Lebontásra ítélték a londoni szellemlakótelepet

A helyi önkormányzat lebontásra ítélte a dél-londoni Wandsworthben található Aylesbury lakótelepet, amelyben egykor még kétezren éltek, mára azonban csak 30-an maradtak, akik pedig azt állítják, hogy illetéktelen házfoglalók költöztek be. 

A helyi önkormányzat nagyméretű fémlapokat hegesztetett szinte minden kiüresedett lakásra az épülettömben, hogy elejét vegye az illetéktelen házfoglalásoknak, és egyes bűncselekmények elkövetésének - írja a Daily Star. A lakók véleménye megoszlik abban, minek kellene történnie velük, illetve a kísértetkastéllyá vált épülettömbbel: néhányan a bűnözéstől való félelmükben már kétségbeesetten várják, hogy új lakást kaphassanak, mások azonban védenék és megtartanák a lakótelepen lévő otthonukat.

Egyesek még küzdeni is hajlandók azért, hogy megmentsék az 1963 és 1977 között épült, omladozó lakótömböt, amelyet sokan a városi hanyatlás szimbólumaként írnak le.

A helyszín arról is ismert, hogy Tony Blair volt brit miniszterelnök ott tartotta meg első miniszterelnöki beszédét, amelyben azt ígérte, hogy kormánya segíteni fog Nagy-Britannia legszegényebbjein.

Aylesbury Estate Londonban Forrás: wikipedia.org/Ethan Doyle White

Egy 29 éves, Albániából származó ott élő azonban azt nyilatkozta, hogy már régóta nem érzi magát biztonságban a lakótömbben. Az egygyermekes édesanya folyamatos rettegésben él, mert az egyébként csendes háztömbökben csak kiabálást hall, és az elmúlt héten egyre nagyobb volt a rendőri jelenlét.

A 64 éves Aysen Dennis asszony viszont már 24 éve kitartóan küzd Aylesbury fennmaradásáért. Az aktivista nő a lakótelep megmentése érdekében kiállítási hellyé alakította át a lakását, ahol minden azt hangsúlyozza, hogy nem jött még el az ideje Aylesbury lebontásának, hiszen itt még lüktető élet van. Az otthona lett a "főhadiszállása" a "Fight for Aylesbury" nevű csoportnak, amelyet "az én gyermekemnek" nevez.

Az önkormányzati tuladjonú lakásokat tömörítő lakótömbben nem lehet új életet kezdeni, ugyanis nincs megvásárolható ingatlan, így új lakók sem költözhetnek oda. Emiatt a még ott élő idősek elmagányosodnak, depresszióssá válnak, és ez növeli a halálozási arányt is.

Dennis szerint az önkormányzati lakásokban élőket folyamatosan megbélyegzik és elítélik, pedig ők is ugyanolyan normális emberek, mint mások. Neki is tudomása van arról, hogy egyre több hajlléktalan költözik be jogtalanul az elhagyott lakásokba, de szerinte ez még nem teszi őket bűnözőkké.