10 érdekesség, amit talán nem tudott a 75 éves forintról

A magyar forint idén 75 éves, és az 1946 óta tartó története számos érdekességet foglal magában. Már a megszületése is egy világrekorder eseménynek volt köszönhető, de a következő évtizedek is bővelkedtek izgalmakban a magyar nemzeti valuta körül. Utánajártunk a forint különlegességeinek, és összeállításunkból az is kiderül, igaz-e, hogy a legendás 200 forintos érme túl sok ezüstöt tartalmazott.

Az idén 75 éves forint története sok izgalmat tartogat. Az alábbi gyűjtésben bemutatunk néhány olyan különlegességet, amelyet talán kevesebben ismernek.

1. Az infláció, amikor az emberek élelmiszert és ruhát loptak

Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a forint 75 éves története a második világháború utáni elképesztő hiperinflációval indult, de ennek pontos hatásai még mindig döbbenetesek lehetnek. Az új fizetőeszköz ugyanis azért vált szükségessé, mert

a pengő értéke 1945-ben összeomlott, ami akkora értékvesztést idézett elő a fizetőeszközben, amelyet még mindig a történelem legsúlyosabb hiperinflációjaként tartanak számon, melynek mértékével csak az 1990-es évek zimbabwei pénzromlása vetekedhet.

A hiperinflációt elsősorban a világháború pusztításai idézték elő. Ahogy ugyanis a gyárak, a lakásállomány és a mezőgazdasági termelés is hatalmas károkat szenvedett el, már 1944-ben megindult a pengő zuhanása. 1945-re pedig eljött az összeomlás, és a lejtmenetet csak felgyorsította a pénz- és áruhiány, az országra kiszabott jóvátétel megfizetése, valamint a Vörös Hadsereg ellenőrizetlen és fedezet nélküli pénznyomása is.

Miként egy elemzés rámutatott, a hiperinflációt a legjobban egy kilogramm kenyér árán lehet bemutatni. 1945 augusztusában egy kiló kenyér ára 6 pengő volt. Kevesebb, mint egy évvel később, 1946 júniusában pedig már majdnem 6 milliárd pengő.

A százmillió bilpengő a zimbabwei dollárral holtversenyben a valaha forgalomba került legnagyobb címletű bankjegy Forrás: monetarium.hu

Érdemes megjegyezni, hogy a hiperinfláció elsősorban a városi (különösen a budapesti) lakosokat érintette. Egyszerűen azért, mert a kisebb településeken könnyebb volt hozzáférni a szükséges termékekhez, főleg, hogy vidéken sokan maguknak termelték például az élelmiszert.

A cserekereskedelem tehát virágzott, a városokban viszont tömegessé váltak a lopások, betörések.

A tolvajok azonban nem az értéktárgyakat akarták megszerezni, hanem sokkal inkább olyan alapvető cikkeket, mint az élelmiszer vagy a ruha – valamint minden olyan terméket, amely cserekereskedelem alapjául szolgálhatott.

Az infláció hatására aztán egyre nagyobb címletű bankjegyeket kellett kiadni. Jött a milpengő és a bilpengő is, de végül a helyzet olyan súlyos volt, hogy 1946 júniusában ki kellett adni a százmillió bilpengős címletet, amely a forgalomba hozott legnagyobb címletű bankjegy lett.

Ekkor azonban már az infláció követhetetlen volt. Az árak 15 óránként duplázódtak, és a katasztrofális helyzetnek csak az vetett véget, hogy augusztus 1-jén a kormány bevezette a forintot (a döntés nyáron született meg). Akkor 1 forint értékét 400.000 kvadrillió (tíz a huszonnegyediken) pengőben határozták meg.

2. Amikor nem volt elég papír a pénzhez

Noha már 1946 elején világossá vált szakmai körökben, hogy új pénznem bevezetésével valósítható meg az ország pénzügyi stabilizációja, a valuta nevéről egy ideig vita folyt, és a forint mellett felmerült a tallér ötlete is.

Ráadásul az első forintbankjegyek nyomtatása sem volt egyszerű feladat. A hiperinfláció miatt ugyanis a pengőt hatalmas mennyiségben gyártották, vagyis az új forintok előállításához már nem volt se elegendő papír, se piros nyomdafesték.

Végül a megoldás az lett, hogy finn és francia importból szerezték meg a kellő minőségű vízjeles bankjegypapírt a forinthoz.

1946-ban egyébként csak 10 és 100 forintos bankjegyeket állítottak elő.

Kezdetben komoly nehézségek adódtak a forintbankjegyek gyártása során Forrás: Cannedfish - CC BY-SA - commons.wikimedia.org

Az új bankjegyek megtervezését Horváth Endrére, a pénzjegynyomda grafikusára bízták, a papírpénzeket pedig az élet háború utáni újraindulását szimbolizáló ábrákkal díszítették – hasonlóan egyébként az első világháború után kiadott korona-bankjegyekhez.

Problémaként merült fel azonban, hogy a gyenge nyomdatechnikai megoldás (ofszetnyomtatás) miatt a bankjegyeket elég könnyű volt másolni,

aminek következtében a 100 forintosok hamisítása gyorsan komoly probléma lett.

Ehhez jött még, hogy a bankjegyek papírja gyorsan kopott, vagyis 1947-ben már új bankjegyeket kellett bevezetni. Ezek már sokkal kifinomultabb megjelenéssel és profibb nyomdatechnikai megoldásokkal kerültek be a körforgásba, ugyancsak Horváth Endre tervezésében. Az új bankjegysor pedig kisebb változásokkal és bővítésekkel mintegy 50 évig volt forgalomban. 1947-ben csak a 10 forintos jelent meg az új szériából, majd 1948-ban már a 20 és 100 forintos is.

Az 1992-ben visszavont 20 forintos bankjegy egyik különlegessége, hogy a hátoldalán látható férfialakhoz egy 1946-ban készült aktfotó szolgált mintául.

3. Az aranyalapú forint

Amikor a forintot kibocsátották, aranyalapú fizetőeszköz volt, vagyis a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékai fedezték a forint értékét.

Egy forint 0,0757575 gramm aranynak felelt meg, vagyis egy kilogramm arany 13.210 forintot ért.

Összevetésképpen, az 1927-es pengőhöz viszonyítva, 1 pengő 3,4 forint volt.

Magyarország aranytartaléka pedig igen jelentős volt, köszönhetően részben annak, hogy a háború után az amerikai hadsereg visszaadta a Magyar Nemzeti Bank nyugatra hurcolt készleteit. Következésképpen a forint mögött álló aranyfedezet igen tekintélyesnek számított.

4. A kevesebb mint 1 forintos kenyér

Ha valaki 1946-ban 6 milliárd pengőért vásárolt egy kiló kenyeret, annak a forint bevezetése után nagyon gyorsan át kellett állítania a napi számolását a boltban. A forint bevezetése után ugyanis 1 kilogramm kenyér már csak 0,96 forint volt. Ha ezt összevetjük a 2019-es árral (309 forint), akkor ez 322-szeres drágulás a forint 75 évvel ezelőtti bevezetése óta.

1946-ban 1 forint bőven elég volt egy kiló kenyér megvásárlásához Forrás: forintportal.hu

Hasonló számokat láthatunk más termékek esetében is. Egy liter tej 1946-ban 0,9 forint volt, míg 2019-ben 243 forint, ami 270-szeres drágulás. Egy liter benzin ára akkor 1,6 forint volt, és 238-szorosára drágult 2019-re (381 forint).

Ehhez képest egy kiló cukor egészen keveset drágult csak 1946 óta – amiben nyilván a kor kínálati helyzete is erősen közrejátszott. Akkor 7 forint volt, míg 2019-ben 209 forint – ez 30-szoros drágulás.

Ezzel szemben viszont a cigaretta hatalmas áremelkedésen ment keresztül. 1946-ban 2 forintért lehetett kapni egy doboz cigarettát, míg 2019-ben már 1180 forintért, ami 590-szeres áremelkedésnek számít.

5. A forint és a nyugati fizetőeszközök

Árfolyamtörténeti szempontból érdemes megjegyezni, hogy 1 amerikai dollár 1946-ban 11,70 fillérbe került, és az MNB adatai szerint ez sokáig nem is változott.

Először 1969-ben kezdett el drágulni a dollár a forinthoz képest, akkor viszont nagyon jelentősen, egészen 30 forintig.

Hozzá kell tenni, hogy akkoriban a devizaárfolyamokat központilag állapították meg az országban.

Az amerikai dollár és a német márka is hirtelen erősödött meg a forinttal szemben 1969-ben Forrás: 123rf

A német márkával hasonló volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy ez csupán 1955-ben került fel a listára, akkor 2,80 forintos árral.

A márka szintén 1969-ben mozdult el innen érdemben, és ugyanolyan jelentősen, mint a dollár.

Először 7,50 forintra, majd néhány hónappal később már 8,20 forintra erősödött. A márka végül, 2002-ben, 124,50 forintos áron szűnt meg, amikor Németországban felváltotta azt az euró.

Lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!