Bár a William Le Baron Jenney által tervezett Chicago’s Home Insurance Building (Chicagói Lakásbiztosítási Épület) impozáns, 10 emeletes épületét 1931-ben lebontották, mégis érdemes megemlékezni róla, hiszen a különleges fémvázas (vasváz – amelyet később az acél váltott fel) építészeti megoldásaival mindörökre forradalmasította a városfejlesztést.
A toronyházak ég felé törése ezután megállíthatatlanná vált, persze ehhez szükség volt még jó néhány innovációra; például olyan betonpumpára, amely fel tudja juttatni a betont a magasba; vízszivattyúra, amely a fentebb fekvő szintekre is elviszi a vizet; vagy épp a biztonsági felvonóra, amellyel az emberek is kényelmesen utazhatnak. Ezek az innovációk a XIX. század utolsó évtizedére értek be, ezért a klasszikus felhőkarcolók a XX. század elején kezdtek megjelenni.
Az alábbi fotókon ezeknek, az első felhőkarcolóknak az építését mutatjuk, ahol sokszor vakmerő helyzetben, szédítő magasságban láthatók a munkások:
Tény, hogy a múlt század elején még jóval kevesebb figyelmet fordítottak a munkavédelemre, és a dolgozók biztonságát nem segítette elő az erőltetett építési tempó sem.
Így történhetett, hogy elkészülhettek a fenti, megdöbbentő fotók, amelyeken jól látszik, hogy milyen elképesztő veszélyekkel néztek szembe a magasban dolgozók.
Az 1930-as évektől egészen az új évezred kezdetéig Észak-Amerika uralta a felhőkarcoló-bizniszt, mára azonban Ázsia és a Közel-Kelet tudhatja magáénak a szupermagas épületek mintegy háromnegyedét.