A globális felmelegedés egyik következménye, hogy az Északi-sarkvidéken (valamint Grönland szigetén) sokéves tendenciát vizsgálva a jégtakaró olvadása, vékonyodása figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan évről évre rövidül az Arktisz tengeri területein a vastag jéggel borított időszak hossza, vagyis a hajózható időszak nagysága növekszik. Az Északi-sarkvidéket főként ásványkincsei miatt tartják gazdaságilag értékesnek, ám mint egy, közelmúltban megjelent tanulmány bemutatja, a világ egyik leghidegebb térségének az éghajlat-szabályozáshoz való hozzájárulásán át a kulturális javakig bezárólag több más szempontból is komoly értéke van.
Tanya O’Garra, az Imperial College London környezeti kérdésekkel foglalkozó szocioökonómus kutatója 2017-ben publikált egy érdekes tanulmányt, melyben az Arktisz gazdasági értékéről adott átfogó képet. Az általa közölteket dolgozta fel látványos infografikán a napokban a Visual Capitalist egyik munkatársa, Marcus Lu, bemutatva, hogy O’Garra tanulmánya szerint mekkora éves gazdasági érték köthető az Északi-sarkvidékhez.
A különféle arktiszi erőforrások gazdasági értékét biofizikai adatok, valamint gazdasági értékeléseknél alkalmazott egyéb módszertanok alkalmazásával határozták meg.
Az értékelés alapján (2016-os árfolyamon) az Északi-sarkvidék gazdasági értéke évente felfelé kerekítve 281 milliárd dollár, azaz közel 100 ezer milliárd forint.
Talán meglepő, de az Északi-sarkvidék gazdasági értékében nem az ásványkincsek (kőolaj, szén, nemesfémek, ritkaföldfémek – utóbbi két kategóriában Grönland szigete önmagában erős versenyző) alkotják a legnagyobb hányadot. Jelentősek, ahogy megírtuk, zajlik is a verseny értük, de korántsem „visznek mindent”. De mikből tevődik össze akkor ez a hatalmas szám, milyen arányokból? Erre adunk választ alább.
A 2017-ben publikált tanulmány szerint a következő főbb kategóriákban határozható meg az Arktisz éves gazdasági értéke (apró megjegyzés, hogy az itt közölt számok csak kis mértékben köthetők gazdasági teljesítményhez, hiszen főként erőforrásokról, lehetőségekről van szó az egyes erőforrásoknál, nem termelésről; ezért összefoglalóan gazdasági értéknek tekintjük ezeket).
Élelmiszer | 1,5 milliárd dollár |
Olaj és más ásványkincsek | 19,9 |
Vadászat és turizmus | 1,01 |
Éghajlatváltozás szabályozása | 216,6 |
Kulturális érték | 41,6 |
Szembetűnő, hogy az éghajlatváltozás szabályozása nevű kategória a teljes éves gazdasági érték legnagyobb, döntő hányadát adja. Az elnevezés az Északi-sarkvidék szénmegkötésben betöltött szerepére utal, amelyen keresztül a bolygó ezen régiója a globális éghajlati rendszerekre is hatást gyakorol. Az ehhez társítható gazdasági érték kiszámításához
Az ezekkel kapcsolatos háttérszámítások alapján az Arktisz teljes éves gazdasági értékén belül a terület megkötő képessége adja.
Érdemes kitérni a kulturális érték nevű kategóriára is, mely szintén némileg „elvontabbnak”, de legalábbis nehezebben megfoghatónak tűnik elnevezése alapján. Ez a kategória arra ad becslést, hogy ha egyéni szinten elköteleződés mutatkozik az arktiszi környezethez kapcsolódó kulturális és szellemi javak megőrzéséért, akkor – összhangban a környezetvédelmi törekvésekkel – ezért az egyének hajlandók-e fizetni.
Ha a feltételezésre igen a válasz, akkor annak realizálása több mint 41 milliárd dollárt jelentene évente.
Az ásványkincsek értékelése a kitermelési költségek, az ismert ásványkincs tartalékok nagysága, valamint a piaci árak metszetében elvégzett elemzést takarja. A feltételezett bányászati kitermelési költségek az Északi-sarkvidékre igen nagy szórást mutatnak (túl azon, hogy iparági mércék szerint is igen drága dologról van szó). Ezt a problémát az elemzők úgy hidalták át, hogy a bányászatból származó bevétel 50 százalékát költségként tekintették.
Az imént összefoglalt értékelés egy jelenlegi állapotot rögzít, lényegében egy pillanatfelvételt ad az Arktisz gazdasági értékéről. Azzal természetesen az elemzők is tisztában vannak, hogy a globális felmelegedés több módon hatást gyakorol majd az Arktisz gazdasági értékére.
Ezek közé tartozik a már emlegetett változás a „jéghelyzetben”, azaz az, hogy a visszahúzódó tengeri jég új hajózási útvonalakat, halászterületeket, valamint ásvány-kutatási területeket tehet hozzáférhetővé. E lehetőségek kiaknázása ugyanakkor maga után vonja, hogy nő a környezeti katasztrófák, illetve a szennyezés veszélye.
A geopolitikai verseny mindenesetre szinte napról napra fokozódik a régióban. A nagy katonai-gazdasági hatalmak, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország mind a szállítási útvonalak kihasználásában, az azok fölötti dominanciában, valamint az erőforrásokhoz való hozzáférésben érdekeltek.