Elegendő állati fehérje lesz Európában

A takarmány célú rovarpiac az évtized végére eléri az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve, de mindez nem azt jelenti, hogy az embereknek vasárnapi ebédként rovarokat kell majd fogyasztaniuk. A rovarlárva tenyésztése és a belőlük készült takarmányfehérje és -zsír azonos súlyra vetítve 30-szor kisebb földfelület és 40-szer kevesebb víz felhasználásával tud megvalósulni, miközben 40-szer kisebb karbonkibocsátással jár, mintha az átlagos haszonállat-tenyésztésből származna, ezért a rovarfehérje állati takarmány célú bevonása az élelmiszerláncba elkerülhetetlen – hívta fel a figyelmet Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője az IVSZ SMART 2023 konferenciáján.

2050-re a világ népessége eléri a 9,1 milliárd főt, miközben az egy főre jutó fogyasztás is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a főként állati forrásból származó fehérjeszükséglet is arányosan emelkedni fog.

Előrejelzések szerint az évtized közepére másfél-kétszeresére nő majd a globális kereslet a marha-, sertés- és csirkehúsra, miközben már most is a világ mezőgazdasági területeinek – termőföldjeinek és legelőinek – 80 százalékán takarmányelőállítás zajlik.

Ahhoz, hogy ezt a fehérjeigényt kielégítsük, a jelenlegi szinthez kepést az élelmiszertermelést 70 százalékkal kell megnöveljük, vagy alternatív fehérjeforrásokat kell bevonnunk az élelmiszerláncba – kezdte az előadását Percze Rajmond, aki az Agroloop társalapító-ügyvezetője.

Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatív fehérje iparágat. A jelenleg leggyakrabban használt alternatív takarmány célú fehérjeforrások a főleg Dél-Amerikából importált szójafehérje és a halliszt. Csakhogy egyik sem fenntartható hosszú távon.

A szójatermesztés rendkívül termőföldigényes, és jelenleg azért perzselnek fel vagy vágnak ki esőerdőket, hogy génmódosított szóját (GMO) termesszenek a helyükön. Ráadásul a szójának még el is kell jutnia valahogy Európába, ami rengeteg szén-dioxid kibocsátással jár. A halliszt szintén nem lehet megoldás, hiszen a tengereket és óceánokat túlhalásszák, egyre inkább kimerülnek.

A jelenlegi trendek alapján 2048-ra nem marad halállomány a természetes vizeinkben, amelyet le lehetne halászni.

A hiány mérséklésére egyre több, óriási méretű haltenyésztő telep létesül, az itt nevelt halakat viszont etetni kell. A problémát az jelenti, hogy 1 kilogramm tenyésztett hal előállításához 2 kilogramm halliszt szükséges, így ez tovább növeli a fehérjehiányt. Ezt követően lehalászni, feldolgozni, tárolni, szállítani kell, ami szintén sokszoros ökológiai lábnyommal jár.

Illusztráció Forrás: Imaginechina via AFP/He Jinghua/He Jinghua

A megoldást a körforgásos gazdasági modell jelenti

A megoldást a hatékony és környezetbarát takarmány alapanyag-előállítás jelentheti lokálisan elérhető biomasszából. Az Agroloop pontosan ezt teszi, és jelenleg - az Eprolius Hungary Zrt. és a Gran Private Equity vezető magyar kockázati tőketársaságtól kapott - 18 millió eurós beruházással bővíti Budapest határában a fekete katonalégy lárvatenyésztési és feldolgozási tevékenységét.

Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője, elmondta:

Körforgásos modellünkben a takarmány értéklánc alján található élelmiszeripari melléktermékeket etetjük meg rovarlárvákkal, majd a lárvákból prémium takarmány alapanyagokat állítunk elő a házi kedvenceknek és a haszonállatoknak.

Hozzátette, hogy mivel Magyarországon sok alma terem, ezért a gyümölcslégyártóknál sok préselési maradvány, gyümölcstörköly keletkezik. Ez nedves, nem áll el túl sokáig, ezért nem is szállítható túl messzire. Ugyanez igaz a kukorica másra nem használt részeire, vagy épp a búzakorpára, de ilyen alapanyag keletkezik még a csomagolt saláták előállításakor is, a rovaroknak például a káposzta torzsája vagy a saláták másra nem használt része is tökéletes. Mi ebből – a mások által már kidobandó vagy elégetendő „szerves melléktermékekből" – állítunk elő biomasszát, amivel a fekete katonalégy lárvákat etetjük. A lárvák gyorsan növelik a testtömegüket, automatizált rendszerben több ezer ládában elzártan növekednek, majd végül a kifejlett lárvák minden része és a melléktermékként keletkező komposzt (rovarürülék) is felhasználásra kerül - áll az Agroloop sajtóközleményében.

Percze Rajmond így folytatta: a prémium minőségű takarmányfehérje és olaj kiváló alapanyagot biztosít a kedvtelésből tartott állatok (kutyák, macskák) tápjaiba és a haszonállatok (sertés, baromfi) takarmányaiba. A komposztból talajjavító granulátum készül, mely műtrágyahelyettesítőként a növénytermesztésben kerül felhasználásra.

Ebben a rendszerben a forrásokat olyan hosszú ideig használjuk, amennyire csak lehet, minimalizáljuk a hulladékot és a szennyezést, és a termékek az életciklusuk végén újrahasznosításra, javításra vagy újrafeldolgozásra kerülnek. Magyarán nálunk nincs hulladék, minden tényleges termékké alakul – tette hozzá a szakértő.

Illusztráció Forrás: AFP

A rovarfehérje a jövő természetes erőforrása

S hogy miért fontos mindez? A számok válaszolnak: az átlagos haszonállat-tenyésztésből származó takarmányfehérjével ellentétben a rovarlárva tenyésztése és a belőlük készült alapanyagok azonos súlyra vetítve 30-szor kisebb földfelületen és 40-szer kevesebb víz felhasználásával tudnak megvalósulni, arról nem is beszélve, hogy mindez 40-szer kisebb karbonkibocsátással jár. A rovarok hidegvérűek ezért jelentősen kevesebb energiát használnak fel az életciklusuk során, így például 1 kilogramm kiváló minőségű alapanyag előállításához csupán 10 liter vízre van szükségük, míg például a szójatermelés vízlábnyoma 2 ezer liter/kilogramm, a sertéshúsé átlagosan 5.500 liter/kilogramm, a vörös hús pedig elérheti a 16 ezer liter/kilogrammot is.

Percze Rajmond elmondta:

Még, ha megoldani nem is tudjuk az összes ökológiai problémát, egy működő és fenntartható, alternatív fehérjeforrást tudunk kínálni a haszonállatok és házi kedvenceink számára. A jövő természetes erőforrását biztosítjuk számukra."

Hozzátette: "Azáltal, hogy minden helyben – 100 kilométeres körön belül – történik, és megvalósul a körforgásos gazdasági modell, csökken a szén-dioxid-kibocsátás, újrahasznosulnak az eltékozolt szerves élelmiszerek melléktermékei, kevesebb esőerdőt vágnak ki, mérséklődik a hazánkba irányuló génmódosított szójafehérje-import."

A rovarpiac jövője kapcsán a szakértő elmondta: a takarmány célú rovarpiac az évtized végére eléri az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve, becslések szerint több mint 25 ezer embert foglalkoztatnak majd az EU-ban. 2030-ra az EU-ban elfogyasztott hal több mint 10 százaléka (ami körülbelül 30 adagnak felel meg minden európai esetében) olyan halgazdaságokból fog származni, amelyek rovarfehérjét használnak haleledelként, 40 tojásból egy rovarokkal táplált tojótyúktól, 50 csirkehús-adagból egy rovarral táplált tyúktól származik majd.

Rovar lesz ebédre?

A szakértő szerint nálunk, itt

Európában a belátható közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy nekünk, embereknek vasárnapi ebédként rántott hús helyett mondjuk rovar-gyrost kelljen fogyasztanunk.

A fehérjeforrások elosztása és felhasználása ezért is kulcskérdés, hiszen, ha az állatokat etetjük rovarfehérjével, akkor Mi magunk egészségesebb és jobb ízű csirke- vagy sertéshúst ehetünk - írja az Agroloop sajtóközleményében.