A Sina család a 18. század végén már számottevő szereplője volt a magyar és osztrák pénzvilágnak. A család feje, Sina Simon eszes, találékony kereskedőként indította pályafutását a Kárpát-medencében, hogy aztán a háborús helyzeteket kihasználva kölcsönöket folyósítson.
A legsikeresebb Sina fiú, György tovább gyarapította a családi vagyont, sőt, még politikai elismertséget is szerzett: 80 ezer forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megépítésére, így túllicitálva a 60 ezret adó Széchenyit is.
Beszálltak a Lánchíd megépítésébe is, a Sinák címere a mai napig díszíti ezt a dunai átkelőt.
A Sina család részt vett a Tisza történelmi jelentőségű szabályozásának finanszírozásában is, és mivel még a média is a kezükben volt a fontosabb folyóiratok révén, annak hírverésében is.
Azonban az unoka, Sina Simon már egyre kevesebb sikert könyvelhetett el. Rendre rossz döntéseket hozott az üzleti életben, és a családi vagyon egyre inkább apadt. A fiatalember nem fogta fel, hogy egyszer véget ér a felhalmozott gazdagság. Lányait ugyan sikerült viszonylag jó családokhoz beházasítania, azonban a szélhámosok többnyire csak a Sina-vagyonra pályáztak, amiből folyamatosan csak kevesebb lett.
A 19. század végére, a 20. század elejére a professzionális bankok kiszorították a magánkézben lévő hitelezőket, így a Sinák bevételi forrásai is megszűntek, amelyek még az utolsó pillanatig is a túlélést jelentették számukra.
Az 1900-as években felszámolták minden vállalkozásukat, eladták ingatlanjaikat, birtokaikat. A Sina család teljesen visszavonult tagjai életük végéig felélték a még meglévő tartalékaikat, és teljesen asszimilálódtak a társadalom középosztályába. Nevük feledésbe merült.