Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA víz rendelkezésre állása nem pusztán egyéni szinten, az élet megmaradása miatt alapvető fontosságú: bonyolult, az egész világ működését befolyásoló összefüggésrendszerekben nélkülözhetetlen, alapvető fontosságú elem. Hiányának, szűkösségének következményei már most láthatók a világ számos részén, s miközben csapadék formájában egyre több hullik belőle, egyre nagyobb kihívást jelent megőrzése is. Dr. Besenyei Mónika, a Klímapolitikai Intézet igazgatója, valamint munkatársainak szakmai megállapításai alapján készített összeállításunkban megpróbáljuk bemutatni a víz globális jelentőségének néhány fontosabb elemét, különös tekintettel legnagyobb felhasználójára, a mezőgazdaságra.
- A víz alapvető fontosságú a gazdaság működéséhez, elválaszthatatlan az energiától és az élelmiszer-előállítástól.
- Az édesvízi ökoszisztémák globálisan 58 ezer milliárd dollárt érhetnek gazdasági szempontból, ám sérülékenységük miatt ez folyamatosan csökken.
- A mezőgazdaság a legnagyobb globális vízfelhasználó, ezért a vízhiány miatti gazdasági visszaesés is ott lesz jelentős.
- Hatékony vízgazdálkodással nagy mértékben csökkenthetők a gazdasági veszteségek.
A víz rendelkezésre állása környezetükben egyrészt milliárdok számára természetes – ez igen jelentős vívmány –, másrészt az a gondolat is egyre inkább az, hogy eljöhet a pillanat, amikor nem lesz – vagy nem annyi lesz, amennyi kellene abból. S nemcsak a személyes szükségletek szintjén, hanem társadalmi, a gazdaság makroszintjén is megszűnik a most magától értetődőnek tekintett állapot. Ebben a cikkben példákon keresztül a víz globális gazdasági jelentőségéről nyújtunk egy összegzést. Ehhez felhasználjuk Dr. Besenyei Mónika, a Klímapolitikai Intézet igazgatója és munkatársai által az Origónak készített szakmai összeállítás megállapításait. Nehéz, sőt, akár száraznak is tűnhet ez a téma, de állítjuk: kevés izgalmasabb, Magyarország és a világ egésze számára is egyformán jelentős kérdéskör van annál, minthogy miként áll a világ a vízzel, és hogy milyen nagy rendszerek, és így emberek milliárdjainak életminősége függ attól. A téma átfogó jellegéből fakadóan cikkünk nem törekedhet a teljességre. Azt viszont az idei Víz Világnapján érdemes legalább érzékeltetni, mekkora a szerepe abban, hogy a világ a jelenleg látottak szerint működik.
Fotó: Shutterstock / Shutterstock/Copyright (c) 2021 Pandora Pictures/Shutterstock
Ha mindennek van értéke, mennyit érhet a víz?
Nehéz lenne azzal vitatkozni, hogy a víznek értéke van, és ennél a kérdésnél jóval túl lehet azon tekinteni, hogy a vízen élőlények élete múlhat, azaz tulajdonképpen mindegy is, mekkora értéket tulajdonítunk annak. Ahhoz ugyanis, hogy előmozdítsuk a vízzel való felelős bánásmódot, hatékonyabbá tegyük a vízgazdálkodást, szükséges keretet adni a kérdésnek, a víz értékével úgy foglalkozni, ahogy más erőforrásaink esetében tesszük. Persze ahogy a világ vízkészlete nem egyetlen homogén egész, hanem részekre tagolódik – és nem mindegy az sem, hogy édesvízről vagy tengervízről beszélünk –, úgy a víz értéke sem egyetlen abszolút szám. Az érték rengeteg tényezőtől függ, csakúgy, mint más erőforrások, nyersanyagok esetében.
Ha a víz globális értékét nem is írja le egyetlen szám, így is van viszonyítási alap gazdasági értékére: egy 2023-ban bemutatott, új modellezés szerint
a vízi és édesvízi ökoszisztémák gazdasági értékét éves szinten 58 ezer milliárd dollárban adták meg elemzők. Ez a felfoghatatlan szám a világgazdaság akkori teljesítményének, azaz a globális GDP-nek mintegy 60 százalékát jelenti.
Érdemes ennek kapcsán Európára is kitekinteni: a számítások szerint ebből a hatalmas tortából kontinensünk mintegy 11 ezer milliárd dolláros szeletet hasított ki. Ekkora összegre – a németországi GDP kb. 2,5-szeresére – tették a vizes ökoszisztémákhoz, és azokon keresztül az élelmiszer-biztonsághoz kapcsolódó értéket Európában.
A rossz hír az, hogy a folyóvizek, víztartó rétegek, vizes élőhelyek sérülése globálisan, így Európában is csökkenti gazdasági értéküket, ezzel összefüggésben pedig gyengül az a képességük is, amit az emberi életminőség fenntartásában betöltenek. Ahhoz viszont, hogy ezeknek a folyamatoknak a jellegét, mértékét követni tudjuk, és be tudjunk avatkozni, mérni kellene őket, elemzéseket, számításokat, lehetséges forgatókönyveket készíteni a folyamatok befolyásolására.
A vízgazdaságtan tudománya a közgazdaságtanon belül jó ideje foglalkozik a környezeti hatások és erőforrások, ezeken belül a vízkészletekkel kapcsolatos problémákkal, kihívásokkal. Van tehát nagyon markáns, intézményesített gyakorlata annak, hogy a vízzel kapcsolatos kihívásokra tudományos, mérnöki igénnyel is válaszoljunk, és – némi leegyszerűsítéssel – mindig megmondjuk, "mennyit ér a víz". A Klímapolitikai Intézet például arra hívja fel a figyelmet, hogy
jelenleg a mezőgazdaság felelős a globális vízfogyasztás körülbelül 70 százalékáért, és az élelmiszer-termelés iránti fokozódó kereslet tovább növeli a vízhasználati követelményeket.
Különösen problematikus a hagyományos, gyakran alacsony hatékonyságú öntözési technológiák alkalmazása, amelyek jelentős vízveszteséget eredményeznek. Sokat ér ezért a víz a mezőgazdaság számára? Nyilvánvalóan igen. Ezért egy ilyen helyzetben elengedhetetlen, hogy a helyzet javítása érdekében gazdasági megközelítést is alkalmazzunk.
Fotó: Shutterstock
Említsünk a víz és gazdasági értékének meghatározására egy másik általános példát! Az, hogy a víz pénzbe kerül, nem újdonság annak, aki már tartott a kezében vízszámlát. A vizet nyugodtan nevezhetjük megkülönböztetett erőforrásnak, s talán emiatt arra is gondolhatunk, hogy a víz részvétele a gazdasági folyamatokban némileg más szabályok szerint működik, mint a többi erőforrásé, nyersanyagé, árucikké. Ez bizonyos szempontból igaz is: országokra bontva és nemzetközi színtéren is összetett, speciális szabályrendszerek vonatkoznak rá. Csakhogy emellett ugyanúgy létezik globális vízpiac, amelyen hasonló módon zajlanak a felszíni és a felszín alatti vízkészletekhez való hozzáférések menedzseri feladatai, egyes vízmennyiségek adásvétele, sőt, térben és időben meghatározott vízjogok értékesítése, mint hagyományosabb piacokon.
A Zion piackutató adatai szerint a globális vízpiac 2022-ben 302,81 milliárd dollár nagyságú volt, és 2030-ra 430,89 milliárd dollárosra nőhet.
Ez jelentős, évi kb. 4,5 százalékos átlagos növekedési ütemet jelent.
Számtalan konkrét esetet lehetne mutatni arra, hogy a víz piaca sok szempontból nagyon hasonlóan működik, mint más piacok. Itt most az amerikai Kalifornia állam példáját említjük, ahol az éves vízpiacon a vízjogok (például mezőgazdasági öntözési jogok), a vizet tartalmazó területek bérleti jogai és más tranzakciók kapcsán annyi vízzel kereskednek évente, amennyi a mezőgazdasági termelőüzemek és a városok által elhasznált víz mennyiségének 4 százaléka.
Fotó: Shutterstock/Copyright (c) 2017 Sallehudin Ahmad/Shutterstock
A víz gazdasági jelentőségét egy másik modell is megmutatja. Ebben az alapvetés az, hogy minden áru és termény előállításához szükséges valamennyi víz. A javak világot átfogó kereskedelme révén virtuálisan az azokhoz szükséges víz is gazdát cserél, lényegében virtuálisan. Ennek mértékét csak a mezőgazdasági terményekre vonatkoztatva az elemzésben évi 1,8 ezer milliárd köbméterre teszik a modellt készítők.
A víz biztosan értéket jelent, de mi van a hozzáférhetőségével?
Azt talán sikerült érzékeltetni, hogy a víz értékét meghatározni mindig valamilyen viszonyrendszerben lehet, és mivel nem egy homogén, egységesen hozzáférhető erőforrásról van szó, ezért különös jelentőséget kap elérhetősége. Ezt a Klímapolitikai Intézet is jelzi. Mint kommentárjukban kitérnek rá, a határokon átnyúló vízforrások kezelése egyre nagyobb geopolitikai feszültségeket generál, különösen azokban a régiókban, ahol a vízkészletek elosztása több nemzet közös érdeke. Példaként erre az Etiópiai Nagy Reneszánsz Gát megépítése miatt létrejövő hármas konfliktus említhető Egyiptom, Etiópia és Szudán között (a világ egyik legnagyobb, nemrég átadott gátjáról az Origo több alkalommal írt), vagy a Jordán folyó vízkészletéért folyó politikai konfliktusokra Izrael, Jordánia és a palesztin területek között.
A vízprivatizáció kérdése is számos társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséghez vezethet, különösen az alacsony jövedelmű közösségek számára, akik számára a biztonságos ivóvíz elérhetősége anyagi akadályokba ütközik
– jelzik a szakértők.
Fotó: AFP/Adwa Pictures / AFP/Adwa Pictures
Erre példaként egy bolíviai esetet említenek 2000-ből: Cochabambában a vízprivatizáció súlyos társadalmi feszültségeket eredményezett, amikor egy külföldi koncessziós vállalat vette át a város vízellátását. A vízdíjak drámai emelkedése, amely egyes családok jövedelmének akár 20 százalékát is kitette, lehetetlenné tette, hogy az alacsony jövedelmű közösségek hozzáférjenek a tiszta ivóvízhez.
Problémák azonban nem pusztán abból fakadhatnak, ha nincs megfelelő hozzáférés a vízhez, hanem a fenntartható vízgazdálkodás hiányából is, ezek ugyanis súlyosbítják az édesvízkészletek szűküléséből adódó problémákat. Bár globális viszonylatban a tiszta vízhez való hozzáférés az ENSZ fenntarthatósággal összefüggő céljai között egyetemes szükségként jelent meg, ennek teljesüléséhez átfogó vízgazdálkodási célok kellenek, ráadásul nemzetközi szintű együttműködések, például az olyan, régiós szintű konfliktussal fenyegető helyzetekben, mint az említett etiópiai gát kapcsán.
Vannak persze innovatív technológiák, mint például a vízvisszanyerési rendszerek, és a sótalanítás, melyek potenciálisan hozzájárulhatnak a vízhiány mérsékléséhez
– jelzik a Klímapolitikai Intézet munkatársai. Ám ezek alkalmazása még nem eléggé elterjedt, és némelyiknél további kihívások jelentkeznek.
A víz nem különíthető el a többi erőforrástól
Épp a sótalanítás, és az e célból épülő sótalanító erőművek mutatnak rá egy újabb összetett problémára, ami egy újabb szempontot ad a víz gazdasági jelentőségének értékelésében. Miként az Origo egy közelmúltban megjelent összeállításában bemutatta, a tengervíz sótalanítása, bár létező megoldás a vízhiányra, nem csak drága, hanem rettenetesen energiaigényes megközelítést is jelent, amellett, hogy az ebben felhasznált energia előállítása (pontosabban kinyerése valahonnan) is igényli a vizet. Úgy tűnik tehát, mintha a víz és az energia kapcsán mintha egy ördögi kör rajzolódna ki, miközben az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság működtetéséhez mindkettő alapvető fontosságú.
Az intézet szakértőit ennek a sajátságos egymásba fonódásnak a feloldására kértük. Megállapításuk szerint
a víz nem tekinthető elkülönült erőforrásnak: mind az energiatermelés, mind a mezőgazdasági élelmiszer-termelés nagymértékben függ a megfelelő mennyiségű és minőségű víztől.
Világszerte a friss vízkivételek mintegy 70 százalékát a mezőgazdaság használja fel öntözésre és állattartásra. Ugyanakkor a mezőgazdaság nem csak vízfogyasztó, hanem energiafelhasználó is (gondoljunk számos munkafolyamatra a szivattyúzástól a szállításig bezárólag).
Becslések szerint globálisan felhasznált energiánk több mint egynegyedét az élelmiszer előállítására és ellátására fordítjuk. Ez jól mutatja, hogy a víz és élelmiszer mellett az energia is beépül ebbe a rendszerbe. Tehát a víz, az energia és az élelmiszer-termelés hármasa elválaszthatatlan kapcsolatban áll
– összegzi a Klímapolitikai Intézet.
Fotó: Getty Images / Patrick T. Fallon/Bloomberg via Getty Images/2013
Az EU vízenergia-termelései adatai épp azt mutatják, hogy a rendszerben az egyik elem hiánya hatással van a teljes ellátórendszerre. Ha például az aszály miatt kevesebb vízzel lehet meghajtani a vízerőművek turbináit, az kevesebb energiát jelent, a kevesebb energiából adott esetben kevesebb jut arra, ahol annak felhasználásával (példánkban a mezőgazdaságban) vízhez lehessen jutni.
Lapozzon a második oldalra!
