A tiltás, amit senki nem értett, és senki nem szeretett

Az emberek csak akkor hajlandóak változtatni egy adott szokáson, ha megértik a változás okát. Számukra azonban értelmezhetetlen volt a pékségekből, élelmiszerboltokból beszerezhető szeletelt kenyér tilalma.Sokan úgy gondolták, hogy a rendelkezések a kenyérszeletelő gépek megóvása miatt kellettek, azt azonban már nem tudták megfejteni, hogyan lehez ezeket a berendezéseket felhasználni a háborús műveletekben. A pékségek számára csak egyszeri vásárlási tételt jelentett egy ilyen eszköz, hiszen szinte soha nem mentek tönkre. Továbbá az is igaz volt, hogy mivel a gazdaságok már az első világháború vége óta folyamatosan halmozták fel a megtermelt búzát, bőven volt tartalék, amiből a lakosság mellett a harcoló egységeknek is jutott elég. Így a lakásság alapvető értetlenkedéssel fogadta a tilalmat. Ehhez pedig érdemes hozzátenni azt is, hogy az USA gazdasága a háborús erőfeszítések ellenére sem bicsaklott meg, sőt, ellenkezőleg. Bár a háború persze komoly gazdasági és társadalmi hatásokat okozott az országban is, de a termelés felpörgetésével elkerülhető volt az áruhiány. S az a ritkán látható csoda is megtörtént, hiogy miközben az ország egyre aktívabb hadviselő fél lett, közben a lakosság életszínvonala emelkedett.

Érdekes módon maga a kormány sem rajongott a tilalomért, ez látszott abban is, hogy senki sem vállalta fel az ötletgazda szerepét. Habár a tilalmat Claude R. Wickard mezőgazdasági miniszter rendelte el, így próbálva megtakarítást elérni az ágazati költségvetésben, a felelősséget a sütőiparra hárította.

 A Harrisburg Telegraph 1943. februári beszámolója szerint a tilalom nem hozott megtakarítást - sőt, a környékbeli pékeknél akár 5-10 százalékkal is visszaesett az értékesítés.

Dühös háziiasszonyok söpörték el a tiltó rendelkezést

A rendeletnek tehát semmi értelme és haszna nem volt, viszont kiváltotta a családok felháborodását.

Dühös háziasszonyok kezdték levelekkel bombázni a mezőgazdasági minisztert és az újságírókat is. Az egyik iédesanya megírta a New York Times-nak, hogy mennyi idejét rabolja el feleslegen a napi kenyérsütés. A lap ezt a frusztrációt le is közölte: „Szeretném, ha látnák, milyen fontos szerepet tölt be a szeletelt kenyér a háztartásokban. Minden reggel és este nagy rohanás a családok számára, így nem jut idő a sütésre, és arra, hogy otthon szeleteljük a szendvicshez a kenyeret. A pékségekben ez gyorsan és könnyedén megoldható lenne a szeletelő gépekkel, amit amúgy sem használ fel a hadsereg." - fogalmazott az elkeseredett asszony.

IllusztrációForrás: AFP/-

A kormány végül belátta a helyzet tarthatatlanságát, és még ugyanabban az évben visszavonta a tilalmat. A háziasszonyok mindenütt ünnepeltek, mivel az előre szeletelt kenyék visszatért a boltok polcaira, és így az élet ebben a tekintetben visszatért a normális mederbe. 

Források: atlasobscura, historycollection, mentalfloss