatóhelyévé, Közép-Európa Monte Carlójává vált volna. 
A XIX. század közepének végéig nem történt előrelépés a sziget fejlesztésének ügyében. Ekkor azonban a növekvő látogatottság hatására 1871-ben a sziget nyugati partja mentén lóvasutat építettek ki. Ekkoriban a látogatók a szigetet gőzhajóval, kompon vagy esetleg csónakon érhették el. Miután a területet részvénytársasági alapon bérelték ki, ide már csak belépőjegy megfizetése után jöhettek az érdeklődök. A Margit híd építésének kezdete egybeesett hazánk új fővárosának, az immár egyesített Budapest születésének évével, amelyre 1873-ban kerülhetett sor. 1900-ban pedig elkészült a szigetre levezető szárnyhíd is. Ezzel a Margitsziget idegenforgalmi nevezetességé vált.

Margitsziget, előtérben a Parlament, háttérben a Margit híd és a Margitsziget (1933)Fortepan / TEHTUBE

József főherceg felajánlotta a szigetet megvételre a főváros számára, az árat 11 millió koronában határozta meg. Ez akkoriban hatalmas összeg volt - viszonyításként: 1906-ban a főváros éves költségvetése 40,8 millió korona volt. Emiatt az összeget Budapestnek több évig tartott kigazdálkodnia, így a tulajdonosváltás csak pár évvel később, 1908-ban történt meg. A fiatal magyar főváros a vásárlás idején már úszott az adósságban, a tartozások 1910-ben elérték a 184.810.654 koronát.

A sikeres adásvételt követően a fővárosi vezetők a Margitszigetet üdülő, szórakozási, gyógyhelyi és idegenforgalmi célok mentén tervezték felújítani és hasznosítani. A jelentős összegű infrastrukturális beruházások és fejlesztések finanszírozását a főváros azonban már nem tudta felvállalni, így ehhez a külföldi, elsősorban nyugati befektetők támogatását kérte. A szigettel kapcsolatban az a döntés született, hogy a fejlesztések anyagi kezelésére betéti részvénytársaságot hoznak létre. A magyar elit a projekt anyagi támogatását attól tette függővé, hogy ebben megbízható, külföldi, hasonló ágazatban működő tőkések is érdekeltté váljanak. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság végül sikerrel járt és megkapta a Ritz Hotel Fejlesztési Társaság támogatását, amely egy angol, svájci és fiumei-abbáziai cég volt, jelentős tapasztalatokkal az üdülő, gyógyfürdő és szállodai ágazatban.

Történetünk a következő oldalon izgalmas fordulatot vesz, kérjük, lapozzon!