Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A leghosszabb magyar szó annyi betűből áll, hogy valószínűleg csak kevesen képesek kimondani anélkül, hogy ne botlana meg a nyelvük. Mutatjuk ezt a rendkívül furcsa kifejezést.
Sokáig azt gondolták, hogy a leghosszabb magyar szó az "elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért", de időközben kiderült, hogy ez csupán a harmadik leghosszabb; léteznek ennél több betűből állók is.
Míg a fenti szó 47 karakterből áll, a ténylegesen leghosszabb magyar szó 67 karakteres.
A Promotions.hu hozzáteszi, hogy a nyelvészek véleménye szerint igazából egyik kimondhatatlanul hosszú szó sem igazi, létező kifejezés, és egyáltalán nem használatosak; nem beszélve arról, hogy bármilyen szóhoz hozzárakhatunk újabb ragokat, csak azért, hogy az minél hosszabbnak tűnjön, de attól még nem lesz értelme.
Ezáltal hiába születnek újabb és újabb rekordok, mivel az így kreált szavakat nemcsak, hogy lehetetlen kimondani, de a közbeszédben egyáltalán nem használatosak és teljesen értelmetlenek is.
Ha rákeresünk az interneten arra, hogy mi a leghosszabb magyar szó, akkor ezt fogja kiadni:
"eltöredezettségmentesítőtleníttethetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek".
Mögötte 49 betűvel jön a "legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbjeiteknek", aztán a 47 karakteres "elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért", végül pedig a 44 betűből álló "megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért".
De a magyar nyelvnek létezik rengeteg más érdekessége is. Szolidabb káromkodásnak számít például, ha azt mondjuk, hogy "azt a fűzfán fütyülő rézangyalát". Viszont kevesen tudják, pontosan honnan is ered ez a furcsa szófordulat.
Éppen attól függően, hol vagyunk az országban, az a bizonyos rézangyal fűzfán vagy rézfán is fütyülhet, egy azonban mindkét esetben biztos: ez az egyik legfurcsább mondás a magyar nyelvben, amit akkor használunk, ha valami miatt hirtelen begurulunk.
Ahogy az Origo beszámolt róla, a Nemzeti Geográfia weboldala szerint a szólás valószínűleg juhászoktól ered, akik rézből készült farkascsapdákkal védték a nyájukat, amelyeket a fűzfák ágaira erősítettek.
Szelesebb időben a levegő átfütyülhetett a csapdák között, ami valószínűleg felbosszantotta a juhászokat, hiszen nem tudták megállapítani, a farkasok érkeztek-e meg, vagy csak a természet játszik játékot velük.
Az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetének egyik cikke szerint bakonyi orvvadászoktól is származhat a kifejezés, akik egyáltalán nem örültek, amikor egy hozzáértő erdész, Fuchs Antal került a területükre, hiszen nagyon megnehezítette a dolgukat. Bár ez a kép nem igazán magyarázza meg, honnan eredhet a rézangyal, aki a fűzfán fütyül, valószínűleg átvitt értelemben a közeledő erdészre utalhat, aki lehetetlenné tette, hogy a tilosban vadászók nyugodtan "dolgozhassanak".
