2021-ben volt tíz éve, hogy megjelent a kortárs közgazdasági elemzések egyik leginkább meghökkentő darabja. Szerzője azt állította, hogy összefüggést talált az egyes országok férfi népességének erektált állapotú péniszmérete és a gazdasági teljesítmény elsődleges mérőszáma, a bruttó hazai termék, azaz a GDP alakulása között. A tudományosság igényével készült munka, ha lázban nem is tartotta a szakmai és a szélesebb közvéleményt, de megjelenése után egy ideig beszéd- és sajtótémát adott. Az, hogy végül majdnem elfeledkeztek róla, nem a látszólag merész témaválasztásának, hanem épp bizonytalan tudományos értékének köszönhető.

2011-ben jelent meg a Helsinki Egyetem és a Helsinki Gazdaságkutató Központ égisze alatt Tatu Westling, akkor még doktorandusz hallgató tanulmánya arról, hogy az erektált állapotban lévő péniszek átlagos hossza fordított arányban van az adott ország gazdasági teljesítményével. A finn közgazdász egy meglévő, a közgazdasági elemzésekben bevett növekedési modellt porolt le és fejlesztett tovább saját munkájában való alkalmazáshoz. Górcső alá tette az országok GDP-növekedésének adatait az 1960-tól 1985-ig terjedő időszakból, majd ezt összevetette az említett méretadatokkal. Az ezekből összeállított egyik, akkor viszonylagos ismertségre szert tevő grafikon egy U-alakú görbével az 1985-ös adatokra elkészítve alább látható, függőleges tengelyen a GDP, míg a vízszintesen a péniszméretekre vonatkozó adatokkal 76 országból:

A tanulmány révén akkoriban ismertté vált grafikon a fordított U-alakú görbévelForrás:---

S hogy mi a következtetés?

Westling tanulmányában arra jutott, hogy az átlagos péniszméret fordított arányban van egy ország GDP-jének alakulásával. Magyarul: minél nagyobb egy adott országban a péniszek átlagos mérete, a gazdaság annál lassabb ütemben halad előre.  A kutató még azt is megállapította, hogy a 16 centimétert elérve kezdődnek az igazán nagy bajok a gazdaságban, de a túl kis méret esetében sem lehet arra számítani, hogy felpörögne annak motorja.

Riasztónak tűnik, de Tatu Westling számításai szerint minden egyes centiméternyi növekedéséért az átlagos péniszhosszban 5-7 százaléknyi GDP-csökkenéssel kell fizetni. 

A GDP növelésének szempontjából az ideális hossz valahol 12-13 centiméter környékén van,  és a tanulmány szerzője azt is kimutatta, hogy a GDP azokban az országokban a legmagasabb, ahol a férfiasságnak átlagosan ez a mérete.

Más dimenzióba helyezve ezt, úgy is lehet fogalmazni, hogy az U-alakú görbe megmutatja, hogy a lakosságban – a közgazdaság nyelvén szólva – a közepes kockázatvállalási hajlandóság révén érhető el a legmagasabb gazdasági fejlődés. Alacsonyabb vagy magasabb szinten a növekedés megtorpan, és ez együttáll az említett méretváltozással.

IllusztrációFotó / 123RF

Biológia és közgazdaság

Sarlatánságnak, tudománytalan érvelésnek hangzanak az eddigiek? Pedig egyáltalán nem azok, mindjárt látni fogjuk, hogy a tanulmány nem a témafelvetés miatt kapott komoly kritikákat. Westling kiindulópontja a közgazdasági elméletek és kutatások világából egyáltalán nem lóg ki, függetlenül attól, hogy kulturális beidegződéseink miatt, esetleg némi prűdséggel közelítünk hozzá. A szerző maga úgy fogalmazott, hogy a közgazdasági elemzések általában gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket vesznek figyelembe, jórészt figyelmen kívül hagyva a szexuális, biológiai vonatkozásokat."  Saját munkáját – kellő önérzettel, hiánypótlónak tartva azt – az utóbbi kategóriába sorolta, vagyis azon kevés elemzések közé, melyek figyelembe veszik ezeket a meghatározottságokat.

Ugyanis nem a finn kutató volt az első, aki biológiai paraméterekből következtetett gazdasági megfontolásokkal is értelmezhető magatartásra, esetünkben az említett kockázatvállalási hajlandóságra, azon keresztül eljutva a GDP-növekedéshez. Például, a 2000-es években készült olyan tanulmány, melynek szerzői kimutatták, hogy összefüggés van a fiú kisgyermekek péniszének hossza és a tesztoszteronszintjük között, egy másik kutatásnál pedig úgy találták, hogy a nyál tesztoszteronszintje pozitív kapcsolatban áll a kockázatvállaló magatartással – azaz, némi leegyszerűsítéssel, a szint minél magasabb, annál bátrabb valaki.

Hiányos magyarázat, találó kritikák

Látható tehát, hogy a finn közgazdász felvetése önmagában egyáltalán nem szakmaiatlan. A tanulmányában bemutatott elemzések pedig szintén alapos megfontolásokkal, a tudományos érvelés kritériumait szem előtt tartva készültek. A „Méret a lényeg?" alcímet viselő munkával szemben megfogalmazott kritikák más természetűek voltak, ezeket foglaljuk össze:

  • A legfontosabb megjegyzés az volt, hogy bár a szerző figyelemreméltó alapossággal mutatott ki statisztikai együttállást ezen adatok (változók) között, épp csak azt felejtette el megmagyarázni, hogy mi lehet az összefüggés, illetve a hosszabb időtartam alapján, korreláció közöttük. Vagyis: egyszerű, bár kétségkívül látványos véletlen egybeesésről van szó, vagy tényleges összefüggésről? Maga Westling is óvatos volt eredményeit illetően, és azt mondta, hogy nem szeretne messzire mutató következtetéseket levonni ezekből az adatokból, a statisztikai jellegű elemzés után még további kutatásokra van szükség a megfelelő értelmezésükhöz.
  • Persze azért mind a szerző, mind a tanulmány értékelői megpróbáltak lehetséges magyarázatokkal szolgálni a furcsa egybeesésre. Az egyik megközelítés szerint az adatok valamiféle módon összefüggnek a nemek közötti egyenlőséggel és a férfiaknak a formális munka világában betöltött meghatározó vagy épp kevésbé jelentős szerepével. Erre az átlagostól lefele vagy felfele eltérő péniszméreteket mutató országok adatai utalhatnak. Egy másik irányból indulva feltételezhető, hogy az adatok más, politikai, társadalmi tényezőkkel függnek össze, és az azokkal való „együttmozgásuk" révén utalnak a GDP-változásra, csak egyelőre nem tudni, mi vagy mik ezek a tényezők. Ezt további kutatásoknak kellene feltárniuk.
  • Maga a szerző egyébként egy meglehetősen freudista magyarázatot fogalmazott meg adataira. Abból indul ki, hogy a pénisz hossza és a jövedelem is erősen befolyásolják az egyén önbecsülésének szintjét. Következésképpen, ha valaki bővelkedik az előbbiben, kevesebb is elég az utóbbiból. Makroszinten ezzel Westling nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a gyorsan növekvő gazdasággal bíró országok – bizony – kompenzálnak.

Tetszetős érvnek tűnik ez utóbbi? Elsőre lehet, másodjára viszont könnyen lesöpörhető, és megmutatja a tanulmány többi gyengeségét is. A szerző ugyanis maga is elismeri, hogy kompenzációs magyarázata csak igen korlátozott érvényű lehet, mert túl azon, hogy csomó egyéb körülményt figyelmen kívül hagy, nagyvonalúan átlép afelett is, hogy a globális népesség nagyjából felének nincs pénisze. Azt pedig kénytelenek vagyunk mi hozzátenni: bár a szerző korábbi adatokkal dolgozik, az utóbbi tíz évben számos olyan ország produkált szédítő tempójú gazdasági növekedést, ahol a férfiasság mérete az átlagnál nagyobb.

Képünk illusztrációForrás:shutterstock

A tanulmány persze több más megjegyzést is kapott. Többen a szerző szemére vetették, hogy a péniszméretek adatainak forrása finoman szólva is bizonytalan, azaz nem tudni, hogy a finn kutató pontosan honnan származó, mennyire hiteles adatokat rendezett össze a GDP-k számaival. Volt olyan kritikus, aki megfogalmazta, hogy az egész érvelésen érződik a tudományos publikációk egyik klasszikus gyerekbetegsége, vagyis az, hogy a szerző azokat az adatokat és oly módon részesíti előnyben, melyek saját előfeltevését támasztják alá.  De mi van a többi adattal? Mi van a nők gazdaságban betöltött szerepével? A társadalmi és politikai változókkal? Bár Westling modelljébe ezek egy része beépült, azt a szerző sem tagadta, hogy nem sikerült egyértelmű választ találnia arra, mi lehet a statisztikai együttállás mögött a vizsgált adatoknál, milyen további tényezőkön múlik az.

Végül pedig meg kell említeni azt az alapvető kritikát, hogy nem egyértelmű, a szerző miért feltételezte, hogy a péniszméret valamiféle indexe lehet a gazdasági teljesítmény alakulásának. Nem baj, hogy ezt választotta kiindulási alapjának, de ha az együttállás okát nem sikerül feltárnia, akkor ezzel az elemzéssel önmagában senki nem megy semmire – kifogásolták többen. A finn kutató – témája iránt elkötelezetten – maga is kutatásának elmélyítését, fel nem tárt paramétereinek kidolgozását javasolta válaszában. Arról azonban nincs hír, hogy valaha is folytatta volna, vagy folytatni fogja ez irányú elemzéseit.