Az idei párizsi olimpia egyik legnagyobb botrányaként, a korábbi ígéretek ellenére a Szajna vízminősége gyakran nem egyszerűen alkalmatlan, hanem vállalhatatlanul rossz volt az úszószámok megtartásához. Ennek ellenére a versenyzőknek vállalniuk kellett a vízbe merészkedést – és annak szomorú következményeit.
Párizsban 1,4 milliárd eurót költöttek arra, hogy különböző módszerekkel az idei olimpiára újra alkalmassá tegyék a folyó vizét az úszásra, a ráfordítás azonban finoman fogalmazva sem hozta a vártakat.
A 20. században a nagyvárosi területeken átfolyó vizekben megszűnt a fürdőzés, egyrészt azért, mert a folyamokat egyre nagyobb mértékben használták áruszállításra, másrészt azért, mert az ipari valamint az emberi szennyezés lerontotta a vízminőséget. Mindkettő egyértelmű veszélyforrás a fürdőzőkre nézve. A legtöbb európai nagyvárosban a csatornarendszer és szennyvízjáratok gerince száz évnél is idősebb, egy részük egy hirtelen lezúduló esővel is nehezen birkózik meg. Így a folyók vízminősége nagyon hamar kiszámíthatatlanul változhat a városi szakaszokon.
Ennek ellenére vannak olyan európai nagyvárosok, melyekben engedett a fürdőzés a város folyójának egyes belső szakaszain, illetve a tengervízben. A Bloomberg összeállítása alapján ezekből mutatunk be néhányat.
Az öbölmelléki Koppenhága városának vízminősége a város vezetése szerint alapértelmezettként alkalmas a fürdésre, ha pedig időnként mégsem, arra egy riasztórendszer figyelmezteti a fürdőzni vágyókat. Igaz, a jó vízminőség Koppenhágában is viszonylag friss dolog. A kikötőterületeket az ott élők gyakran használták fürdőzésre, de az ipari szennyezés növekedése miatt az 1950-es években betiltották azt. A víztakarítás az 1990-es években indult, a programra 3 milliárd dán koronát (nagyjából 164 milliárd forintot) költöttek. 2003-ban pedig megnyílt az első új kikötői napozó- és fürdőhely. A városi hatóságok még létrákat is felszereltek a rakpartokon, hogy könnyebb legyen be- illetve kijutni a vízből.
Amszterdam, a holland főváros csatornáinak vize általában megfelelő a fürdőzéshez. Barna színe nem szennyeződésnek, hanem a tengeri iszapnak köszönhető, ami a város vízi hálózatába is bejut, de a riport szerint a fürdőzés szempontjából teljesen ártalmatlan.
Az amszterdami partokon való fürdőzés alapvetően nem jelent semmiféle szabályszegést, de mint az egyik városi hatóság képviselője elmondta, azt mindenki saját felelősségére teheti. Azokban a csatornákban pedig, melyekben csónakok és hajók közlekednek, a fürdőzés tilos. A fürdőzök biztonsága érdekében a város 2018-ban a csatornák egy része fölé úgynevezett úszó járdákat telepített. Ezek hasonlóak a stégekhez, de a legfontosabb, hogy segítségükkel lehetőség nyílt teljes vízfelületeket elkeríteni a fürdőzők számára a hajók útvonalától, ami növeli a fürdőzés biztonságát.
A brit főváros folyójának esete az egyik legérdekesebb az európai nagyvárosok közül. Az 1950-es évek a szennyezés miatt hivatalosan "biológiailag halottnak" nyilvánították, ám napjainkra újra halak, madarak, sőt, időnként fókafélék is otthonuknak tekintik. A Temze vize persze továbbra is komoly problémahalmazt jelent, mint nemrég az Origo megírta, nemrég egy furcsa betegség is felütötte fejét egy olyan településen, mely a folyóból kapja a tisztított vizet.
A Temze londoni szakaszán a fürdőzés egyébként újra megengedett a Putney-hídtól nyugatra, azaz a Temze felsőbb folyásánál, ám a legtöbb fürdőző a Teddington-zsilipnél megy csak a vízbe, hogy elkerülje az erősebb hullámokat. A Londontól nyugatra lévő Teddington önkormányzatának az a célja, hogy hivatalos fürdőhelyi státuszt harcoljon ki a Temzére.
A londoni városvezetés célja, hogy a Temze London belső területén is fürdőzésre alkalmassá váljon 2034-re.
A Moldva a cseh főváros, Prága folyója is, és számos városi szakaszán engedett a fürdőzés. A moldvai fürdőzést azzal ajánlják a turistáknak, hogy egyúttal egy sajátos szemszögből élvezhetik a város látványát. Ugyanakkor Prágában és környékén is számos más fürdőzési lehetőség van, nem meglepő, hogy a látogatóknak ezt ajánlják figyelmébe.
A magyar fővároson is áthaladó Duna Európa egyik folyójaként természetesen szinte egész hosszában vonzza a part mentén élőket a fürdésre a nyári hőségben,de ahogy a Ripost idén a nyár elején felhívta a figyelmet, a Dunában fürödni egészen más, mint a Balatonban vagy a Velencei-tóban. Gyorsan mélyül, a sodrása erős, és a víz hőmérséklete alacsonyabb, mint a tavaké. A legnagyobb kánikulában sem melegszik fel igazán. A legfontosabb szabály, hogy nem szabad messzire merészkedni a parttól, mert az alattomos áramlatok még a jó úszóknak is nehézséget okozhatnak. Fürdés csak a kijelölt helyen megengedett.
A Duna bécsi és budapesti szakaszán is jól meghatározott szabályok írják körül a fürdőzők lehetőségeit. Bécsben komoly infrastruktúra épült ki a fürdőzőknek, ezen belül is az Öreg-Duna nevű folyóág mentén.
A magyar fővárosban mintegy fél évszázadon át a közigazgatási határokon belül tilos volt a fürdőzés. Néhány évvel ezelőtt azonban ebben változás történt, és a budapesti szakasz egyes részein lehetőség van a folyóban úszásra a nyári hőségben. Nagyon fontos azonban, hogy azokon a partszakaszokon, ahol ez titlott, ott semmiképp nem szabad bemenni a vízbe a biztonságunk érdekében. Azok, akik a hőségben a Duna fővárosi szakaszán hűtenék magukat, a legjobban akkor járnak, ha az erre célra kiépített Duna menti strandokat választják az őszi forróságban is.
A folyókban való fürdés – akár nagyvárosi folyószakaszokon, akár városon kívül – minden esetben körültekintést igényel, egyéni mérlegelésen alapuló, egyéni felelősséget jelentő döntés. A mártózást csak a kijelölt fürdőhelyeken szabad megtenni, betartva az egyéb előírásokat. Mivel a folyók vizének tulajdonságai akár rövid idő alatt jelentősen megváltozhatnak, fürdőzés előtt érdemes tájékozódni arról, az egyébként arra kijelölt folyószakaszon alkalmas-e aktuálisan a víz a fürdésre, vagy merült-e fel vízminőségi probléma.