Az Egyesült Államok történetének egyik legkalandosabb időszaka volt az a majdnem másfél évtized, amikor az országban minden vendéglátóipari egység, kis- és nagykereskedelmi vállalat számára megtiltották az alkoholtartalmú italok forgalmazását, előállítását és behozatalát is. A legtöbb fennmaradt történet a törvényt leleményesen kijátszókról, és ennek köszönhetően a maffia felemelkedéséről szól. Ideje azonban némi reflektorfényt adni a rendelkezést a jelentős ellenkezés dacára betartatni próbáló ellenőröknek is.

A szesztilalom előzményei

A XIX. század elejére annyira általánossá vált a mértéktelen alkoholfogyasztás, és így az alkoholizmus az Egyesült Államokban, hogy azt a mélyen vallásos társadalmi rétegek már nem voltak képesek tolerálni. 1826-ban létrejött az Amerikai Mértékletességi Társaság Massachusettsben, aminek tagjai vállalták, hogy csatlakozásukkal felhagynak a szeszes italok fogyasztásával, sőt, az alapító okirat szerint azt is célul tűzték ki, hogy az egész országot leszoktatják eme "bűnös szenvedélyről." A társadalom ettől fogva „szárazakra" és „nedvesekre" oszlott, attól függően, hogy ki tudott ellenállni az italok csábításának, és ki nem.

Alkoholos hordó tartalmát öntik a csatornába az 1920 januárjában hatályba lépett szesztilalmi törvény alapjánForrás: Wkimedia Commons /Congress Library

A helyzet hamarosan komolyra fordult, és egyre több állam vezetett be olyan rendelkezéseket, amelyek a későbbi szesztilalom előfutárai voltak. A dominót 1881-ben Kansas indította el, majdaz 1914. július 28-án kitört első világháború több okból is kedvezett a szesztilalom bevezetésének, még úgy is, hogy az USA csak 1917-ben lépett be hadviselőként a háborúba.A hadsereg és a lakosság folyamatos élelmezése érdekében vissza kellett szorítani a gabonából készülő italok előállítását, másrészről pedig sok szeszfőző üzem német tulajdonban volt abban az időszakban, így az alkohol elleni háborúnak lett egyfajta patrióta olvasata. A tilalomnak jogi alapot az Andrew Volstead republikánus képviselő 1919-ben benyújtott javaslata adta, amit az Egyesült Államok szenátusa a 18. alkotmánykiegészítéssel még ugyanebben az évben el is fogadott.

A prohibíció kongresszusi élharcosa, Andrew Volstead republikánus politikusForrás: Library of Congress

A Volstead-törvény értelmében 1920-tól kezdve nem engedélyezték a fél százaléknál magasabb alkoholtartalmú gabonából készített italok előállítását, szállítását, kereskedelmét, behozatalát és árusítását is. A tilalom azonban nem vonatkozott a kukorica- és gyümölcsalapú égetett szeszekre, talán azért, mert az ilyeneket az amerikaiak nem ismerték vagy nem szerették. Habár Wilson elnök megvétózta a törvény jogerőre emelkedését, az a szenátusban és a képviselőházban is átment. Alkoholt ettől kezdve 13 éven át csupán tudományos vagy ipari, illetve gyógyászati célból lehetett előállítani, árusítását pedig állítólag szigorúan ellenőrizték. Azonban ezt a nem éppen közkedvelt feladatot csupán országszerte ezer (más forrás szerint ezerötszáz) szövetségi ügynök végezte. Közülük is a legnagyobb lelkiismeretességgel Izzy Einstein, teljes nevén Isidor Einstein végezte munkáját.

Így lett Einstein sztárügynök

Einstein az akkoriban Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Zassówban (ez a település ma Lengyelországban található) született. 1901-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol postásként és bolti eladóként is dolgozott. Habár sem a háttere, sem a képzettsége nem volt megfelelő a rendfenntartói munkára, egy dologban mégis kiemelkedett: rendkívül jó nyelvérzéke volt, számtalan nyelven beszélt. Az anyanyelve a jiddis volt, emellett tudott angolul, németül, magyarul, lengyelül, és picit konyított az oroszhoz is. Kezére játszott az is, hogy a hatóságok jelentős emberhiányban szenvedtek, és a szesztilalmat elrendelő törvény kapcsán nagy szükségük volt olyasvalakire, aki szót tudott érteni a bevándorlókkal is.

Izzy Einstein (jobbra) és Moe Smith, az alkoholtilalom betartásáért felelős szövetségi ügynökök egy New York-i kocsmábanForrás: commons.wikimedia.org

Viszont a kívülállók szerint a külseje miatt sem tűnt olyan személynek, aki hatékonyan fel tudott volna lépni a törvénysértőkkel szemben: alacsony volt és elhízott, és a haja is ritkult.

Einstein azonban azzal érvelt, hogy éppen a hétköznapi külseje miatt lehet majd sikeres. A Volstead-törvény elfogadásának idejében a New York-i Lower East Side-on élt, és postai hivatalnoki fizetéséből próbálta eltartani feleségét és négy fiát. Egyik nap az újságban megakadt a szeme a Tiltási Iroda ügynökverbuváló hirdetésén, amire rögvest jelentkezett is. Az irodavezető kapásból visszautasította, de Einstein nem tágított. Azzal érvelt, hogy ebben az új „száraz" világban pont egy átlagos külsejű férfi való erre a feladatra, ráadásul, habár nem volt nyomozói tapasztalata és a fegyverekhez sem értett, könnyedén az emberek bizalmába tudott férkőzni. Az irodavezető végül felvette, munkába állította New York sötét utcáin, ahol a speakeasyket – illegális kocsmákat – kellett megtalálnia.

Fegyvert csak nagy ritkán viselt, mégis pályafutása során mintegy ötezer embert tartóztatott le, az elítélési rátája pedig 95 százalékos volt. Moe Smith nevű társával együtt több mint ötmillió gallon szeszes italt foglaltak le, ami akkori értéken közel 15 millió dollárt tett ki.

Történetünk folytatódik, kérjük, lapozzon!