Rendőrkordonnal érkezett meg a kólás palackba zárt amerikai életérzés Magyarországra - képek

1973

Öt és fél évtizeddel ezelőtt mutatták be a Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) a Coca-Colát, méghozzá tumultuózus jelenetek közepette. Majd a következő évben gördült le az amerikai licensz alapján előállított üdítő első palackja a kőbányai likőrgyár gyártósoráról. Kezdetben csak a kiváltságos helyeken lehetett hozzájutni az újdonsághoz, később azonban folyamatosan emelkedtek a gyártási volumenek, és a korábban "a kapitalizmus proletárpusztító borzadályának" nevezett üdítőital a mindennapok szerves részévé vált a Kádár-diktatúra Magyarországán.

A Coca-Colát - amelyet a múlt század negyvenes-ötvenes éveinek fordulóján még proletárpusztító löttynek is bélyegeztek - 1967-ben a BNV-n mutatták be a hazai nagyközönségnek. A cég természetesen kóstolót is rendezett a kiállításon. Az érdeklődés akkora volt az amerikai fiatalok életérzését idéző ital iránt, hogy

rendőröknek kellett kordonnal a standot a rohamtól megvédeni.

A kíváncsiskodók különféle trükköket találtak ki - beteg családtagjukra vagy terhes feleségükre hivatkoztak -, hogy minél több Coca-Colához juthassanak hozzá. Az eseményen pillanatok alatt elkapkodtak minden egyes palackot.

Az akkor már közel egy évszázados múltra visszatekintő The Coca-Cola Company 1968-ban, egy év múlva jelent meg hivatalosan is Magyarországon.

Galériánkban a Coca-Cola rendszerváltás előtti történetéről mutatunk pillanatképeket:

Az első palack Coca-Cola 1968. június 17-én - klasszikus kétdecis kontúrpalackban - hagyta el a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai likőrgyárának palackozógépét.

Megkezdődött a rendszeres árusítása, de kezdetben csak Budapesten és a Balatonnál. Két deciliter akkoriban 3 forintba került, annyiba, mint egy kilogramm barna kenyér.

A Coca-Cola volt az első, a háború után a szocialista Magyarországon előállított amerikai termék.

Ezt megelőzően csupán kétféle szénsavas üdítő volt kapható a hazai üzletekben, a Bambi, valamint az Utas.

A kínálat azonban közel sem elégítette ki a keresletet, hiszen jó darabig Coca-Colát csak a legdrágább szállodákba és exkluzív vendéglátóhelyekre szállíthattak.

A márka magyarországi megjelenése új, modern technológiák bevezetését és hazai meghonosítását is jelentette a palackozás, és általában a csomagolóanyagok előállításának területén. A cég szakembereinek segítségével sikerült az orosházi üveggyárban egy új típusú - a The Coca-Cola Company szabványainak is megfelelő - üvegpalack gyártási technológiáját bevezetni.

A Coca-Coca standja a BNV-n 1973-ban Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

A legendás márka iránt időközben akkora lett a kereslet, hogy a Szeszipari Vállalatok Trösztje 1970-től már Szabadegyházán, Győrben, Kisvárdán és Miskolcon is palackozta az üdítőitalt. Nagyjából tíz évvel később, a The Coca‑Cola Company palackozási szerződésének aláírásával a Békéscsabai Üdítőitalgyártó Vállalattal együtt már hat üzemben palackozták a szocialista iparvállalatok a szénsavas italt.

A gyártási volumenek a nyolcvanas években tovább növekedtek, majd 1988-ban következett be a Coca‑Cola rendszerváltás előtti történetének záróakkordja.

Ekkor tovább bővült a cég hazai kínálata: megindult a Fanta gyártása Szabadegyházán. Három évvel később pedig a Sprite-ot is elkezdték Magyarországon palackozni, de akkor már egy ausztrál palackozó, a Coca‑Cola Amatil és a Budapesti Likőripari Vállalat vegyes vállalata forgalmazta a teljes termékportfóliót.

Ezt követően, 1989 után pedig az egész magyar gazdaság, és azon belül a Coca-Cola számára is egy teljesen új fejezet kezdődött. A kommunista diktatúra után a piacgazdaság.