Az ENSZ szakosított szerve, az IMO bemutatta azt a globális koncepcióját, melynek keretében szabályoznák a szennyező módon üzemelő tengeri kereskedelmi hajókra fizetendő illeték mértékét. A keretrendszerről az országok névleges, bár korántsem egységes egyetértésre jutottak, és 2025 októberében fogadnák el hivatalosan. Hosszú távú célja pedig az, hogy jelentősen előmozdítsa, hogy a hajózás 2050-re nettó nulla (azaz az egyenlegét tekintve semleges) kibocsátásúvá váljon.
A koncepció alapján 2028-tól a hajókat világszerte kevesebb szén-dixoidot kibocsátó (kevésbé karbon-intenzív) üzemanyaggal kell meghajtani, vagy jelentős karbonilletéket kell utánuk fizetni. A legnagyobb kibocsátásnál az illeték mértéke tonnánként 380 dollár lenne, míg az alacsonyabb küszöbérték feletti kibocsátásra tonnánként 100 dollár a mérték.
Ez az illetékrendszer 2030-ig a várakozások szerint 30-40 milliárd dollár (most kb. 10 800 milliárd – 14 400 milliárd forint) bevételt eredményez, a befolyt összegekből a tengerhajózás tiszta energiára való átállását támogatnák.
A beszámolók szerint a többhetes tárgyalási folyamat végére sem alakult ki egyetértés az országok között. A csomagot 63 ország támogatta, köztük olyan jelentős szereplők, mint Kína, India, Japán, valamint az EU. 16 ország – többségében jelentős olajkitermelő államok – ellenezte azt. 25 ország tartózkodott, köztük több kicsiny csendes-óceáni szigetország. Az Egyesült Államok teljesen kilépett a tárgyalásokból, és „viszonossági intézkedéseket” helyezett kilátásba az amerikai hajókra kivetett díjak ellen.
A tervezet meglehetősen vegyes értékeléseket kapott. A világ egyik legjelentősebb hajózási szervezete, a Nemzetközi Hajózási Kamara (ISC) főtitkára „történelmi pillanatnak” nevezte a tervezet elfogadását, hangsúlyozva, hogy bár a koncepció nem tökéletes, de azzal a hajózás lesz az első olyan szektor, melyben globális árat szabnak a szén-dioxid kibocsátásra.
A World Shipping Council (a vonalhajózást, azaz lényegében menetrend szerinti áruszállító tengeri szolgáltatást kínáló cégek szakmai tömörülése) „példátlan globális megállapodásnak” nevezte az egyezséget, a globális klímapolitikák fontos mérföldkövének.
A tervezet kritikusai között elsősorban kisebb, a klímaváltozás hatásainak jobban kitett országok vannak. Vanuatu képviselője például azt kifogásolta, hogy a tervezet nem vette figyelembe, hogy egyes nagy szennyező országok, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok nagyobb mértékben felelősek a globális hőmérséklet-emelkedésért, mint a kisebb államok. Egy környezetvédő szervezet kritikája szerint pedig a csomag egésze gyenge, alacsony elvárásokat fogalmaz meg, nem garantálja a megfelelő kibocsátáscsökkentést, és nem növeli azokat a bevételeket, melyek a tengerhajózás karbonsemlegessé tételéhez az átmeneti időszakban szükségesek.
A gCaptain cikke kitér arra is, hogy a tervezet elfogadása mellett bizonyos technikai kihívások továbbra is fennállnak. Az IMO korábban a mostani szinthez képest 20 százalékos kibocsátás-csökkentést célzott meg 2030-ra, ám az elfogadott megállapodás céljai alapján annak mértéke csak 8 százalék körül alakulhat majd az évtized végére.
A hajózás a globális szén-dioxid-kibocsátás 3 százalékát adja jelenleg.