A Dunavarsány határában fekvő atombiztos, titkos irányítóközpont kiépítését az 1968-as prágai tavasz leverése után kezdték el a Déli Hadseregcsoport speciális műszaki alakulatai. Az 1969-re befejezett földalatti és egy ellenséges nukleáris csapás túlélésére is alkalmas betonbunkerben helyezték el azt az akkori kor csúcstechnológiájával felszerelt rádiólokációs irányítóközpontot, amelynek a tököli, a kiskunlacházi és a sármelléki bázisokon állomásozó vadászezredek irányítása lett volna az elsődleges feladata háborús helyzetben.
A szupertitkos atombunker első katonai kódneve a Tyulip (Tulipán) volt, amit később az Ulhab fedőnév váltott fel
– írja a Magyar Nemzet történelmi visszatekintése.
A hidegháborús fenyegetés felfokozott évtizedeiben egy feltételezett NATO-támadás esetén a dunavarsányi harcálláspontról irányították volna a tököli reptérről magasba emelkedő taktikai nukleáris fegyverekkel felszerelhető harci gépeket. Mivel azonban ilyen éles harci helyzet szerencsére sohasem következett be, ezért a dunavarsányi bunkert lokátoros bázisként használták.
A szovjet haderő 1991 júniusában történt kivonása után a teljesen kiürített dunavarsányi atombunker és környező területe a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe, majd a katonai célra már nem használt üresen álló objektum 2011-ben magántulajdonba került.
2020-ban elkezdődött a teljesen kifosztott, széthordott és leromlott állagú bunker felújítása.
A közép-európai viszonylatban is egyedülálló hidegháborús katonai objektum területén a tulajdonos kaland-, illetve élményparkot, az atombunkerben a hidegháború korát felidéző páratlanul érdekes haditechnikai kiállítást rendezett be.