A tálibok, Biden Amerikája és Brüsszel közösen szabadíthatják migránsok millióit Európára

Afghan nationals queue up at the Pakistan-Afghanistan border crossing point in Chaman on August 17, 2021 to return back to Afghanistan. (Photo by - / AFP)

Az Egyesült Államok (és az általa vezetett NATO-koalíció) Afganisztánban töltött mintegy 20 évig tartó korszaka gyorsan és megdöbbentő módon ért véget, amikor a tálibok pár nappal ezelőtt harc nélkül elfoglalták az ország fővárosát, Kabult is, és ezzel gyakorlatilag az egész államot ellenőrzésük alá vonták. Az afgán elnök, a kormánytagok és már a jegybank elnöke is elmenekült az országból, és - ahogy írtuk - az amerikai hadsereg távozása is inkább menekülés, mint kivonulás. A pánik és a káosz közepette a szakértők és a világ vezetői rettegnek attól, hogy a hatalomátvételt - a tálibok ígérete ellenére - erőszak és megtorlás kíséri majd, és ez további konfliktusokat válthat ki, nem csak az országon belül, hanem a várható migránsáradat miatt a világban (amelyet a szavazókat importálni akaró baloldali pártok még helyenként örülnek is).Hogyan alakulhat a tálibok új uralma alatt a világ egyik legelesettebb, külföldi támogatásoktól függő országának élete és ez milyen hatással lehet a világra?

A XXI. századból vissza a középkorba?

Afganisztán nyugati szövetségesek által irányított állami működésének összeomlását számos hír, képes beszámoló mutatja az elmúlt hetekben lezajló, és augusztus közepére lényegében befejeződő tálib hatalomátvétel kapcsán. A sajtóbeszámolókban nagy visszhangot nem kapott az a nem túl régi, helyi gazdasági hír, ami különös színezetet ölthet a mostani események tükrében: a koldusszegénynél csak éppenhogy jobban álló ország központi bankjának honlapján augusztus 5-én megjelent közlemény szerint augusztus 2-án elindították azt a programot, melynek keretében a köztisztviselők fizetésüket elektronikusan, mobil eszközeik segítségével felhasználható módon kapják meg. A kétségkívül modern, nyugatias techonológiai-pénzügyi megoldás elindításán jelen volt Adzsmal Ahmadi ügyvezető jegybankelnök és Asraf Gáni, Afganisztán elnöke is.

Afgán pénzváltók egy kabuli piac, illetve egy pénzváltó iroda előtt (2014) Forrás: AFP/Wakil Kohsar

Nagyjából két hétre rá már egyikőjük sincs az országban: Ahmadi egy amerikai szállítógépen menekült el a fővárosból, Kabulból, miután polgári járata a reptéren kialakult káosz miatt nem tudott felszállni.

Tette ezt nem sokkal Gáni után, aki egyik pillanatról a másikra hagyta hátra országát, miután augusztus 17-18-án egyértelművé vált, hogy a Kabul határában felsorakozott táliboknak nem kell 30-90 nap a kormányerők által magára hagyott főváros átvételére, ahogy azt még nyugati hírszerzői szolgálatok - a kormányerők meg nem történt ellenállását feltételezve - becsülték korábban (pontosabban: a CIA szerint 90 napig zajlott a folyamat, csak valójában már áprilisban elkezdődött, amikor az amerikaiak gyakorlatilag megszüntették a tálibokkal szembeni akciókat).

Azt, hogy mi lesz az elmúlt években az afgán gazdaságban történt változásokkal a jelenlegi bizonytalanságban még senki sem tudja, és ennek óriási hatása lehet Európára is: ugyanis migránsok millió indulhatnak el.

Sokan tartanak attól, a talibán újbóli hatalomra kerülése visszaveti Afganisztánt a társadalmi értelemben tekintett középkorba, de azt, hogy pontosan hogyan kezelik majd a szélsőséges iszlamisták országuk pénzügyeit, egyelőre nem tudni. Sejtések és alaptalannak nem nevezhető félelmek azért vannak.

Segélyektől függő állam Ázsia közepén

Afganisztán a világ egyik legszegényebb országa, alig néhány olyan állam van a Földön, mely a statisztikák alapján elesettebb lenne nála. Az egy főre jutó GDP a világon itt az egyik legalacsonyabb. Afganisztán mögött pusztán olyan, kilátástalanul szegény afrikai államok állnak még ebben a sorban, mint Malawi, Dél-Szudán vagy Burundi. Nem meglepő, ha a közép-ázsiai országra is gyakran hivatkoznak úgy az elemzők, hogy segélyektől függő országról van szó, mely a nyugati hatalmak két évtizedes jelenléte alatt is erősen rá volt utalva a gazdagabb államok támogatására.

Afganisztán adatai Forrás: MTI

A Világbank adatai szerint 2019-ben az országba áramló fejlesztési segély a bruttó nemzeti jövedelem 22 százalékának felelt meg. A támogatásokból finanszírozták eddig az állami kiadások 75 százalékát. Ám a fokozatosan csökkenő támogatások a szolgáltatási ágazat elhúzódó zsugorodásához vezettek, ami a foglalkoztatás és a jövedelmek romlásával járt.

A tálib hatalomátvétel máris bizonytalanná tette ezen külföldi segélyek további folyósítását.

Példáu Heiko Maas német külügyminiszter napokkal a tálibok kabuli bevonulása előtt a ZDF televíziónak így nyilatkozott:

Nem adunk egy centet sem, ha a tálibok átveszik az ország feletti irányítást és bevezetik a saría jogrendszert.

Ez az erőteljes nyilatkozat azonban nem pusztán a (várhatóan felálló) tálib kormányzatot érinti, hanem érinti azokat a szervezeteket is, melyek humanitárius tevékenységeket végeznek. Ezek egy része - úgy tűnik jelenleg - továbbra is folytatja munkáját, például az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) a jelenlegi helyzetben is fenntartja az országba irányuló segélyszállítmányait.

A háborútól sújtott és az amerikai segélyek által támogatott Afganisztán lakosságának mintegy 90 százaléka napi 2 dollárnál kevesebből él, így a mostani átmeneti helyzetben létfontosságú sokak hétköznapi szükségleteinek ellátásában a külföldi szervezetek munkája.

Ezáltal ez a döntés érinti Európát is: ha Afganisztánban a mostaninál is kilátástalanabb lesz a helyzet, akkor migránsok újabb milliói indulhatnak meg Európába.

Afgán menekültek az iráni nagykövetség előtt a tálib hatalomátvétel idején Forrás: AFP/Wakil Kohsar

Átláthatatlanul működik szinte az egész ország

Az ország törékenységét jól mutatja, hogy a tálibok hatalomátvétele előtt a biztonsági kiadásokra költötték a GDP 28 százalékát. Más, hasonlóan alacsony jövedelmű országokban az ilyen jellegű ráfordítások csupán a GDP 3 százalékát emésztik fel. Vélhetően hosszasan fogják még szakértők elemezni azt, hogy megérte-e ennyi pénzt (részben külföldi segélyekből) e célokra áldozni, ha a papíron 300 ezer fős afgán hadsereg, a táliboknál jóval modernebbül felszerelve, szinte harc nélkül átengedte az országot a szélsőségeseknek (amelynek egyik oka, hogy a 300 ezer a valóságban sokkal kevesebb, a biztonsági kiadások egy részét olyanok fizetésére költötték el, akik nem is fogtak puskát a kezükbe, csak rajta voltak a fizetési listán). Szélesebb összefüggésekbe helyezve a helyzetet, ugyanakkor vélhetően ennél is nagyobb probléma, hogy

Afganisztán olyan viszonyrendszerek között működik, melyek nem könnyítik meg a gazdaság dinamikus, a társadalom szélesebb csoportjainak javát szolgáló fejlődését, gyakorolja bármilyen erő is a politikai hatalmat az elnöki palotából.

A gyenge intézmények és megkövesedett, gyakran a törzsi hovatartozáson nyugvó tulajdonjogok korlátozzák a pénzügyi integrációt és a finanszírozáshoz való hozzáférést, a magánszektornak nyújtott hitelek a GDP mindössze három százalékát teszik ki.

Ez utóbbi egyébként a Világbank kimutatása szerint szinte jelentéktelen, hiányzik a vállalkozói réteg, amely a foglalkoztatás és a szolgáltatások bővüléséhez vezetne. A foglalkoztatás az alacsony termelékenységű mezőgazdaságban koncentrálódik: a háztartások 60 százaléka jut jövedelemhez a mezőgazdaságból, a munkavállalók 44 százaléka ebben az ágazatban dolgozik.

Egy fiatal léggömbárus Kabul közelében, aki 5 afganiért ad egy léggömböt, ami kevesebb mint egy dollárcentet ér - jobb napjain 4 dollárt keresett (2015-ös felvétel) Forrás: AFP/Shah Marai

Beszédes, hogy az Economic Index 2021-es adatai alapján - ez a nemzetközileg jegyzett mutató az egyes országokban értékeli a gazdaság, illetve a vállalkozások szabadságát, környezetét egy összetett szempontrendszer alapján - Afganisztán a 146. helyen áll az országok rangsorában, az átlagnál jelentősen alacsonyabb, 53 ponttal, ráadásul csökkenéssel a tavalyi évhez képest. A csökkenés oka egyértelmű: a mindent átható korrupció, a biztonsági helyzet és a bizonytalan belpolitikai állapotok: ezek együttesen már a tálib hatalomátvétel előtt aláásták az országban az üzleti és a vállalkozói környezet biztonságát.

Afganisztánban túlságosan is jelentős szerepet játszik az illegális, vagy a fél-illegális, azaz a szürkegazdaság.

Jelen van a törvénytelen bányászat, és az ópiumtermeléshez kapcsolódó csempészet is. A kábítószer-kereskedelem fontos bevételi forrást jelent a tálibok számára. Becslések szerint az afgán GDP legalább egyötöde az ópiumkereskedelemből származik, amelynek nagy részét a tálibok ellenőrzik, segítve ezzel a csoport felfegyverzését. Az ópium alapanyagának számító máktermesztés megsemmisítésére irányuló - sikerét illetően kétséges - akcióról az Origo is közzétett beszámolót:

A nyugati jelenlét során az egyik legfontosabb, társadalmi-gazdasági hatásait illetően átfogó és hosszú távú cél volt, hogy az afgán termelőket átállítsák mákról más növényekre, melyek mind az ország földrajzi adottságait, mind gazdasági hasznukat illetően vállalható, sőt, kívánatos alternatívát jelentenek a gazdáknak. A nyugati országok felé pedig az átállás az ópiumcsempészet mérséklődésével járt volna. Azt, hogy ez a törekvés lényegében kudarcot vallott, már néhány éve látni lehetett, erről ebben a cikkében írt az Origo. Afganisztánban azonban nem csak mák terem - továbbra is -, hanem sok más kincs is, igaz, a föld alatt.

Gazdag nyersanyag-lelőhelyek

Ugyanis többféle, a fejlettebb gazdaságok számára különösen értékes ásványi anyag is megtalálható az országban, többek között réz, kobalt, szén és vasérc is. Van továbbá kőolaj és földgáz, valamint drágakövek.

Az ásványkincsek értéke a becslések szerint eléri a 3 ezer milliárd dollárt,

mindezek mellett hatalmas arany- és ipari fémkészletekkel is rendelkezik Afganisztán területe. Ezek óriási gazdasági potenciált jelenthetnek, nem véletlen, hogy Kína és Oroszország is a közelből figyeli az afganisztáni helyzet alakulását. A közeljövő - illetve már a jelen - egyik legfontosabb alapanyagát, a lítiumot szintén nagy mennyiségben birtokolja az ország, ez a mobil eszközök és az elektromos autók akkumulátoraiban használt nélkülözhetetlen anyag. Mivel az autóipar egyre gyorsuló ütemben áll át a szén-dioxid-kibocsátásmentes közlekedési formákra, ez az anyag egyre keresettebb lesz.

Afgán dinnyetermesztők Kandahár tartományban: az ország gazdag ásványkincsei ellenére főleg a mezőgazdaságból él Forrás: AFP/Javed Tanveer

Az ásványkincsekben rejlő potenciál kiaknázását azonban a hatalmas korrupció, a biztonságos légkör hiánya, a kiépítetlen közlekedési infrastruktúra, a fejletlen elektromos hálózat és a műszaki szakértelem hiánya akadályozza, mindezek miatt az amúgy érdeklődő külföldi befektetők távol maradnak. Még a meglehetősen sok mindent elvállaló kínai cégek is óvatosabbak a szokottnál, például a China Metallurgical Group is, amely 2007 óta birtokolja Afganisztán egyik legnagyobb rézlelőhelyének kitermelési jogát, a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak miatt felhagyott az itteni munkálataival. A nagyhatalmak közül Kína ugyanakkor hajlandó lenne együttműködni a tálibokkal is,

ennek hátterében a kínai cégeknek a réz- és olajipari tevékenységek fejlesztésére megkötött helyi szerződései állnak.

A kínaiak azonban nem szívesen köteleznék el magukat, hacsak nem érzik úgy, hogy a biztonsági és korrupciós problémákat elég jól kordában tudják helyben tartani ahhoz, hogy ezekből az ipari nyersanyagokból értékes mennyiségeket tudjanak kitermelni.

Tehát gazdag ásványkincsek ide vagy oda, jelenleg

az ópium mellett a búza a legfontosabb afgán exportcikk,

bár az utóbbi években értékes terménnyé lépett elő a dió, a mandula, a pisztácia, a sáfrány, a gránátalma és a mazsola is, annak ellenére, hogy egyre nagyobb területeket adnak át (fordítanak vissza) mák- illetve ópiumtermesztésre. Ezenfelül a hűtőházakba és csomagoló létesítményekbe történő beruházások hiánya hátráltatja az országot abban, hogy a gyümölcs- és zöldségkivitelből többet tudjon profitálni, mivel a mezőgazdasági termékek legalább egynegyede a betakarítás után olyan mértékben romlik meg, hogy nem lehet őket eladni.

Cikkünk nem ért véget, kérjük, lapozzon a következő oldalra! Bemutatjuk, mi várható a tálibok irányíotta ország gazdasági életében!