Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyfajta űrverseny alakult ki, aminek a keretei között 1961 májusában, John Fitzgerald Kennedy elnök kihirdette a holdra szállási programot. 1969-ben az Apollo-11 űrhajó eljutott a holdra, majd Neil Armostrong és Edwin Aldrin a Holdra lépett. Ezek után még öt expedíciót indítottak, az eddigi utolsó holdra szállás 1972-ben történt.
Az Apollo-17 máig az utolsó olyan űrhajó, amivel embert küldtek a holdra. A legénység tagja volt Eugene Cernan parancsnok, Ronald Evans és Harrison Schmitt. A küldetésük célpontja a Hold Taurus-Littrow régiója volt, ahol akár régebbi és fiatalabb kőzeteket is be lehetett gyűjteni azoknál, amiket a korábbi küldetéseken sikerült beszerezni – írja honlapján a Nasa.
A küldetés tudományos célja között szerepelt a geológiai felmérés, az anyagok mintavétele egy előre kiválasztott helyszínen, valamint felvételeket kellett készíteniük a Hol körüli pályán.
Az indulást december 6-ra tervezték, azonban ez nem sikerült, mert a Saturn-5 hordozórakéta meghibásodott, emiatt egy nappal később, december 7-én lőtték fel az űrhajót. Az Apollo-program történetében ez az egyetlen fellövés, ami éjszaka történt.
A Challenger holdkomp december 11-én, sikeresen landolt a Holdon Eugene Cernan parancsnokkal és Harrison Schmitt geológussal a fedélzeten. Harrison Schmitt volt az első tudós, aki járt a világűrben. Közben harmadik társuk, Ronald Evans az űrhajóval a Hold körüli pályán maradt.
Az asztronautáknak végül sikerült teljesíteni a célt, és közel 110 kiló mintával tértek vissza a földre. Ezenfelül telepítettek felszíni mérőműszereket, és megcsinálták a felvételeket a Holdon, valamint a visszaút közben is.
A sikeres küldetés után a legénység december 14-én indult vissza a Földre, majd 19-én sikeresen landoltak a Csendes Óceánban.
Az Apollo-17 hazatérése egyben az Apollo-program végét is jelentette, 1972-óta nem indítottak holdra szállást, bár az űrhajók néhány évig még szolgálatban maradtak.