Bár balatoni fürdőkultúráról már a 19. század második harmadától beszélhetünk, a tó a trianoni döntés után került igazán a reflektorfénybe. Az új határok miatt ugyanis, az ország 224 fürdőhelyéből mindössze 63 maradt, a 30 gyógyhelyből pedig csupán kettő. A Balaton hirtelen nemzeti üggyé változott, az 1930-40-es évektől pedig megindult a tömegüdültetés és a sporthorgászat is a tónál.
A II. világháború évei alatt a turizmusnak egy időre leáldozott, a megrongált egykori üdülőtelepek helyreállítása sok helyen egészen az ötvenes évekig is elhúzódott. A kommunizmus idején, 1951-ben a strandok vállalati vagy tanácsi tulajdonba kerültek, a villákat pedig az 1952-es lakóépületek államosítására hozott törvény sorolta állami tulajdonba. Jó egy évtizeddel később ezekből az államosított villákból lettek a hivatali, vállalati és szakszervezeti üdülők, amelyekbe aztán megérkezett a munkásosztály, akik újból felvirágoztatták a balatoni turizmust.
Kattintson a galériára és nézze végig a sokak számára feledhetetlen balatoni nyarakat:
A hatvanas évektől elindult a külföldi turisták Magyarországra csábítása is, a Balaton pedig egycsapásra lett a kelet- és a nyugatnémet turisták elsődleges találkozási pontja. Számos család és baráti társaság a magyar tenger révén tartotta a kapcsolatot, amelyet még a vasfüggöny megépítése szakított szét.