Irak földjét évszázadokon át a „termékeny félholdként" hivatkozták, mely - a mostani ország közigazgatási határainál jóval nagyobb területen - a közel-keleti civilizáció bölcsője volt, gazdag földjeit a Tigris és az Eufrátesz vize táplálta. Napjainkra azonban az emelkedő hőmérséklet, a hosszan tartó aszály, a rossz vízgazdálkodás és a politika viszályok együttesen fenyegetik kiszáradással a helyi folyókat - az országot pedig ökokatasztrófával.

A régió létfontosságú folyóira és azok mellékfolyóira a környező országokban felhúzott duzzasztók csökkentik a vízhozamot, a fennmaradó mennyiség pedig a helyi tározók ellenőrzésén keresztül a különböző fegyveres csoportok kezében van, ami tovább szítja a feszültségeket Irakban.
A vízhelyzet most valóban szörnyű, egész Irakban" - mondta el Fabrice Balanche, a Lyoni Egyetem regionális vízügyi szakértője az Asia Times-nak. 

A termékeny félhold egyre fogy

Összességében Irak vízének több mint 90 százaléka az országon kívülről származik. A 3000 kilométer hosszú Eufrátesz és az 1900 kilométer hosszú Tigris Dél-Törökország hegyeiben erednek, mielőtt megkezdenék hosszú útjukat Törökországon, Szírián és Irakon keresztül. Az országtól keletre fekvő Irán területéről pedig szintén számos kulcsfontosságú folyó vize érkezik iraki területre.

Iraki nők június 27-én, Dayalában egy szivárgó csőből nagy tálkákban hordják a vizet, mivel a szárazság sújtotta Irakban átfolyó Tigris és Eufrátesz folyók vízmennyisége mintegy 20 százalékkal csökkent. Májusban az ENSZ jelentése arra figyelmeztetett, hogy Irak a rekordszárazság miatt komoly terméskieséssel néz szembe.Forrás: AFP/Karim Sahib

Törökország a kilencvenes években a GAP projekt keretében 22 gát építésébe kezdett az Eufrátesz és a Tigris vizein, melyekből 16-ot már befejeztek. Az ezekből származó víz szinte megduplázta az öntözött mezőgazdasági területek mennyiségét Törökországban, és a vízigényes gyapot- és gabonanövények termelése is megugrott. Az ivóvíz, az öntözés, és az elektromos áram biztosítása érdekében Szíria is tározókat épített az Eufráteszre, de Irán is egyre több lépést tesz annak érdekében, hogy minél több vizet tartson a saját területén. Az elmúlt években 16 duzzasztót építettek csak a Sirwan-folyóra. Ráadásul az iráni vízügyi minisztérium további 109 gát építését is tervbe vette, elsősorban az Irakba ömlő vizeken.

Esőért szomjazó vidék

Mindazonáltal a tározók építése ellenére, ha lenne elegendő csapadék, akkor nem lenne probléma a vízellátással. Az elmúlt években azonban drámaian csökkent a csapadékmennyiség a régióban, és az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás a jövőben csak még tovább súlyosbítja ezt a helyzetet.
Az egész Közel-Keleten körülbelül 40 százalékkal kevesebb esőt fogunk látni 2040–2050-re, így a rendszerbe kerülő víz mennyisége csökkenni fog, miközben a népesség és a kereslet folyamatosan nő."- magyarázta Fabrice Balanche.

Kenuk várakoznak a chibayish mocsarak sekély vizében a déli iraki Nászirijja város közelébenForrás: AFP/Haidar Hamdani

Hatalmas méretű vízpazarlás és szennyezés

Egy 2012-es, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) kiadta jelentés szerint a víz áramlása a Tigrisben és az Eufráteszben az elmúlt két évtizedben mintegy 60 százalékkal csökkent. Ráadásul Irakban, különösen az ország déli részén még mindig azt a FAO által felettébb károsnak ítélt, lényegében az ókorból megőrzött árasztásos módszert használják öntözésre, amely a víz mintegy 85 százalékának elpazarlához vezet és megnöveli a talaj, illetve a folyók sótartalmát. A sóhoz hozzáadódik a rosszul megépített csatornákból kifolyó szennyvíz is, így mire a folyó vize eléri Dél-Irakot, annak nagy része használhatatlan a mezőgazdasági termelésben.

A kép 2021. június 20-án készült a Chibayesh mocsárvidéken, Irak déli részén. A nyári hőhullám alatt a helyi gazdák és pásztorok súlyos vízhiánnyal küzdenek, ami kíméletlenül pusztítja állataikat, és terményeiket. A kőolajban gazdag ország a világ egyik legkiszolgáltatottabbja az éghajlati válsággal szemben.Forrás: AFP/Asaad Niazi

Politikai nyomás és hidroterrorizmus

A Tigris és az Eufrátesz folyókon működő gátak főként Törökországnak kedveznek a felhasználható vízmennyiség szempontjábók, és biztosítják a régióban a vízhegemóniát. Azonban nem csak az állami szereplők élnek a lehetőséggel, hogy a vizet a hatalomgyakorlás érdekében sajátítsák ki. Például Irakban mintegy kétmillió ember függ a kurdok által ellenőrzött északi területre áramló folyóktól.

A hidroterrorizmusra jó példa a muszuli 2014 -es incidens, amikor az ISIS végigsöpört Irakon, és elfoglalták a nagy iraki gátat a TigrisenForrás: Anadolu Agency via AFP/2015 Anadolu Agency/Emrah Yorulmaz

A vízhez való hozzáférés miatt kitörő lokális konfliktusok egyre gyakoribbak a termékeny félholdhoz tartozó területen, tömeges migrációt indítva ezzel a gátak tövében az egyre kevesebb vízhez jutó földekről. A Közel-Keleten napjainkra a vízhez való jog a legerősebbek jogává vált, és egy gyors áttekintés alapján úgy tűnik, Irak jelenleg az egyik leggyengébb láncszem ebben a regionlális szereplők közül.