Ez a(z újra)felfedezés nagy jelentőséggel bírhat annak tükrében, hogy a világ fele rendszeresen fogyaszt rizst, ami miatt gyorsan terjed a monokultúrás termesztés. Ez utóbbi pedig magával hozza a nagy mennyiségű műtrágya, kártevő- és gyomirtó szerek alkalmazását annak érdekében, hogy a termelés ki tudja elégíteni a keresletet - írja az Anthropocene nyomán a Magyar Mezőgazdaság.
Ezen kívánnak változtatni azok a tudósok, akiknek tanulmánya nemrégiben jelent meg az eLife oldalon. Megállapították, hogy
azokon a földeken, ahol pontyok, rákok, vagy lágyhéjú teknősfélék éltek, a termés 12 százalékkal volt több mint ahol nem élt semmilyen állat.
A kutatók ezt az élőlények természetes viselkedésének tulajdonították: a gyomok elfogyasztásának és a tápanyagban gazdag ürüléküknek, mely úgy tűnik, igen jelentős előnyökkel jár a rizstermesztés számára.
Egy ilyen szembetűnő különbség, hogy amelyik területen állatok is voltak, látványosan kevesebb gyomnövény volt, mint ahol csak rizs-monokultúrát termesztettek, mivel ezek gazdag táplálékot jelentenek a teknősöknek, rákoknak és halaknak.
Ugyan az állatokat etették is, a tudósok kimutatták, hogy azok táplálékának majdnem felét a gyomok, algák és egyéb természetes módon rendelkezésre álló organikus anyagok tették ki. Ez megerősíti, hogy ezeknek az élőlényeknek a természetes étvágya a mezőgazdasági kártevőkre kifejezetten előnyös, így jóval kevesebb növényvédő szerre van szükség.
A fajgazdag rizsföldek ezenkívül sokkal hatékonyabb nitrogéngazdálkodással rendelkeztek, és a keletkező szervesanyagok is gyorsabban lebomlottak, mint a monokultúrás területeken. A kutatók úgy vélik, hogy ez kifejezetten a vízi állatok tápanyagkörforgásban betöltött kritikus szerepének köszönhető – ami visszavezet a gyomokhoz.
A rizsföldön növő gyomok felveszik a nitrogént a talajból, majd ezeket elfogyasztják a víziállatok, és a nitrogént ammóniává alakítva visszaforgatják, amit már a rizs is hasznosítani tud.
Emellett az állatok gyorsítják a szervesanyagok lebomlását azzal, hogy táplálkozás során felveszik azt, és az emésztés során gyorsan lebontják, ezzel pedig több, a növények számára elérhető tápanyagot szolgáltatnak.
Ehhez bónusz, hogy az állatokkal gazdagított rizsföldeken csökkent a szennyezéssel járó műtrágyák használata is.
Ezt a kínai gazdák már évszázadok óta tudják, ahol gyakori, hogy halakat is tenyésztenek a rizsföldeken annak érdekében, hogy a termést növeljék, és többféle élelmiszert termeljenek saját részre, illetve eladásra is.
Ezek a hagyományos technológiák azonban egyre inkább átadják helyüket a monokultúráknak, mely a globalizált élelmezési rendszereket látja el.
Az állatok és a növények közötti kölcsönhatás vizsgálatával ez a tanulmány segít tudományos alapokra helyezni ezt az ősi gazdálkodási technikát, a természet és a gazdák számára egyaránt előnyös.