Zimbabwe, Afrika első számú és a világ hatodik legnagyobb dohánytermesztője, a jogvédő csoportok, a környezetvédők, és a nemzetközi felvásárlók nyomására válaszul az erdőirtás és a gyermekmunka felszámolására tett ígéretekkel nyitotta meg az idei értékesítési szezont.
Míg a dohány nagy részét egykor az amerikai kontinensen termesztették, mára a nagy dohánykonglomerátumok szinte teljes egészében (85 százalékban) a déli fejlődő országokba helyezték át termelésüket. Itt ugyanis még kevésbé szigorúak a munkaügyi normák és ki tudják használni a bérlői gazdálkodási rendszert. Ebben a gazdálkodókat szerződtetik a dohánytermesztésben részt vevő szinte teljes munka elvégzésére, miközben azok a nyereség csupán rendkívül csekély részét kapják meg.
Még ezzel együtt is több fejlődő ország ország GDP-jének jelentős százaléka függ a dohányipartól: például Malawi vagy Zimbabwe esetében a dohány az exportbevétel 23-60 százalékát adja. Bár nehéz lenne ténylegesen felmérni a dohányföldeken dolgozó gyerekek számát, mivel többnyire nem hivatalos alapon dolgoznak, és nincsenek alkalmazottként nyilvántartva, de a becslések szerint a számok akár milliósra is rúghatnak.
Ráadásul a dohányfarmokon hosszú órákat eltöltött fiatalok jelentős mértékben ki vannak téve a műtrágyákban, peszticidekben lévő káros vegyi anyagoknak, amely közel 50 cigaretta elszívásának is megfelelhet.
A 20 millió lakos körüli Dél-Afrikai ország, Zimbabwe, korábbi nevén Dél-Rhodézia a világ egyik legnagyobb nikotinlevél-exportőre, így éppen ideje volt, hogy erőfeszítéseket tegyen az iparág humánusabbá és fenntarthatóbbá tételének irányába.
A helyi dohánytermesztés nagy része (63 százaléka) származik kistermelőtől, mintegy 100 ezer helyi gazda foglalkozik a növény termesztésével, akik közül sokan korábban a fehérek tulajdonában lévő farmokra települtek át. Ez az elmozdulás a nagyüzemi gazdálkodástól viszont megváltoztatta azt, hogy ki végzi el a munkaigényes növénytermesztést. A korábbi nagy, fehér tulajdonú gazdaságok korábban rengeteg munkavállalót foglalkoztattak, de most a kis gazdaságok többnyire olyan családi üzemek, amelyek gyakran gyermekmunkára támaszkodnak.Nem ritka az sem, hogy az akár már az ötéves kisgyerekek is a szüleikkel együtt dolgoznak a földön, hogy így növeljék a hatékonyságot.A másik probléma az, hogy az új, kisebb dohánytermesztők közül sokan nem engedhetik meg maguknak a levelek feldolgozásához szükséges áramot vagy szenet, ezért a közeli fákat vágják ki, aminek következtében Zimbabwe erdejei évente körülbelül 15-20 százalékkal csökkennek.
Egy korábbi jelentés szerint a zimbabwei dohányfarmokon a gyerekek rossz körülmények között dolgoznak, és olyan feladatokat végeznek, amelyek veszélyeztetik egészségüket, biztonságukat, emellett pedig a munkálatok az iskolába járásban is akadályozzák őket.
A tanulmányból az kiderül, hogy a gyermekmunkások nikotinnak és mérgező rovarirtó szereknek vannak kitéve, és sokan közülük nikotinmérgezést is szenvednek a dohánylevéllel való érintkezés következtében".Az elmúlt években Zimbabwe ráadásul gyorsan növelte a termelést, a Tobacco Industry Marketing Board adatai szerint 2021-ben valamivel több mint 200 millió kilogramm (220.000 tonna) dohányt exportált. Bár az idei termés várhatóan kisebb lesz a kedvezőtlen időjárás miatt, de a dohány továbbra is az egyik legnagyobb devizabevételt jelenti Zimbabwében, az olyan ásványok mellett, mint az arany. Az ország tavaly körülbelül 1,2 milliárd dollárnyi (431 milliárd forint) bevételt termelt a dohányból, és a kormány azt szeretné elérni, hogy ez 2025-re már 5 milliárd dolláros (1797 milliárd forint) iparággá váljon.
A jelentés szerinta zimbabwei dohányfarmokon dolgozók bár komoly egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, a kormány és a vállalatok általában nem biztosítanak elegendő információt és felszerelést a helyieknek ahhoz, hogy megvédhessék magukat a nikotinmérgezéstől és a növényvédőszerek káros hatásaitól. A jogvédők ezért már többször is felszólították a kormányt, hogy tegyen mielőbbi lépéseket a dohánymunkások védelme érdekében. Egyébiránt a felmérések hasonló körülményeket találtak a dohányfarmokon más országokban is. Viszont, ahol a kormányok szigorú törvényeket hoztak a gyermekmunka ellen, és széleskörű tájékoztatást adtak a veszélyekről, - például Brazíliában - ott történt némi előrelépés a mezőn dolgozók védelmében.
Egyébiránt a zimbabwei dohány nagy részét az ázsiai országokba exportálják, amelyek közül Kína a legnagyobb vásárló, de a világ legnagyobb multinacionális dohánygyártó cégei közül is többen vásárolnak a helyiektől, köztük a British American Tobacco, a Japan Tobacco Group és az Imperial Brands. Bár a legtöbb érintett multinacionális vállalatnak olyan szabályzata van, amely megtiltja a beszállítóiknak gyermekmunkát és más emberi jogi visszaéléseket, de a Human Rights Watch 2018-as megállapításai még komoly hiányosságokra utaltak.
Mindenesetre idén az erős nemzetközi nyomás hatására Zimbabwe dohányipara megpróbálja kiküszöbölni ezeket a problémákat, hangsúlyozta Meanwell Gudu, a dohánymarketing igazgatótanács vezérigazgatója. Igyekeznek egy olyan fenntartható iparági kódexet kidolgozni, amelynek a beszállító farmereknek meg kell felelnünk. A szigorú szabályok pedig többek közt, az erdőirtást és a gyermekmunkát is tiltani fogják. Ugyanakkor egyes gazdálkodók szerint a gyermekmunka visszaszorítása különösen nehéz feladat lesz, hiszen sok család generációk óta ezt csinálja.