A téli lefagyott utak a bosszúságon túl balesetveszélyesek is. A hagyományos sózás ugyan megszünteti ezt a csúszósságot, de káros a környezetre, sőt, a járművekre nézve is.
Az út szórására használt hagyományos só (nátrium-klorid) olcsó és hatásos. Azonban a só a természetben nagy pusztítást okoz. Egy amerikai tanulmány szerint az USA hűvösebb államaiban az édesvizekben jóval nagyobb a sókoncentráció, ami főleg az utakról mosódik be. Ez nem kedvez az élővilágnak, különösen a vízi élőlényeknek. A természetben pedig a só hosszú ideig jelen van, nem bomlik el. Emellett különösen korrodálja az utakat és a hidakat, nem is beszélve magukról a járművekről – írja a Modernfarmerre hivatkozva a Magyarmezőgazdaság.hu.
Az alacsony átlaghőmérsékletű városokban, főleg Kanadában került előtérbe az utóbbi időben a cukorrépából készült „útszóró só". A keverék, amit használnak, a cukorgyártás egyik melléktermékéből, melaszból áll, melyet sóval kevernek. Ez lényegesen kisebb mennyiségű sót tartalmaz, mint a hagyományos útszórásra használt keverék.
A melaszban található cukor úgy tűnik, jóval hatékonyabban olvasztja meg a jeget, ráadásul ragadóssága miatt sokáig az úton marad, akár több hóvihart is átvészelve.Ezzel ellentétben a só lemosódik, ami miatt folyamatosan pótolni kell. Emellett teljesen mértékben lebomló anyagról van szó.
Azonban a cukorrépából készült útszóró só sem mentes a környezeti ártalmaktól, így csak körültekintően szabad alkalmazni. Az elmúlt néhány évben bebizonyosodott, hogy a melaszos olvadékvíz károsítja egyes rovarfajok lárváit, például a kérészeket, melyek fontos táplálékforrásai a ragadozóknak.