Az Inga-gátrendszer, egy évtizedek óta folyamatban lévő projekt a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK), amely ha elkészül, a világ legnagyobb vízerőmű-rendszere lehet. Az építkezések helyszíne a világ egyik legkevésbé fejlett, polgárháborútól, erőszaktól sújtott, korrupt országa. A hatalmas gátrendszer része az egész Afrikát átszelő energiahálózatot létrehozó tervnek, amely a kontinens ipari-gazdasági fejlődését segítené elő. A számos kritika közül az egyik leghangsúlyosabb, hogy a legalább 80 milliárd dolláros megaprojektből a külföldi befektetők gigantikus gazdasági előnyökre tehetnek szert, miközben az országban égetően szükséges fejlesztésekről elterelődik a figyelem, és a kontinens szegény többségének fejlesztési igényei elől veheti el a pénzt. Összeállításunkban bemutatjuk az Inga-gátrendszer építkezését, és az e mögött meghúzódó folyamatokat, valamint a fejlesztések pozitív és negatív hatásait.
A már üzemelő duzzasztógátak
A Kongó-folyó, amely az Amazonas után a világ második legnagyobb vízhozamával rendelkezik, továbbá a kontinens legnagyobb térfogatú és legintenzívebb folyama, tíz országon áramlik keresztül éri el végállomását, az Atlanti-óceánt. A Kongó az Inga-vízesésnél rejti magában a legnagyobb vízenergia-potenciált. A folyó jelenleg 40 vízenergia-projektnek ad otthont, amelyek közül kilenc a KDK-ban található, köztük az ország két legnagyobbja is: az Inga I. (354 megawatt) és az Inga II. (1.424 megawatt), bár jelenleg mindkettő jóval a kapacitás alatt termel a nem megfelelő karbantartás és a felújítás finanszírozásának hiánya miatt.
A Nagy Inga vízerőmű-rendszer tervei a számok nyelvén
Az Inga duzzasztógát egy – a mai napig nem teljesen elkészült - komplex energiatermelési rendszer, amelynek részei a már üzemelő Inga I. és Inga II., továbbá a kivitelezés alatt álló Inga III., és Nagy Inga-gát. Az 1972-ben és 1982-ben épült két vízerőmű biztosítja a térség legnagyobb mennyiségű hálózati villamos energiáját, működési nehézsége ellenére. A leendő 5 gátból álló Nagy Inga vízerőmű-rendszert 225 kilométerre Kinshasától, és 150 kilométerre a Kongó Atlanti-óceáni torkolatától tervezik felépíteni. A gátkomplexum várhatóan 42.000 megawatt termelőkapacitással rendelkezik majd, 52 darab, egyenként 750 megawatt teljesítményű turbinája lesz,ami így a vízenergia-termelés szempontjából a világ legnagyobb gátjává teheti azt. Ez lényegesen több, mint amennyit Kongó saját célra felhasználhat, így az energia nagy részét exportálni fogják.
A 7 szakaszra osztott grandiózus gátkomplexum fejlesztése az Inga III.-mal kezdődik majd, ez utóbbi további 2 szakaszban épülhet fel. A munkálatok több tízezer ember kitelepítésével járhatnak. A gátfal és az Inga III. vízerőmű megépítése mellett a projekt egy olyan távvezeték megépítését is magában foglalná, amely 5.000 kilométer hosszan húzódna Zambián és Namíbián át a dél-afrikai régió többi országába.
A költségeket csak az Inga III. esetében 14 milliárd dollárra, a Nagy Inga komplexum esetében pedig 100-150 milliárd dollárra becsülik.
Ez utóbbi elképesztő összeg, 30-45 ezer milliárd forint, a KDK éves GDP-jének, 2-2,5-szerese.
Az Inga-gátakra vonatkozó tervek még az 50-es évekre nyúlnak vissza, amikor francia, belga, kínai, brazil és néhány afrikai országból érkező befektetők is kifejezték érdeklődésüket. Az Inga-vízerőművek terve az ország akkori elnökének Mobutu Sese Sekónak volt „fehér elefántja" vagyis olyan presztízs-beruházása, melynek eredményei nem feltétlenül álltak arányban a beruházás költségeivel. Megépítésük politikai célokat is szolgált, a kinshasai kormány a vízerőműveken keresztül tudta szabályozni az időről időre lázadó Shaba tartomány (más néven Katanga tartomány, napjainkban az ország egyik legfontosabb bányaipari területe) energiaellátását.
Cikkünk a következő oldalon további érdekes részletekkel folytatódik, kérjük, lapozzon!