Észak-Koreával kapcsolatban változatlanul érvényes állítás, hogy egyszerre tudunk sokat és keveset az országról, belső viszonyairól, aktuális helyzetéről, mivel a hozzáférhető információk száma bár egyre nagyobb, de még mindig korlátozott, hitelességük pedig sokszor nehezen ellenőrizhető. A 2019 végén kitört, majd 2020 első felében világjárvánnyá vált Covid-19-krízis ezt az ellentmondást csak még jobban kiemelte. A latorállam 2020 elején az elsők között jelentett be a korábbinál is szigorúbb, heremtikus elzárkózást a külvilágtól. Észak-Korea hosszú ideig tagadta, hogy a járvány elért volna a jelképes és szó szerinti határkerítéseik belső oldalára. A járvány lecsengésével azonban egyre több szakértői elemzés látott napvilágot arról, hogy a Covid-19 borzalmas puszítást végzett az országban.
Összeállításunknak szomorú apropót ad annak a tanulmánynak a megjelenése, amelyet a washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS), és a George W. Bush Intézet közösen jegyez. Ez a tanulmány 100, teljes titoktartás mellett felvett interjún alapul, melyet Észak-Koreában 2023 szeptembere és decembere között rögzítettek. Ugyan szociológiai értelemben ez a minta nem reprezentatív (az interúalanyok egymást ajánlották a kutatóknak, ez az úgynevezett hólabda módszer, ami adatgyűjtésre hatékony, ám nem feltétlen tükrözi a társadalmi-demográfiai viszonyokat), de mégis megfelelő elemzési alapot kínált ahhoz, hogy jobban megérthessük, hogyan zajlott (le) a be nem ismert Covid-19 járvány Észak-Koreában. Az elemzők mind a kilenc tartományban, valamint Phenjanban is folytattak beszélgetéseket, munkájukat úgy jellemzik, mint ami „az első bepillantás az ország eddig legszélsőségesebb elszigeteltségi időszakába.”
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az állam és polgárai elhallgatásban, kettős hazugságban élték meg ezt az időszakot.
Az állam hazudott polgárainak az eleinte el nem ismert koronavírusról, a betegség hatásairól, a járványhelyzetről, a gyógymódról, az emberek pedig maguknak és családtagjaiknak ugyanezekről a kérdésekről, noha a valós viszonyokkal szinte mindenki tisztában volt.
A jelentésből megdöbbentő részletek derülnek ki, például az észak-koreai járványkezelésről. Arról korábban az Origo is írt, hogy az el nem ismert Covid-19 betegség jelenléte miatt a pandémia kezelése is patyomkin-módszerekkel zajlott, de most közvetlen forrásokból lehet megismerni azt, hogy a hamisított gyógyszerek, vagy az orvosi felügyelet nélkül önállóan elvégzett gyógyszeres kúrák rengeteg halálesetért felelősek.
A jelentésből Dr. Victor Cha, a tanulmány egyik vezető szerzője, a CSIS Korea-ügyi felelőse, a Fehér Ház korábbi tanácsadója szerint kiolvasható, hogy a kormány teljes kudarcot vallott a járvány kezelésében.
A világjárvány alatt gyakorlatilag mindenki hazudott mindenkinek
– mondta. „A kormányzati álláspont az volt, hogy nincs jelen a Covid az országban, pedig tudták, hogy ott van” – tette hozzá Cha. Szerinte az orvosok hazudtak az embereknek, a falukban egymásnak, az állam pedig mindenkinek a valós helyzetről.
A Covid-19-járvány kapcsán a 2022-ben Phenjanban, a Kim Ir Szen téren megtartott katonai parádé jelentett fordulópontot. A felvonulók jelentős része nem viselt maszkot. Az eseményt követően
Azonban az interjúkból egészen más kép rajzolódik ki, melyet külső elemzések is alátámasztanak:
a 2022 májusi parádé idejére már több kitörésen túl volt az ország, 2020-ban és 2021-ben zajlottak a legsúlyosabb hullámok, nem 2022-ben.
De mivel szakszerű ellátást a betegek nem kaptak, sokan a népi gyógymódokkal próbáltak túllenni a betegségen. Sokan próbálkoztak kínai hamisítású koronavírus elleni készítményekkel, melyeket ráadásul helytelenül szedtek, a nyiltkozók szerint sok haláleset emiatt történt. Egy nő például elmondta, hogy gyermeke felnőtteknek adható készítmény téves adagolása miatt halt meg.
A válaszadók 83 százaléka szerint a tapasztalatok nem fedték azokat a kormányzati propagandaállításokat, melyeket a rezsim a legnagyobb krízis idején is szakadatlanul közvetített. „Az országunk nukleáris fegyvert tud fejleszteni, de vakcinákat nem kapunk” – fogalmazott egyikük.
A Covid-19 krízis nem csak a társadalomban és az amúgy sem túlságosan fejlett észak-koreai egészségügyben okozott óriási sérüléseket, hanem a gazdaságban is. A latorállam elleni szankciók már a koronavírus-járványt megelőző években is óriási veszteségeket okoztak a gazdaságnak, egy elemzés szerint a 2017-től 2020-ig terjedő időszakban az ország 8,71 milliárd dollár értékű exportról, és 3,94 milliárd dollár értékű importtól esett el.
A járványhelyzet pedig további 2 milliárd dolláros lékett vágott a bevitelen 2020-ban.
Bár az észak-koreai gazdasági folyamatokról nehéz pontos képet alkotni – különösen igaz ez az informális szektorra –, az kijelenthető, hogy Észak-Korea bezárkózása még első számú kereskedelmi partnerével, Kínával is szinte nullára csökkentette forgalmát. Ez alól kivételt inkább csak néhány áruszállítási alkalom, és persze a törvénytelen csempészet jelentett a koronavírus-jávány időszakában.
A gazdasági visszaesést jól mutatja az, hogy 2021-ben a kormányzati bevételek mindössze 0,9 százalékkal nőttek éves összehasonlításban, ez a legalacsonyabb növekedési érték az 1966-ban mért 0,8 százalék óta, valamint az is, hogy a korábban kihirdetetett nagy infrastrukturális fejlesztések – főként lakásépítések – csak jóval szerényebb mértékben teljesültek, mint a tervek alapján várható volt.
Egy másik elemzésből pedig arról lehet képet alkotni, hogy érintette a koronavírus-járvány a hétköznapok kiadásait. Meglepő, de a 2024-es írás szerzői szerint Észak-Korea gazdasága közel sem olyan elzárt a nemzetközi piacoktól, mint ahogy a vélekedés tartja.
Főleg Kínán keresztül vannak persze kapcsolatai a nemzetközi piacokkal, amit az is mutat, hogy alapvető javak árai – rizs, benzin, gázolaj, valamint a valutaváltási ráták – a járvány előtt együtt mozogtak a kínai trendekkel.
Ám a koronavírus ezt is felborította, és a valóban szigorúbbá vált elzárkózás miatt ezek az árak erős emelkedésnek indultak. Az infláció növekedése pedig az értékelés szerint azt mutatta meg, hogy Észak-Korea az állami ideológia szerint önellátó gazdasága jóval sérülékenyebb, kitettebb a külső piaci hatásoknak, mint ahogy azt Phenjan szereti láttatni. A helyzetet 2020-ban a tájfunok okozta pusztítás is rontotta, a mezőgazdasági temés java odaveszett, amivel az élelemhiány, majd az éhezés is egyre szélesebb mértéket öltött az országban.
Észak-Korea hivatalosan még mindig nem nyitotta meg határait az amúgy is csak szervezett keretek között folytatható beutaztató turizmus előtt. Üzleti rendezvényeket ugyanakkor tartanak az országban, és egyes értékelések szerint a várható határnyitás mindenképpen jó hatással lesz a gazdasági folyamatokra. Arról azonban, hogy Észak-Korea mikor és hogyan tudná kiheverni a Covid-19 okozta társadalmi és gazdasági sokkhatást, egyelőre alig esik szó.
A Reuters 2022-es videóján az első Covid-19 beteg hivatalos bejelentése: