Sok más, a kommunista diktatúra idején, a hetvenes-nyolcvanas években népszerű márkával szemben a Traubisoda még a rendszerváltozást követő évtizedekben sem tűnt el az üzletek polcairól. Sőt, nem is egy, hanem kétfélét is lehetett belőle kapni. Emögött azonban korántsem a bőség zavara állt, hanem az, hogy két cég is a magáénak vallotta az üdítőital gyártási jogát, ami húsz éven keresztül tartó pereskedéshez vezetett. A jogi eljárások időközben lezárultak ugyan, és tisztázódott a licencjog kérdése, ám a peres eljárások sokaságából végül győztesen kikerült vállalkozást a közelmúltban felszámolták, ezzel pedig végképp megszűnhet a fél évszázaddal ezelőtt útjára indított, "szocialista kólának" is nevezett üdítőital-márka. Nézzük, milyen volt a Traubisoda közel 50 éves története. 

A márkanév története bővelkedik az elképesztő fordulatokban. Ötven esztendővel ezelőtt, 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság kezdte meg a Traubisoda gyártását a balatonvilágosi üzemében."A Traubisoda, a természet ajándéka!" - így szólt a korabeli reklámszlogen.
A Traubisoda védjegy eredeti jogosultja az osztrák Lenz Moser nevű, borokkal foglalkozó cég volt Magyarországon és még számos országban (a név egyébként a Traube német szőlő szóból származik).

Magyar borral fizettünk az osztrák üdítőital licencéért

A Csongrád Megyei Hírlap a következőképpen számolt be az újdonság bevezetéséről: „Új üdítőitalt mutatott be kedden a Duna Intercontinental szállóban a Badacsonyi Állami Gazdaság és az osztrák Moser-cég. A Traubisoda nevű ital csemegeszőlő levéből, cukorból, citromsavból és szénsavas vízből készül, kémiai tartósítás nélkül, pasztörizálással, így korlátlan ideig eltartható. Az osztrák Moser-cég licence alapján Balatonaligán, a Badacsonyi Állami Gazdaság olasz, holIand és magyar gépekkel felszerelt új traubiüzemében kezdődik a gyártás ezen a héten."

A képre kattintva tekintse meg galériánkat a Traubisoda történetéről:

A Traubisoda reklámfotója a Fülesben 1980-bólForrás: Wikimedia Commons/Fortepan/Tóth József Füles - FOTO:Fortepan — ID 196997:Adományozó/Donor: Tóth József Füles

A szerződés értelmében a magyar állam borban fizetett, az első 10 évben 50 ezer hektolitert, amit a saját boraikkal és üdítőikkel 62 országban kereskedő osztrákok továbbértékesítettek. Az együttműködés kifejezetten gyümölcsözőnek bizonyult, a Traubi eladásai elképesztő tempóban futottak fel: az indulás évében (amikor egy palack 3 forintba került a 2300 forintos átlagfizetések mellett) 1,6 millió palack készült, és ez a mennyiség 10 év alatt majdnem a százszorosára nőtt.

Megjelent belőle kékszőlős változat és fél literes kiszerelés, továbbá a népi folklór feltalálta a gin-traubi long drinket, illetve a tojássárgájával készülő Traubi vitaminkoktélt. Az 1970-es és 1980-as évek során a termék nagy népszerűségnek örvendett, gyártásába időközben a csányi, a kunbajai és a debreceni állami gazdaság is bekapcsolódott.

A Magyar Hírlap 1981-ben, a Traubi 10. születésnapjára megjelent írásában így méltatta a népszerű üdítőt: „Ha felidézzük a tíz évvel ezelőtti állapotokat az üdítőitalok terén, mai szemmel elég siralmas volt a helyzet. A hazai üdítőital-gyártás már túljutott ugyan a Bambi-korszakon, és a természetes gyümölcslevek felé fordult, mint amilyen a meggylé, az őszilé, a birslé, a hírős és a többiek, de ezekből többnyire akadozott a kínálat, főként akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá: nyáron. Elavult gépsorokon készültek, kis mennyiségben; azt is rendszertelenül és rosszul terítve."

Az első jelentősebb fordulat akkor következett be a Traubi történetében, amikor a Lenz Moser csődbe ment, és 1986-ban a szintén osztrák Warimpex AG-vel kötöttek a magyarok megállapodást. 

Két évtizedes jogvita kezdődött

Az igazán nagy bajok azonban a rendszerváltás után kezdődtek, mivel az 1990-es évek elejére – főként a konkurencia megerősödése miatt – a kereslet jelentősen csökkent. Badacsony és vele együtt a balatonvilágosi Traubi-üzem a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az állami cégek legtöbbjét jellemző sorsra jutott: egyre nőtt a veszteség, majd elkezdődött a felszámolás, és azzal párhuzamosan 1992-ben a privatizáció.

A Badacsonyi Állami Gazdaságot 1992-93 folyamán az Állami Vagyonügynökség privatizálta, és pályázatot írtak ki rá, amelynek eredményeként az üzemet – a licencjoggal együtt – az Egyesült Államokból Magyarországra települt Salamon Berkowitz üzletember cége, a debreceni Centráls Kft. 1993 februárjában megvásárolta, majd a vállalat 1995-ben az üzemet és a védjegyet eladta a szintén Berkowitz által vezetett Traubi Hungária Rt.-nek, amely megkezdte az üdítőital gyártását.

Ekkor jött egy újabb fordulat, ugyanis 1995-ben egy másik cég is "Traubi" gyártásba fogott. Mégpedig a debreceni székhelyű Ráthonyi Kft. A gyártáshoz jogot is szereztek, a Lenz Moser csődbemenetele után azt az aroma szállítását végző osztrák Warimpex AG-tól vették meg. Ennek aztán az lett a következménye, hogy egyes időszakban Traubisoda és Traubi márkanév alatt is lehetett üdítőt vásárolni, amelyek ugyan egy licensz alá esetek, mégis két külön cég gyártotta azokat.

Lapozzon! A következő oldalon elmondjuk, ki nyerte a márkanév birtoklásáért indított jogi csatározást.