Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huVan egy diszkrét bája annak, amikor felkészületlen politikusok késztetést éreznek arra, hogy komoly arckifejezéssel kiálljanak és állást foglaljanak olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekkel egyáltalán nincsenek tisztában. Az iskolapéldája ennek Fekete-Győr András, aki „a naperőmű = atomerőmű, annak is szokták mondani” kijelentésével bizonyította, hogy mennyire ért a fizikához, vagy éppen az energetikához. Hasonló kaliberű „atomtudós” a szociológus-közgazdász végzettségű Tordai Bence zöldpolitikus, aki úgy kérdőjelezi meg a Paks II. Atomerőmű létjogosultságát, hogy halvány elképzelése sincs az energetikáról, de még arra is képtelen, hogy pontosan írja le annak a cégnek nevét, amelynek a tevékenységével kapcsolatban időről időre közérdekű adatigényléseket ad be.
Könnyű, mint az 1x1, vagy mégsem?
Tordai Bence 2025. február 24-én arról értekezett a Facebook oldalán, hogy 18 napja adta be az adatigénylését az „MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-nek” (sic!). Nos, ezzel csak az a probléma, hogy a Paks II. projektért felelős állami társaság hivatalos elnevezése 2017 októbere óta Paks II. Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, röviden Paks II. Zrt. Egy uniós jogszabálynak megfelelően ugyanis a Paksi Atomerőmű tulajdonosi jogait gyakorló MVM nem lehetett a Paks II. projektért felelős cég, ezért erre külön céget kellett létrehozni. A dolog pikantériája, hogy a Paks II. Zrt. neve szerepelt a február 25-én Tordainak megküldött hivatalos válasz fejlécében is, de sajnos ez sem segített. Február 28-án Tordai Bence ismét írásbeli választ igénylő kérdést intézett, ezúttal Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterhez, ami ismét így kezdődött: „Az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. tárgybani adatkérésemre…” Vajon mennyire lehet komolyan venni egy ilyen embert?
A képviselő láthatóan kihagyta a fizikaórákat is…
Tordai Bence az Oroszországi Föderáció nagykövetsége előtt az ATV riporterének nyilatkozva ezt mondta: „nemhogy semmi szükségünk nincs Paks II-re, egyenesen kártékony Magyarország energiaellátása szempontjából”, miközben azt is megtudhattuk tőle, hogy „egy 2050-ig tartó nagyon okos, bölcs, jól tervezhető átmenetet dolgoztunk ki a kollégákkal. 2050-re már teljesen megújuló alapú lehet a magyar energiamix…”.
Ebből is látszik, hogy teljesen falra hányt borsó, amit sokadmagammal számtalanszor elmondtam és leírtam, többek között itt, itt és itt, hogy az ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi célok elérése érdekében olyan energiamixre van szükség, amelynek három pillérre van: a Paksi Atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása, a Paks II. Atomerőmű mielőbbi megépítése, valamint az időjárásfüggő megújulók, döntően a naperőművek további jelentős fejlesztése. A harmadik pillér, a megújulók miatt felmerülő rendszerszabályozási feladatok megoldására szükség van korszerű, magas hatásfokú gázerőművek építésére is. Továbbá részben emiatt szükség lesz egy harmadik, kis moduláris reaktorral vagy reaktorokkal (SMR) felszerelt atomerőműre is, amit nevezhetünk „Paks III-nak” is, noha várhatóan egy másik telephelyen épül majd meg. Mindezt előrejelzések és számítások támasztják alá, amivel Tordai Bence láthatóan nem tud és nem is akar mit kezdeni, szakmai érvek hiányában ezért ismétli évek óta az értelmetlen zöldmantrát.
Érvei már csak azért sincsenek, mert társaihoz hasonlóan zöld álomvilágban él, emiatt és a szakmai ismeretek hiánya miatt nem látja be, hogy a villamosenergia-igény hazánkban és világszerte is növekedni fog a következő években. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) március 24-én publikált Global Energy Review című elemzése szerint 2024-ben az előző tíz évhez képest jóval gyorsabban nőtt a globális energiafogyasztás. 2013-2023 között átlagosan 1,3 százalékkal emelkedett, tavaly már 2,2 százalékkal. Az IEA szerint a villamosenergia-fogyasztás hasonló tendenciát mutat, hiszen 4,3 százalékkal ugrott meg ez az előző tíz év átlagának csaknem duplája. Az általa mantrázott lakásfelújítással és szigeteléssel ráadásul legfeljebb földgázt lehetne megspórolni, nem villamos energiát, miközben az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek elterjedése, valamint az ország újraiparosítása miatt Magyarországon ugrásszerűen növekedni fog az áramigény.
Tordai és társai azt is képtelenek megérteni, hogy az időjárásfüggő megújulókra, különösen a nap- és szélerőművekre az ipari léptékű energiatárolás hiánya miatt nem lehet biztonságos villamosenergia-ellátást alapozni, mert ezek a megújulók csak akkor termelnek, ha süt a nap és/vagy fúj a szél. Már egy általános iskolás is tudja: áramra éjszaka, szélcsendes vagy éppen felhős időben is szükség van, hiszen a lakosság és az ipar az ilyen időszakokban is fogyaszt áramot. Aki ezt tagadja, az nyugodtan beléphet laposföld-hívők klubjába!
Egy konkrét példa: január 20-án 12 óra 15 perckor – tehát nem éjszaka, hanem nappal, amikor a megújulók, konkrétan a naperőművek elvileg képesek termelni – új rendszerterhelési csúcs született 7663 MW értéken. Az áramigény 90 százalékát a Paksi Atomerőmű, a gázerőművek, a szén és az import biztosította, miközben az időjárásfüggő megújulók alig termeltek valamennyit. Az is tény, hogy idén márciusban is voltak olyan negyedórás időszakok, amikor a naperőművek rövid ideig képesek voltak fedezni az ország teljes villamosenergia-fogyasztását, ugyanakkor tény, hogy a reggeli és az esti órákban – miután nem sütött a nap, ezért a naperőművi termelés volatilitásának kezeléséhez gázerőművekre, illetve jelentős importra van szükség. Mindezek mellett egyre többször fordul elő, hogy hazánk villamosenergia-termelésének mintegy felét télen-nyáron, éjjel-nappal biztosítani képes Paksi Atomerőmű teljesítményének egyre nagyobb mértékű – akár több száz megawattnyi – csökkentésére van szükség, mert a nap- és szélerőművek termelte áramot kötelezően át kellett venni. Ez gazdasági és műszaki szempontból is teljesen abszurd. Erről az anomáliáról az elmúlt években már többször írtam, például itt, itt és itt. Ha Tordai Bence tájékozódna, megtudhatná például, hogy a megújulókat nyakló nélkül a rendszerbe erőltető Németországban milyen katasztrofális következményekhez vezetett az átgondolatlan zöldátállás. Erről például itt, itt és itt olvashat.
De maradjunk hazai tájakon! A naperőművek folyamatos fejlesztése rendszerszinten egyre több pénzügyi és műszaki problémát okoz, ezért szükséges a hálózatfejlesztés és a tárolói kapacitások növelése is. Mindez hatalmas pénzügyi befektetést igényel és egy bizonyos szint után még kritikusabb műszaki és gazdaság kérdéseket vet fel. Az országot ugyanis nem lehet telezsúfolni távvezetékekkel, nap- és szélerőművekkel. Arról nem is beszélve, hogy a nap- és szélerőművek átlagos üzemideje csak 20-25 év. Ezt azt is jelenti, hogy az időjárásfüggő megújulók annyira „megbízhatóak és gazdaságosak”, hogy Tordai 2050-ig tartó időtávjáig a ma üzemelő ipari, háztartási és ipari saját célra termelő 7830 MW-nyi naperőművi kapacitás döntő része egész egyszerűen már nem fog termelni.
Ezzel szemben a Paks II. Atomerőmű két orosz VVER-1200 típusú egységének garantált üzemideje 60 év lesz (ez további 20 évvel meghosszabbítható), azaz a 2030-as évek elején üzembe álló két VVER-1200 típusú blokk legalább 2090-ig, de inkább a következő évszázad elejéig üzemelhet.
Tordai a számok „bűvöletében”
Hasonlóan köszönőviszonyban sincsek a valósággal Tordainak az ATV Szigorlat című műsorában a Paks II. Atomerőmű gazdaságosságával és a villamosenergia-árakkal kapcsolatban tett állításai. A műsorban nagyon elnézőek voltak a politikus szakmainak tűnő halandzsájával. Tordai arról beszélt, hogy a korábbi számítás szerint a Paks II. Atomerőmű teljes életciklusra vonatkozó termelési egységköltsége „51-57 euró/MWh lesz és az áramár hosszú távon majd valahol a 80-as régiókban fog tanyázni… A piaci ár pedig a tavalyi évben az európai piacon 25-30 euró volt”. Közben arra is kitért, hogy a megújuló energiaforrások költségszintjei radikálisan csökkentek. Egy felkészült műsorvezető ebben az esetben azonnal helyesbített volna, de ez már más kérdés.
Tordai állításával szemben a tőzsdei áramárak a többszörösére növekedtek, sok esetben már most elérik a sokkoló 800-1000 euró/MWh értéket is. Magyarországon tavaly
101 euró/MWh volt a tőzsdei átlagár, miközben találkozhattunk 900-1000 eurós áramárakkal is. Ezzel szemben 2020-ban a tőzsdei átlagár csak 39 euró/MWh volt és a tőzsdei csúcsok is csak töredékei voltak a tavalyihoz hasonló kiugrásoknak. A magas árak a már most is tapasztalható kapacitáshiány miatt állandósulnak és a következő években a villamosenergia-igények növekedése, a klímavédelmi és egyéb okok miatt leálló erőművi kapacitások miatti további árnövekedés várható. Emellett a háborús infláció és a nyugati szankciós politika is hatással van minden más beruházásra is.
Mindezek mellett jól látható, hogy az időjárásfüggő kapacitások jelentős fejlesztéséhez elengedhetetlen több száz, akár ezer milliárd forintnyi hálózatfejlesztés, új gázerőművek, illetve szivattyús-tározós erőmű építése is. Nem beszélve arról sem, hogy például a nap- és szélerőművek kötelező átvételi árai (2008 előtti projektek esetében) az elmúlt 11 évben, 2014-2025 között 34 Ft-ról mintegy 57 Ft/kWh értékre növekedtek, miközben a Paksi Atomerőmű termelési egységköltsége jelenleg is csak 12-13 Ft/kWh. A zöldek szerint az „ingyenes, költséghatékony” megújuló energiaforrások közül a hazai naperőművek 2024-ben mintegy 116 milliárdos veszteséget termeltek, amit az ipari fogyasztóknak kellett megfizetnie. Ez tavaly áprilisban kilowattóránként mintegy 9 forint pluszköltséget jelentett az ipari energiafogyasztók számláján.
A világ első 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokkjának felejthetetlen pillanatai
Lényeges az is, hogy az eredeti beruházási és egyéb költséggel számított Paks II. Atomerőmű megtérülési egységköltsége a projekt kezdetén 55 euró/MWh volt. Látva az energiapiaci változásokat nehezen képzelhető el olyan szcenárió, amelyben ne lenne megtérülő a Paks II. beruházás. Mindezek mellett nem feledkezhetnünk meg arról sem, hogy a két új paksi atomerőművi egység építése jelentős számú munkahely megteremtésével, gazdaságélénkítéssel, regionális infrastrukturális és egyéb fejlesztésekkel jár együtt. A hazai cégek kivételes lehetőséghez jutnak, hiszen az orosz-magyar megállapodás értelmében a beruházás értékének akár 40 százalékát kitevő munkát magyar beszállító cégek végezhetik, ami jelentős árbevételt jelent számukra, emellett pedig adóbevételt az államnak. A két új paksi blokk éves szinten ráadásul mintegy 4 milliárd köbméter földgáz felhasználását tudja kiváltani és 17 millió tonna szén-dioxid kibocsátását teszi elkerülhetővé.
A fentiekből is látszik, hogy Paks II. Atomerőmű megépítése alapvető nemzeti érdek, hiszen a két új paksi blokk nélkül romba dőlne a hazai villamosenergia-rendszer, áramkorlátozásokkal és többszörösére emelkedett áramárakkal szembesülnénk és az ország versenyképességére is negatív hatással lenne. Ezt kockáztatja, aki Tordai Bencére és társaira hallgat. Németország a saját kárán már megtapasztalta, de láthatóan még nem tanulta meg a leckét, ugyanis az új német kormány továbbra is teret ad a zöldek katasztrófához vezető téveszméinek, ami garantáltan padlóra küldi a német gazdaságot.
Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
az www.atombiztos.org oldal szerzője és szerkesztője
