Az ellenérdekelt felek egymásnak feszültek, és annak eldöntése érdekében, hogy ki gyártja a valódit: az időközben Traubi Hungária Rt.-vé alakult Centráls Kft. és a debreceni üzemet megvásárló Ráthonyi Kft.-vel szerződésben álló Warimpex AG között egy, csaknem két évtizeden keresztül tartó jogi háború robbant ki.

Az első jogi ütközetet továbbiak követték

Az első ütközetet 2000 februárjában a Legfelsőbb Bíróság határozata zárta le, amely kimondta, hogy a Traubi Hungária Rt., azaz Salamon Berkowitz cége nem használhatja a nevében a Traubi vezérszót, és több bírósági döntés is megerősítette, hogy az üdítőitalnak a Traubisoda, illetve Traubi név alatti gyártásával védjegybitorlást követ el.

Ennek az ítéletnek a hatására Berkowitz cége 2005-ben Tra-Üdi Tradicionális Üdítőital-gyártó Rt.-re változtatta a nevét. Majd néhány évvel később, 2009-ben a Tra-Üdi Zrt. azt kérte a cégbíróságtól, hogy visszaváltoztathassa nevét; ekkor a Fővárosi Ítélőtábla határozata az Egyesült Államokból érkezett üzletember cégét jelölte ki az üdítőital névhasználati jogának birtokosaként, továbbá a vállalat neve Traubi Hungária Tradicionális Üditő-gyártó Zrt. lett.

Budapest, V. kerület, Kristóf tér, 1978: a belvárosi presszók teraszáról sem hiányozhatott a TraubisodaForrás: Fortepan / Urbán Tamás

Ezt persze a "másik Traubi" forgalmazója, a debreceni székhelyű Ráthonyi Kft. sem hagyhatta annyiban, és 2011-ben a Fővárosi Ítélőtábla már azt mondta ki, hogy Berkowitz cégei 1998 óta jogosulatlanul gyártottak Traubi, Traubisoda és Tra-Üdi néven üdítőket, így ezt a tevékenységüket be is kellett szüntetniük. Az ítélőtábla ítéletében tényként szerepelt, hogy 1993 óta a Traubisoda védjegy tulajdonosa az osztrák Warimpex AG, és 1995 óta a debreceni Ráthonyi Kft. rendelkezik a kizárólagos használati joggal.

De ezzel még mindig nem volt vége a jogi eljárásoknak, mert 2016 februárjában a Veszprémi Törvényszék áru hamis megjelölése és iparjogvédelmi jogok megsértése miatt bűnösnek mondta ki Salamon Berkowitzot és fiát, Moses Berkowitzot és másfél millió, illetve 750 ezer forintra büntették őket. Ezen felül 15 millió forintos pénzbírsággal sújtották a felszámolás alatt álló Tra-Üdi Zrt.-t, a két amerikai állampolgárságú férfi családi cégét.

Tragikus végjáték következett

A Ráthonyi Kft. tehát jogerősen megnyerte a közel 20 éven át tartó jogi csatározást a Traubisoda márkanévért, felszámolták a márkanevet bitorló rivális céget, elérhetővé váltak számukra az állami és uniós támogatások is. Három év alatt 300 millió forint támogatást kapott a legendás üdítőitalt gyártó debreceni vállalkozás palackozóüzemének fejlesztésére.

A hetvenes-nyolcvanas évek népszerű üdítőitalai közé tartozott a TraubisodaForrás: Fortepan / Bauer Sándor

A Ráthonyi több kiskereskedelmi partnernek is értékesítette termékeit, köztük a Metrónak, a Sparnak, a CBA-nak, az Auchannak, az Aldinak, a COOP-nak, majd 2018-tól a Lidlnek és a Penny Marketnek is.

Ekkor úgy festett, eljött a cég, és vele együtt a Traubi ideje, ám következett a már ki tudja hányadik fordulat az üdítőital-márka történetében: még mielőtt igazán termőre fordult volna az üzlet, minden összeomlott.

A szomorú végjáték részeként a Debreceni Törvényszék 2018 júliusában elrendelte az italgyártó és forgalmazó Ráthonyi Kft. felszámolását, miután a társaság bírósági határozatban megállapított fizetési kötelezettségét nem teljesítette, amelynek egy jogvita volt az előzménye a vállalkozás és egy partnercége között. A kft. debreceni telephelyét és védjegyeit (Traubi, Traubisoda, továbbá Róna üdítő és Csokonai ásványvíz) összesen nettó 1,1 milliárd forint irányáron a felszámoló meghirdette eladásra.

Ahogy annak idején az Origo is beszámolt róla, az italgyártó kft. saját tőkéje az előző évi 1,3 milliárd forintról ekkorra - a 2017. júliusi tevékenységet záró mérleg szerint - 468 millió forintra csökkent. A kötelezettségállománya (tartozása) 722 millió forintra rúgott, és már mindössze 7 dolgozót foglalkoztattak, míg az előző évben még 32-őt.

Ezzel tehát úgy tűnik, öt évtized elteltével véget ér az egykor népszerű üdítőital márka története, amely nem elég, hogy a rendszerváltozást követően nem igazán találta már a helyét a piacon, emellett egy kíméletlen konkurenciaharc áldozatává is vált.