A műkincslopások mindig különleges helyet foglaltak el a történelemben, ugyanis egy műalkotás eltűnése nem csupán pénzügyi veszteséget jelent, hanem kulturális és érzelmi sokkot is a társadalom számára. Az ilyen lopások mögött gyakran elképesztő terv és vakmerőség áll, amelyek miatt ezek a bűncselekmények szinte a legendák sorába emelkednek. Elég csak a híres Gardner Múzeum 1990-es kirablására gondolni, amely során több mint fél milliárd dollár értékű műalkotás tűnt el, vagy a második világháború alatt eltulajdonított műkincsekre, amelyek közül sokat máig keresnek. De talán egyik sem kavarta fel annyira a világot, mint a Mona Lisa 1911-es eltűnése. Leonardo da Vinci mosolygó mesterművének ellopása nemcsak a Louvre falait hagyta üresen, hanem az egész világ figyelmét magára vonta. Hogyan tűnhetett el a művészet történetének egyik legismertebb alkotása a világ egyik legbiztonságosabbnak hitt múzeumából? És hogyan találták meg két évvel később és ki volt a festménytolvaj?
1911. augusztus 21-én a Louvre biztonságáért felelős személyzet döbbenten fedezte fel, hogy a Mona Lisa nincs a helyén. Az ikonikus művet az előző napon még a látogatók csodálták, hétfőn azonban a múzeum zárva tartott.
Az egyik alkalmazott feltételezte, hogy a festményt karbantartásra vitték, de hamar kiderült: a remekművet ellopták.
A tettes Vincenzo Peruggia volt, egy olasz származású üvegmunkás, aki korábban a Louvre-ban dolgozott. Peruggia a festmény iránti hazafias érzelmektől vezérelve úgy gondolta, hogy a Mona Lisának vissza kell térnie Olaszországba, hiszen szerinte az eredetileg oda tartozott. A rablás során egyszerű, de hatékony módszert alkalmazott: egy fehér munkaruhát viselve (amely megkülönböztette őt a múzeumi személyzettől), hétfőn, amikor a múzeum zárva volt, elrejtőzött az épületben. Kihasználva a nyugodt környezetet, ellopta a festményt, kivette a keretéből, és egy vászonba tekerve elrejtette.
Peruggia a Mona Lisát Párizsban rejtegette egy kis szobában, gondosan ügyelve arra, hogy ne kerüljön a hatóságok látókörébe. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, és eleinte másokat gyanúsítottak, köztük híres művészeket, például Pablo Picassót is.
A festmény eltűnése hatalmas médiafelhajtást váltott ki, és a Mona Lisa hírneve ekkor vált igazán nemzetközivé.
A festmény 1913-ig rejtve maradt, amikor Peruggia úgy döntött, hogy eljuttatja azt Olaszországba. Felvette a kapcsolatot egy firenzei műkereskedővel, Alfredo Gerivel, és azt állította, hogy a festményt "vissza akarja juttatni az olasz népnek". Geri azonban értesítette a hatóságokat, és Peruggia hamarosan lebukott.
A Mona Lisa visszatérése a Louvre-ba 1913. december 14-én hatalmas ünneplést váltott ki. Addig Olaszország több városában is kiállították, köztük Firenzében, Rómában és Milánóban, mielőtt visszaadták volna Franciaországnak. A festmény visszatérése nagy győzelemként könyvelhető el, és tovább erősítette Leonardo da Vinci remekművének mitikus státuszát.
A Mona Lisa ellopása és visszakerülése fontos szerepet játszott abban, hogy a festmény a világ egyik legismertebb műalkotásává váljon. Az eset rávilágított a múzeumok biztonsági rendszerének gyengeségeire is, amelyeket azóta jelentősen fejlesztettek.
111 évvel később a Mona Lisa továbbra is a Louvre legnépszerűbb attrakciója, amely évente több millió látogatót vonz.