Ezek voltak a szocializmus legbutább reklámfilmjei - videó

Állami Biztosító bank pénzügy ÁB
Budapest IX.
József Attila lakótelep, Pöttyös utca 10.
ÉV
1967
Vágólapra másolva!
Ellentmondásnak tűnhet, hogy habár a szocializmusban kiiktatták a valódi piaci versenyt, kínálat és választék szinte nem is volt, a rádió- és tévéadók mégis elárasztották a hallgatókat és nézőket a „jobbnál jobb" termékeket és szolgáltatásokat bemutató reklámokkal. Közülük néhány pénzügyi hirdetés annyira ismert lett, hogy sokaknak még évtizedek múltán is eszébe jutnak a szlogenjeik. A Kádár-diktatúra több reklámja egyébként azért volt igazán ellenszenves és kontraproduktív, mert nevelni próbálta a maga végtelenségig leegyszerűsített módján az embereket.  
Vágólapra másolva!

Az egykori kommunista pártállam politikai és gazdasági vezetői már az 1950-es évek elején elfogadták, hogy még a Szovjetunió érdekszférájába tartozó és szocialista berendezkedésű országokban is szükség van a termékek és szolgáltatások reklámjaira. Viszont szigorúan megkülönböztették egymástól a szocialista és a kapitalista típusú hirdetéseket:

a kapitalista hirdetések erkölcstelenek, tolakodóak és agresszívek, mivel egyértelmű céljuk a maximális tőkés haszon elérése mellett a konkurencia könyörtelen eltiprása.

Ezzel szemben a szocialista reklámok eszköztára alkalmazkodik a tervgazdálkodáshoz, és az emberek erkölcsi, szellemi elvárásaihoz is - hirdették. Csak így válhat az előre megtervezett fogyasztás hatásos befolyásoló módszerévé. Az ilyen típusú hirdetések képesek a szocialista emberek ízlését formálni, továbbá hasznos tanácsokat nyújtanak az újabb termékek vásárlásánál és azok észszerűbb felhasználása érdekében, ezzel pedig megkönnyítik a mindennapi életet - állította a hivatalos propaganda.

Egy emlékezetes takarékbetétkönyv-hirdetés a '60-as évekből Forrás: Origo

Az 1960-as évekre tovább csiszolták a szocialista reklámok szerepét, ekkorra kristályosodott ki azok legfontosabb küldetése:

bemutatni a fogyasztóknak az árucikkek jellemzőit, felhasználhatóságát és fejleszteni a közízlést.

Irányelv volt, hogy azoknak a népgazdasági propagandatevékenységet kellett szolgálniuk, hiszen fontos agitációs és ideológiai láncszemet képviseltek a rendszerben.

A korai szocialista kínálatot - pontosabban az áruszűkösséget és a vegyes termékpalettát kínáló kereskedések helyett a szakboltok uralkodó mivoltát - a legfrappánsabban egy 1961-es Rátonyi Róbert és Pécsi Sándor szereplésével színpadra vitt kabaréban figurázták ki (szövege alább olvasható). Ebben szerepelt a

ikonikus mondat. Hiszen máshol cipőt nem lehetett kapni. Ugyanígy érvényes volt, hogy könyvet a könyvesboltból, játékot pedig a játékboltból lehetett vásárolni.

"Konferanszié: (...) Kedves közönségünk! El kell búcsúznunk a vadembertől. Ne féljenek, nem fogok köszönni neki, és ezzel felingerelni! Menjen, kedves fiatalember, folytassa nomád életmódját, illetve... mutassa csak, mik ezek itt magánál?
Vadember: Plakát. Hogy el ne felejtsem, mit hol?
A konferanszié elveszi tőle a plakátokat, és a közönség felé fordítja. A plakátok szövege: Édességet az édességboltból stb.
Konferanszié: Ahá, "Édességet az édességboltból!" "Játékot a játékboltból!" ... várjon csak ... miért nincs magán cipő?
Vadember: Elvesztettem a plakátot. Nem tudom, hol kell venni!
Konferanszié: No hát, próbáljon visszaemlékezni rá. Nem megy?
Vadember: Nem!
Konferanszié: Ejnye, pedig annyi volt belőle az utcán! Cipőt ... a ... no, honnan?
Vadember: Nem tudom!
Konferanszié: Erőltesse meg egy kicsit az agyát. Cipőt a ... Cipőt a ... Cipőt a cipőboltból!
Vadember: Köszönöm! Köszönöm! Végre tudom! Végre lesz cipőm! Megyek! Veszek! Indul."

A következő oldalon bemutatjuk a korszak pénzügyi reklámjait, kérjük, lapozzon!