A kokárda eredetileg főúri ruhadísz volt, amely a 18. században vált politikai és katonai azonosító jellé Európában. A francia forradalom idején különösen fontos szimbólummá vált, és innen terjedt tovább más országokba. Magyarországon a háromszínű kokárda az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó jelképe lett. A hagyomány szerint az első kokárdákat Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza készítette a márciusi ifjak számára, akik a szívük felett viselték.
A francia forradalom hatására kialakított magyar trikolórt az 1848-as áprilisi törvények is szentesítették, „háromszínű rózsa” néven említve a kokárdát.
A magyar kokárda eltér a franciától: nem kalapra, hanem a kabát bal oldalára, a szív fölé tűzik.
Színeit kívülről befelé olvassák: piros, fehér, zöld. Már a szabadságharc idején is a nemzeti függetlenedés eszméjét hirdette, kis pántlikákkal kiegészítve.
A kokárda (szalagrózsa) eredetileg kör alakú volt, és már a francia forradalom idején is ebben a formában használták, ahogyan azt egy 1790-es évekből származó példány is bizonyítja a párizsi Musée Carnavalet gyűjteményében. Hasonló kokárdákat készítettek Berlinben 1832-ben, és Petőfi kokárdája sem tért el ettől a hagyománytól.
Idővel elterjedt a szokás, hogy a kör alakú kokárdát pántlikákkal egészítik ki, és az 1900-as évekre kialakult az a forma, amelyet ma pántlikás kokárdaként ismerünk.
A hagyományos kokárdák mellett 1848 után megjelent a „hajlított kokárda” is, amely egy egyszerűen meghajlított nemzetiszínű szalagcsík, bár történelmileg ez nem tekinthető valódi kokárdának. A magyar kokárda készítésekor a piros-fehér-zöld nemzeti szalagot körbehajlítják és középen összevarrják, gyakran pántlikával kiegészítve.
Vexillológusok (azok, akik a zászlók történetével, jelentésével és használatával foglalkoznak) szerint
a pántlikás kokárda esetében kívül piros, belül zöld a színek sorrendje, míg pántlika nélkül a heraldikai (címertan) szabályok szerint kívül zöld, belül piros elrendezést kellene követni.
Éppen ennek az ellentmondásnak köszönhetően évről évre felmerülő és vitákat indító kérdés az, hogy akkor most melyik is a helyes színsorrend a magyar kokárdánál. Szedjük össze, hogy mi alapján dönthetjük el ezt:
1. Ha a francia mintát vesszük alapul, akkor a zászló színeinek belül kifelé kell megjelenniük a kokárdán, ami azt jelenti, hogy a magyar zászló esetében a piros szín van belül, azt követi a fehér, végül kívül a zöld. Ezt támasztja alá a heraldika szabálya is.
2. Ha „pántlikás” kokárdáról van szó, akkor helyes a kívül piros, belül zöld sorrend a heraldika szerint is. Márpedig sok esetben ilyen kokárdáról beszélünk.
3. Már 1848-ban sem volt egységes a kokárda kinézte és ez a téma napjainkban is megosztja a történészeket. A vitát 2000-es évek elején indította el Katona Tamás történész, amikor azt állította, hogy a helyesen használt szalagcsík/szalaghal kokárdán kívül van a zöld szín, azonban ezzel többen nem értettek egyet, arra hivatkozva, hogy már Petőfiék idejében is kívül volt a piros szín.
4. A szalagból készített kokárdánál is lehet kívül a piros szín, azonban akkor a lenti részen fordul meg a színsorrend.
A kokárda helyes színsorrendjéről mindenkinek megvan a maga véleménye, de valójában nincs egyetlen kizárólagosan „helyes” változat. A francia minta és a heraldika szerint a színeknek belülről kifelé kell követniük a zászló sorrendjét, vagyis belül piros, középen fehér, kívül zöld. Ezzel szemben a pántlikás kokárdánál a piros kívül és a zöld belül elrendezés szintén megfelel a heraldikai szabályoknak, és ez az elterjedtebb forma. Történelmi források sem adnak egyértelmű választ, hiszen már 1848-ban is többféle változat létezett, és a 2000-es években kirobbant vita sem vezetett egyértelmű következtetésre. A szalagból készített kokárdánál is előfordulhat a piros külső réteg, de a hajlítás miatt a lenti részen megfordulhat a színsorrend, ha lent akarjuk balról jobbra olvasni helyesen a színeket akkor, viszont felül a zöld szín lesz kívül.
Összességében tehát nincs kötelező érvényű szabály, mindenki a saját értelmezése és hagyományai szerint hordhatja a kokárdát, hiszen annak lényege nem a pontos színsorrend, hanem a nemzeti összetartozás kifejezése.