Az uniós tagországokban üzemelő atomerőművek 2024-ben összességében 657 TWh villamos energiát termeltek, ez 7,4 százalékkal magasabb érték, mint 2022-ben. Ebben döntő szerepet játszott az, hogy az atomerőművek a növekvő áramigények, a szén- és gázerőművek magasabb termelési költsége, valamint a nap- és szélerőművi kapacitások kiszabályozása miatt, a lehető legmagasabb teljesítményszinten üzemeltek.
A növekmény oka, hogy megkezdte működését a szlovákiai Mohi-3 atomerőművi egység, valamint az évtizedes csúszás után üzembe helyezték és termelni kezdett a finn Olkiluto-3 és a francia Flamanville-3 atomerőművi blokk is. A tavalyi 657 TWh-s atomerőművi termelés lehetett volna több is, de nem lett, mert a nap- és szélerőművi termelés kötelező átvétele miatt
egyre többször fordult elő, hogy egyes atomerőművek teljesítményét vissza kellett fogni, ahogy a Paksi Atomerőmű esetében is.
Ez a fajta visszaszabályozás műszaki, gazdasági és klímavédelmi szempontból is rendkívül hátrányos, ezért mihamarabb meg kell találni a megfelelő jogi és vagy műszaki megoldást arra, hogy az ilyenfajta visszaterhelések megelőzhetőek legyenek. Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy az atomerőművekben termelt áram mennyisége akár nagyobb is lehetett volna, ha a németek és a korábbi svéd vezetés az elmúlt években politikai okok miatt nem állították volna le az atomerőműveiket, amelyek miatt éves szinten mintegy 150 TWh atomerőművi áramtermelés esett ki.
Látható, hogy az Európai Unióban a legtöbb klímabarát villamos energiát jelenleg is az atomerőművek biztosítják, amelyek 657 TWh-s termelése 24,1 százalékos részaránynak felel meg. Vagyis Európában egyértelműen az atomenergia a legjelentősebb ellátásbiztonságot, olcsó és klímabarát áramot biztosítani képes villamosenergia-termelési mód.
Az atomenergia használatával a tagországok mintegy 650 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást előztek meg.
A virtuális „dobogó” második fokán állnak a szélerőművek állnak 497 TWh termeléssel. A harmadik helyen a gázerőművek 401 TWh-tal állnak, miközben 2021-ben a gáztüzelésű erőművek éves szinten 552 TWh villamos energiát termeltek. Ennek az a magyarázata, hogy a növekvő igények ellenére sem állt rendelkezésre elegendő gáz, illetve nagyon drága volt. Éppen ezért egész egyszerűen nem érte meg ezen erőművek üzemeltetése.
Az adatokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a virtuális dobogó legfelső fokán álló atomerőművek a 657 TWh villamos energiát mintegy 97 000 MW beépített kapacitás révén tudták megtermelni. A szélerőművek a 497 TWh-t, a beépített 233 000 MW kapacitás révén, a naperőművek pedig, amelyek a 5. helyen állva 281 TWh-t termeltek a 302 000 MW naperőművi beépített teljesítménynek köszönhetően. Ez is egyértelműen azt mutatja, hogy nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem a rendelkezésre állás, azaz konkrétan az, hogy mennyi energiát sikerült egy év alatt előállítani az adott áramtermelési módon.
Ma nukleáris reneszánsz bontakozik ki, hiszen az Európai Unióban is egyre több ország látja be, hogy az atomenergia és a megújuló energiaforrások jelentik a közös megoldást az ellátásbiztonság és a megfizethető áron rendelkezésre álló energiamix kialakításához. Ennek az ipari energiatárolás rövid távú megoldása érdekében részét képezik a szivattyús-tározós erőművek, illetve rendszerszabályozási céllal a gázüzemű erőművek is. Magyarország ezen az úton halad a Paks II. Atomerőmű, a Paksi Atomerőmű további üzemidő-hosszabbításával és a folyamatosan növekvő naperőművi kapacitásoknak köszönhetően. A fentiek miatt nem kérdés, hogy globálisan – így Európában is – a jövőben egyre nagyobb szerepet fognak kapni az atomerőművek.
Szerző: Hárfás Zsolt, atomenergetikai szakértő, az www.atombiztos.org oldal szerzője és szerkesztője