Furcsa iparnak adott lendületet a világjárvány: a professzionális szellemvadászatnak

Tűnjön bár elsőre meghökkentőnek, de a második éve tartó koronavírus-járvány kevés gazdasági nyerteseinek egyike egy hagyományosnak semmiképp nem nevezhető, az átfogó statisztikákban meg nem jelenített szektor: a hivatásos, de legalábbis professzionális szellemvadászaté. Egy ilyen informális ágazatnak persze nincs a szokott közgazdasági módszerekkel megragadható teljesítménye, mégis érdemes egy pillanatra megállni amellett, hogy az elmúlt 2-3 évben világszerte egyre több riasztást kaptak a kísértetfelderítő alakulatok.

Fontos rögzíteni, hogy a cikkünkben röviden tárgyalt szellemvadászat „iparágként" nem azonos a már régóta ismert és kutatási területként egyre elfogadottabb, a hagyományos turizmus keretein belül is értelmezett paranormális turizmussal, vagy az úgynevezett sötét turizmussal. Utóbbi középpontjában olyan helyszínek állnak, amelyek múltbéli súlyos katasztrófákkal, hátborzongató történésekkel, emberiség elleni bűncselekményekkel kapcsolódnak össze. Így a csernobili nukleáris katasztrófa, a Vörös Khmer embertelen gaztetteinek egy-egy kambodzsai helyszíne, vagy egy hírhedt sorozatgyilkos háza mind lehet a sötét turizmus célpontja.

Turisták Csernobilban, a 4. reaktor közelében - a nukleáris katasztrófa területe a sötét turizmus klasszikus helyszíne Forrás: APA-PictureDesk/HELMUT FOHRINGER / APA / picturedesk.com/Helmut Fohringer

A paraturizmus pedig furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek, állítólagos szellemjárások helyszínei köré épül, ilyen helyek pedig szerte a világon vannak. Bár egyiket sem tekintik a turizmus hagyományos formáinak, a mögöttük álló szolgáltatási infrastruktúra, a keletkező gazdasági teljesítmény mind olyan, mely értelmezhető hagyományos turisztikai elemzésekkel. Nos, kísértettanyákra egyes szellemvadászok is szerveznek kirándulásokat, itt tapintható ki a kapcsolódási pont a kettő között. De a szellemvadászat valami olyasmi, amiről a neve is szól: igazolni zaklató kísértetek jelenlétét egy adott helyszínen.

Szkeptikusok is elkezdhetik

A „szellemvadászat gazdaságtanához" persze fontos megjegyezni, hogy a „szektor" működésének leírásában, megértésében nem igazán fontos az, mit gondolunk azoknak a jelenségeknek a valódiságáról, melyeket a szellemvadászok vizsgálnak, és amiket általában a tudományosságon kívülre szoktak sorolni.

Rengetegen vannak ugyanis, akik hajlandók fizetni ezeknek a látszólag különcökből álló alakulatoknak, hogy derítsék ki, van-e otthonukban valamiféle ott ragadt ténfergő lélek.

Esetleg tényleg nem csak képzelődnek, hogy esténként követi őket valaki – csak épp hátra fordulva sosem látják. Így bár a szellemvadászat nem hivatalosan nyilvántartott tevékenység a nyugati országokban, meglehetősen sok csoport foglalkozik azzal és egyéb paranormális jelenségek megfejtésével.

S hogy mennyi?

Meghökkentően soknak tűnhet az adat. A Paranormalsocieties nevű portál üzemeltetői oldalukat az internet legnagyobb, ilyen jelenségek felderítésére szakosodott társulások aranyoldalaként határozták meg. Összeállításunk készítésekor több mint 4800, ilyen ügyekre szakosodott csapatot, illetve szerveződést vagy kezdeményezést tartottak nyilván – csak az USA-ban, ráadásul úgy, hogy néhány éve még ennek csak háromnegyede volt. De az oldalon könnyen megtalálhatók más országok paranyomozói is (Magyarországról a Paranormális Oknyomozók képviseltetik magukat). Persze a portálra nyilván nem az összes, ilyen tevékenységekben utazó csoport regisztrált, a szellemvadász-csapatok globális száma ennél jóval nagyobb lehet. Egyes beszámolók alapján pedig úgy tűnik, munkájuk is van bőven.

Illusztráció Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Marijan Murat

Még jobban izzanak a forródrótok

Bár minden, szellemvadászokról szóló riportot nem tudunk cikkünkben feldolgozni, de a kísértetüldözés néhány nagy „piacára" tekintve – az USA, India, illetve az Egyesült Királyság – megkockáztatható a kijelentés: a koronavírus-világjárvány eddigi nagyjából kétéves időszaka jóval több munkát adott a szellemvadászoknak, mint korábban volt. Kérdés, mi lehet ennek az oka? De előtte lássunk néhány konkrét számot is!

Például az USA-beli Iowa városában egy 20 fős nyomozócsoport végzi ezt a munkát, önkéntesen. A róluk szóló beszámolókból kiderül, hogy főként októberben emelkedik meg riasztásaik száma (részben a halloweennek köszönhetően). Évente 30-80 megkeresést kapnak, de a hívásaik száma emelkedőben.

Hasonlókról számolnak be a paranormális nyomozók Indiából is egy őszi riportban. A PAIRS nevű csoport 2016-os megalakulása óta 700 megkeresést kapott, a kliensek többsége diszkrét vizsgálatot kért "szellemproblémájáról". Igaz, ahogy a csoportnál mondják, nagyjából 500 téves riasztás volt ezek közül. Csöpögő vízcsövek, nyikorgó eresztékek, hangos rágcsálók vagy hibás elektromos hálózatok elemei álltak a természetfelettinek vélt, rémületet okozó jelenségek nagyja mögött. Ám a koronavírus-járvány előidézte bezártságnál azt tapasztalják, mint – ahogy fogalmaznak – egy olyan új horrorfilmnél, ami sok nézőt vonz: több riasztást és nagyobb aggodalmat az ügyfelek részéről. Hívásaik száma mostanában átlagosan heti háromra tehető. Egy Delhi városában működő, a paranormális jelenségek okozta rémületek esetére

telefonos támogatást nyújtó segélyvonal üzemeltetője pedig azt mondta: az elmúlt egy évben nagyjából 1000 hívásuk volt.

A rémület mögött persze részben itt is egyszerű fizikai jelenségek állnak, valamint – és ebben egymástól függetlenül egyetértenek a szellemvadászok – a koronavírus miatti bezártság okán fellépő stressz, illetve a sokszor észrevétlenül fellépő mentális terhelés. Magyarán úgy tűnik, bár a kijelentésnek nincs tudományos megalapozottsága: minél többet vagyunk otthon, annál nagyobb eséllyel látunk-hallunk megmagyarázhatatlan, olykor félelmetes jelenségeket.

Egy férfi, aki 5 éven át filmezte a paranormális jelenségeket a házában Forrás: --

A világ szellemvadászai egyébként – legalábbis a riportok alapján ez a kép rajzolódik ki – nem, vagy nem minden esetben vadászok a szó szoros értelmében. Az iowai és egy másik, Cincinnatiban működő csapatnál, az indiai PAIRS-nál, és egy brit alakulatnál is közös vonás az, hogy csak felderítik és dokumentálják a jelenséget, méghozzá korszerű technikával.

Ha igazolódni látszik, hogy valamiféle természetfeletti, netán rosszindulatú entitás fejti ki áldatlan tevékenységét egy otthonban, akkor az ügyfelet további konzultációra paphoz, sámánhoz, halottlátóhoz, médiumhoz irányítják.

Ezeknek a szolgáltatási díja pedig általában magasabb, mint a sokszor önkéntesen dolgozó szellemvadászoké, például egy híres médium szellemlevételi tarifája Pittsburghben 150 dollárnál kezdődött, árlistájában most sem látni, hogy árai mérséklődnének.

Szellemvadász túrák és történelem

Ahogy a bevezetőben említettük, lehetetlenség megmondani, pontosan milyen gazdasági súlyt képvisel a paranormális nyomozóknak, szellemvadászoknak a szűken vett tevékenysége. Úgy tűnik, a legtöbbjük bevételeit nem, vagy nem elsősorban a szellemkergetésből, a paranormális jelenségek beazonosításából szerzi, hanem a korábban is említett paranormális turizmusból. Azaz szellemjárta helyekre szervezett túrák vezetéséből, helytörténeti előadások tartásából, és persze abból, hogy a bátor jelentkezők némi felár ellenében részt vehetnek akár egy éles bevetésén is. A szellemjárta angol, skót kastélyokban akár 5-10 ezer forintnak megfelelő font is elkérhető személyenként egy-egy kiscsoportos túra vezetéséért, de van, ahol a tét ennél is nagyobb lehet. Például Liverpool állítólagos szellemjárta, elátkozott helyszíneinek látogatásáért fejenként akár 25-30 ezer forintnak megfelelő összeget is elkérnek a helyi szellemvadászok, akik jövedelmüket nem egyszer tévés szereplésekkel egészítik ki.

Egy szellemvadász egyik eszköze halloween alkalmával Manchesterben Forrás: Shutterstock/Juiced Up Media

A Ghost Hunts nevű cég a járvány előtt szerte az USA-ban szervezett szellemvadászatokat, a koronavírus előtti békeévben – nem tévedés – 10 ezer vendégük volt ezeken az alkalmakon. Ohio államban, Mansfield városában a fő történeti attrakciók közé tartozó, egyúttal első számú kísértetjárta helyként nyilvántartott Ohio State Reformatory nevű börtön (nagyjából 100 éves működése alatt 155 ezren raboskodtak itt), az 1994-es Remény rabjai című filmnek köszönhetően kerülte el a lerombolást. Egy helyi nonprofit szervezet 1 dolláros áron megszerezte az államtól. A hagyományos történeti séták mellett elsősorban szellemvadásztúrákat ígérve a látogatóknak, sikeresen csalogatják azokat magukhoz, évente mintegy 130 ezret. Egy helyi turisztikai illetékes szerint a turistáknak értékesített szellemvadászati jegyek a kísértetjárta épületekbe 1 millió dolláros éves gazdasági teljesítményt generáltak csak abban az államban, függetlenül a többi turisztikai lehetőségtől.

Az Ohio State Reformatory:

A Bloomberg és az iparági tömörülésként funkcionáló American Hunts friss adatai szerint

csak az USA-ban a paranormális turizmushoz, elátkozott helyekhez köthetően évi 300 millió dollár, azaz közel 100 milliárd forintos bevétel keletkezik.

A szellemvadászok persze – akik gyakran túravezetők az ilyen helyszíneken – mindenütt a világon kritikáknak vannak kitéve. Az el- (vagy inkább le)néző mosolytól egészen addig terjednek ezek, hogy tudománytalan állításokat tevő, jóhiszeműeket lehúzó csalóknak titulálják őket, akik műszereikkel – például – 1000 éves tamil szellemek nyomára bukkanva elhitetik másokkal, hogy a kísértet egyaránt érti a hindit, az angolt és a műszaki szakzsargont, amikor velük kommunikál.

Illusztráció Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Marijan Murat

Kritikák ide vagy oda, a hagyományos turizmus - úgy látni - még profitálhat is szellemes változatából. Egy 2020-ban az amerikai helyzetet vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a kísértetturizmus – és azzal a kísértetvadászok – nemhogy rombolnák a hagyományos, történelemközpontú turizmust, hanem ellenkezőleg, erősítik azt, beemelve korábban mellőzött helyszíneket is abba. S úgy tűnik, a hivatásos történészeknek, muzeológusoknak sincs ellenére, hogy nappal a hagyományos, éjszaka a kíséretkergető turizmus iránt érdeklődőké legyen a terep.

Mi nem mondjuk azt, hogy a szellemek léteznek, de azt sem, hogy nem. Mi elhatárolódunk ettől a kérdéstől"

– foglalta össze diplomatikusan egy arizonai helytörténész, alighanem az egész szakma álláspontját.