Tudta, hogy létezik egy másik Balaton is Magyarországon?

A Balaton neve közismert, hiszen ez a magyarok kedvenc nyaralóhelye, ám létezik egy másik ilyen földrajzi név is Magyarországon. Balaton község jó messze található a magyar tengertől, viszont gazdag történelmi múlttal rendelkezik.

Balaton község Heves vármegyében, a magyar tengertől mintegy 270 kilométerre található, közvetlenül az északi vármegyehatárnál, a Bükk-fennsík lábánál, közel Egerhez és Szilvásváradhoz. 

Balaton község egy apró palóc falucska
Fotó: Szabad Föld/Németh András Péter

Innen ered Balaton község elnevezése

Az elnevezésen kívül semmi köze nincs a tóhoz. Neve feltételezhetően szintén a szláv nyelvből származik, és a lápos, mocsaras területre utaló blaton szó átvételéről van szó.

A tatárjárás korában már település volt Balaton térségében. A településen egy fatemplom állt, s az egyházközség hitéleti tevékenysége az egri érsekséghez és főként a bélapátfalvi Cisztercita Apátsághoz kötődött.

Története során kizárólag nemesi jogállású vagy nemesi telekre telepített jobbágyok és zsellérek, illetve nemesek lakták vegyesen. Több nemesi famíliát, köztük a Lorántffyakat, a Kormos és a Szentpéteri családot is feljegyezték itt tulajdonosként az idők során.

A településsel kapcsolatban a szájhagyományban két érdekes történet élt még az 1980-as években is, mindkettő az 1241-42-es tatárjáráshoz kötődött. 

Az első szerint a portyázó tatárok ezt a területet sem kerülték el, s a lakosok a fosztogatás ellen az egyik mocsárba rejtették a balatoni templom oltárereklyéit, illetve az elterjedtebb másik változat szerint a templom harangját. 1242-re ez a környék is teljesen elnéptelenedett, s 300 évig nem születtek róla feljegyzések. 

Az 1500-as években azonban, amikor egy pásztorfiú mérgében az egyik mocsárba dobta a fokosát, egy fémtárgy megkondult a vízben. A falubeliek a helyszínre siettek, és megtalálták a harangot. Hamarosan haranglábat is emeltek neki, és az öregek még az 1980-as években is úgy hitték, hogy a nagyharang a tatárjárás korából való.

Valójában azonban – ahogy a helyi egyházközség krónikájában olvasható – a templom harangját az 1848-49-es szabadságharc idején a falu lakossága szolidaritásból felajánlotta ágyúöntésre, majd a szabadságharc után egy egri ágyúöntő elkészítette annak pontos mását.

Jelenleg két harang van a haranglábban, a nagyobb a 19. századból való, nem pedig a tatárjárás korából. Kisebb településeken a harangozás a 15. századig amúgy sem volt szokás, csak az 1456-os nándorfehérvári diadal után vált azzá. 

De annyi valóságalapja azért van a legendának, hogy Balaton község térsége jó rejtekhelyet nyújtott a tatárok elől bujdosóknak. S bizonyára igaz az is, hogy a környéken élők különböző tárgyakat rejtettek el a mocsárban, amelyek a település visszanépesedése után előkerülhettek.