Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huHatalmas szenzációt keltett a héten a hír, miszerint több ezer éve kipusztult állatokat sikerült újra megalkotnia egy amerikai biotechnológiai vállalkozásnak. A Colossal Biosciences kutatóinak „feltámasztási listáján” az óriásfarkas mellett több másik kihalt állat is szerepel, például már dolgoznak a mamut, a dodó és a tasmán tigris „újjáélesztésén” is. A géntechnológiai áttörés kapcsán a téma legnagyobb hazai szaktekintélyével, Dr. Dinnyés Andrással beszélgettünk a klónozás jelenéről és jövőjéről.
Dr. Dinnyés András állatorvos, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzora és a Biotalentum Kft. ügyvezetője korábban két évig annak a klónozási csoportnak a vezetőjeként dolgozott Skóciában, amelyik 1996-ban létrehozta Dollyt, az első klónozott bárányt. Az azóta eltelt cirka 30 évben rengeteget fejlődött a technológia, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon miben is segíthetik az emberiséget és a bolygó élővilágát az effajta kutatások?
Fotó: COLIN MCPHERSON / AFP
A fajmegőrzési programokban már bevett módszer a géntechnológia, viszont sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon hol a határ, van-e értelme a már kihalt fajokat újra visszahozni?
A fajmegőrző programok hasznosak, hogy megmentsünk egy-egy kiemelt fajt a kipusztulástól, de az igazán hatásos a teljes élőhely genetikai sokféleségének megőrzése lenne. Erre jó példa Kína, ahol a kormány sikeresen megvédte az óriáspandákat a kihalástól. Biotechnológiai, szaporítási módszerek innovatív alkalmazása mellett a nagy kiterjedésű rezervátumok megteremtésével, megvédésével és nagyon szigorú jogi szabályokkal - egy óriáspanda megöléséért halálbüntetés jár – végül sikerült a Kína számára szimbolikus értékű állatfajt újra elszaporítani és az adott élőhely minden más élőlényét is megvédeni.
Viszont, hogyha egy faj teljesen kipusztult, akkor sokkal bonyolultabb a helyzet.
Az amerikai Colossal Biosciences nevű cég most erre a kihívásra talált egy új megoldást; mely során nem az egész fajt hozzák vissza, hanem azokat a géneket, amelyek egy létező fajban tulajdonképpen most is ott vannak, csak nem aktívak. Ezeket próbálják módosítani, kifejeződésre bírni, hogy a születendő állat a már kihalt fajra hasonlítson.
A szürke farkasban körülbelül a gének fél százaléka tér el attól, amit a körülbelül 15-20 ezer évvel ezelőtti óriásfarkas maradványokból genetikai elemzéssel feltártak. A klónozás eredménye tehát egy lényegében hibrid állat lett, szürkefarkas olyan génmódosításokkal, ami alapján hasonlítani fog az óriásfarkasra. Szóval ezt adják el most úgy, mint egy kihalt faj visszahozását, de valójában csak a kihalt faj génjeinek egy kis részét hozták vissza. Hogy ez mire jó? Alapvetően az állatkertek számára és figyelemfelhívásra.
Fotó: Colossal Biosciences
A Colossal Biosciences-t részben tech-guruk alapították és - egy kicsit eltúlzottan, mert még semmi bevételük nincs - már 10 milliárd dollárra értékelik magukat. Januárban pedig kaptak 200 millió dollárt a befektetőktől, akik boldogan tartásához fontos, hogy látványos programokat is megvalósítsanak. Ezek egyike az óriásfarkas visszahozása. A jó hír az, hogy közben a kihalóban lévő vörös farkas klónozásán is dolgoznak, ami valóban természetvédelmi érték.
Mi várható ezután, érkeznek az óriásmamutok és a kardfogú tigrisek is?
Amikor a megafauna, tehát ezek a nagy testű állatok, mamutok, óriás farkasok rótták a különböző sztyeppéket, akkor mások voltak a környezeti feltételek, az éghajlat. Szerintem nem lenne érdemes egy ilyen megafaunát visszahozni, ennek nem látom se gazdasági, se egyéb igazi jelentőségét. Egy „Jurassic Parknak” sem látom értelmét, mert az csak egy cirkuszi látványosság lenne.
Fotó: Colossal Biosciences
Ahol viszont fontos volna a technológia használata, az a jelenkori veszélyeztetett fajok, például nagyragadozók, orrszarvúak esetében. Ha sikerülne a természeti környezet kiegyensúlyozott működéséhez hiányzó fajokat megmenteni, esetleg visszahozni, az hasznos lenne. Volt PhD hallgatóim például Thaiföldön dzsungelmacskák megmentésén dolgoznak klónozással és őssejt technológiával.
A klónozási módszerek igazi jelentőségét ma az adja, hogy nagyállatokban genetikai módosítással kombinálva nagyon fontos emberi betegségek orvosi modelljeit lehet létrehozni.
Erre például a sertés egy nagyon alkalmas faj, mert eléggé hasonlít ránk. Két fontos projektünk is van, ahol a klónozás és génmódosítás központi szerepet kap. Az egyik (www.nhpig.eu) arra irányul, hogy az emberszabású főemlős kísérleteket ki lehessen váltani a gyógyszer biztonsági vizsgálatokban mini- és mikrosertésekkel, amelyek immunrendszere, egyes betegség hajlamai az emberéhez hasonlóvá lettek alakítva. Ezzel a betegek számára biztonságosabb gyógyszerek fejleszthetőek.
Az én csapatom ráadásul nem élő állat kísérleteken dolgozik, hanem azon, hogy in vitro, tehát sejtes kísérletekkel tudjuk kiváltani az állatfelhasználást, így ne csak a majom, hanem még a sertéskísérletek számát is csökkenteni lehessen.
Egy másik nagyon fontos terület pedig a fajok közötti szervátültetés. Európában évente több tízezren várnak főképp vesére, májra, tüdőre, szívre és hasnyálmirigyre és nem kapnak életmentő átültetést, mert nincs elég szerv. Még 2001-ben sikerült először sertést klónozni, az első európai klónozott malacot az én kutatócsoportom hozta létre a skóciai Roslin Intézetben. Az azóta eltelt több mint 20 év alatt sikerült oda eljutni, hogy többszörös génmódosításokkal és klónozással olyan szinten „humanizálták” a sertéseket, hogy azok szervei nem lökődnek ki az emberből. Három évvel ezelőtt szenzáció volt, hogy sertésszívet ültettek élő emberbe, és ma már folynak a vese és máj átültetési kísérletek is főképp az USA-ban és Kínában.
Fotó: Xinhua via AFP
A súlyos betegeknek új reményt és életmentő lehetőséget jelenthet a módszer, de még nagyon az elején vagyunk a folyamatnak, nem tudjuk, hogy mennyi ideig funkcionálnak majd ezek a „xenoszervek”. Az első sertés szívek még csak 2-3 hónapig tudták biztosítani a túlélést a betegeknek. Kutatócsoportom egyik nagy projektje során azt szeretnénk elérni, hogy életmentő céllal elsőként tudjunk sertésszívet beültetni magyar betegekbe.
Milyen etikai aggályok merülnek fel a klónozással kapcsolatban?
A klón egy élőlény „másolata”, amely genetikai szempontból megegyezik a kiindulási szervezettel. Alap esetben genetikai módosítás nem történik.
Európában és a világ legtöbb országában tilos megszülető emberi lényeket sejtmagátültetéses klónozással létrehozni. Állatokra ilyen általános tilalom nincs, így inkább a technikai nehézségek okoznak problémát.
Például, hogy mennyire lehet petesejthez jutni, életképesek-e az embriók stb. Ugyanakkor az állati szenvedés elkerülése a folyamat során szintén nagyon fontos, és ez Európában hangsúlyosabb mint az USA-ban. Az emberi gyógyítás fontos célja kellőképpen megindokolja a beavatkozást, de egy óriásfarkas szenzációs létrehozása Európában valószínűleg sok helyen nem kapna kutatási engedélyt a helyi állatkísérleti etikai bizottságoktól.
