Munkahelyi kiégés: ezért érezzük magunkat folyton kimerültnek

Vasárnap délután már szorongunk, hétfő reggel pedig legszívesebben visszafeküdnénk – ismerős? A munkahelyi kiégés alattomosan alakul ki, és sokan figyelmen kívül hagyják az első jeleit.

A jelenség nem új keletű, de mára szinte népbetegség lett: egyes felmérések szerint a dolgozók közel fele valamilyen formában érintett. A munkahelyi kiégés nemcsak lelki, hanem fizikai és érzelmi kimerüléssel is jár. Gyakran állandó fáradtsággal, cinikus hozzáállással és fásultsággal kezdődik – ezek azonban már nem a „sima” stressz, hanem egy összetettebb probléma előjelei.

Folyamatos fáradtság, szorongás, ingerlékenység – a munkahelyi kiégés tipikus tünetei.
Fotó: Illusztráció/Unsplash

Munkahelyi kiégés: így kezdődik

A kiégést leggyakrabban a munkával kapcsolatban emlegetjük, de bárki tapasztalhatja, akinek túl gyorsan fogynak az erőforrásai és kevés támogatást kap.

Leggyakoribb okok:

• halmozódó feladatok, felelősségek;
• kevés támogatás vagy visszajelzés;
• kontroll hiánya, döntésképtelenség;
• önmagunkra fordított idő hiánya;
• rossz kommunikációs környezet. 

A kiégés jelei három fő területre oszthatók: 

1. Kimerültség: nem csak fáradtak vagyunk, hanem teljesen lemerült az energiaszintünk. Az utóbbi húsz évben megduplázódott azok száma, akik munka miatt érzik magukat krónikusan fáradtnak.
2. Cinizmus: elveszítjük a motivációnkat, közömbössé válunk, esetleg ingerlékenyek, türelmetlenek leszünk a kollégákkal. Úgy érezzük, amit csinálunk, nem számít igazán.
3. Elégtelenség érzése: mintha semmi sem sikerülne, mintha nem lennénk elég jók. Úgy érezzük, nem éri meg az erőfeszítés, és legszívesebben abbahagynánk.

A kiégés testi tünetekben is megnyilvánulhat: fejfájás, gyomorpanaszok, izomfájdalmak, alvászavarok, étkezési ritmus felborulása. Egyesek ilyenkor nyúlnak alkoholhoz vagy más szerekhez, hogy enyhítsék a feszültségüket.

A home office is veszélyes lehet

A home office elsőre kényelmesnek és ideálisnak tűnhet, de valójában a kiégés ebben a helyzetben még hamarabb bekövetkezhet. Az egyik legnagyobb kihívás az úgynevezett döntési fáradtság: mivel nincs fix keretrendszer, minden döntés ránk hárul, nekünk kell eldöntenünk, mikor dolgozunk, mikor tartunk szünetet, hogyan osztjuk be a napunk, és ez a folyamatos önmenedzselés sokkal kimerítőbb, mint elsőre gondolnánk. Emellett könnyen belecsúszhatunk az „állandóan elérhető” üzemmódba is, amikor nem húzunk éles határt a munka és magánélet között. Gyakorlatilag mindig ugrásra készek vagyunk és sosem tudunk igazán kikapcsolni. Mindezt tovább súlyosbíthatja az izoláció: a home officeban legtöbbször egyedül vagyunk és a tartós elszigeteltség nemcsak lelkileg megviselő, hanem csökkenti a munkakedvet is. Ez hosszú távon jelentősen hozzájárulhat a kiégés kialakulásához.

Mit tehetünk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább? 

Először is: ne hibáztassuk magunkat. A kiégés nem a gyengeség jele, sokkal inkább annak a következménye, hogy túl sokáig próbáltunk mindenhol helytállni. Itt az idő átgondolni, mit lehetne máshogy csinálni.

Tegyünk fel magunknak kérdéseket:

• Valóban ez a megfelelő munkahely számomra?
• Mi az, amit le tudnék adni, delegálni?
• Ki tudna segíteni nekem a gyerekeim vagy idős szüleim ellátásában?
• Megengedhetem-e magamnak, hogy házimunkára segítséget kérjek?
• Van olyan kötelezettség, amit elhalaszthatnék vagy elengedhetnék?

Hogyan mászhatunk ki a kiégés gödréből?

1. Azonosítsuk, mi okozza a stresszt. Mi nem működik? A munkakörünk? A főnökünk? A túl sok teher? A felismerés az első lépés a változáshoz.

2. Változtassunk a hozzáálláson. Lehet, hogy nem tudunk mindent kontrollálni, de ami igenis rajtunk múlik, azon alakíthatunk. Minimalizáljuk a napi döntéseket, alakítsunk ki napirendet és húzzuk meg a munkaidőnk határait.

3. Építsünk ki támogató hálót. Ne szigetelődjünk el másoktól. Beszélgessünk a barátaiddal, a családunkkal, keressünk olyan közösségeket, ahol megértik, min megyünk keresztül. A társas kapcsolatok erősítik az önbizalmat, csökkentik a stresszt és növelik még a munkahelyi teljesítményt is.

4. Emlékezzünk, miért kezdtük el. Gondoljuk végig, miért választottuk ezt a munkát? Mi motivált minket? Ha régen lelkesített, most is újraéleszthető. Ha pedig nem, lehet, hogy itt az idő továbblépni és új munkát keresni.