A Kinizsi-vár számos neves lakóval büszkélkedhet, elég csak Kinizsi Pálra, a Zichykre vagy a Vezsenyi és Horváth famíliákra gondolni. Legendássá vált a vár utolsó lakója is, akit a falu csak Királynénak vagy Király néninek nevezett. A valóságban nem volt sem úrnő, sem királyné, hanem egy özvegy cselédasszony, aki a Zichyeknek köszönhetően költözhetett be a gótikus falak közé.
Történetünk hőse, Gombosi Karolina 1887-ben látta meg a napvilágot Tüskeváron, majd Nagyvázsonyban 19 évesen feleségül ment Kőnig József napszámoshoz. Férje azonban az I. világháborúban meghalt, a 31 éves özvegy ekkor két lányával egyedül maradt, s a cselédlakást is el kellett hagynia. Gróf Zichy Béla vezette akkor a vázsonykői uradalmat, és felajánlotta neki lakhelyként a Csepelyen lévő házakat és a Kinizsi-várat. Az asszony ez utóbbit választotta.
A Vázsonykő.blog izgalmas történeti áttekintése szerint özvegy Kőnig Józsefné így került a nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornyába, az első emeletre. Ezt követően már nem Kőnig Józsefnének nevezték, hanem új neveket kapott:
Hogy miért Király? Egyrészt sváb származású férjének a neve magyarul királyt jelent, másrészt pedig ki más lakhatna egy középkori vártoronyban, mint egy királyi fenség?
Király néni lányai azonban hamarosan kirepültek a fészkükből, ezt követően egyedül maradt a Kinizsi-vár utolsó lakója.
A várudvaron libákat és más háziállatokat tartott és sok vendége volt.
Volt, hogy turisták érkeztek, máskor a várban rohangáltak a helyi gyerekek, akiknek érdekes történeteket mesélt.
Király néni már több mint három és fél évtizede élt a várban, amikor felkereste két fiatalember, Zákonyi Ferenc és Éri István, akik ekkor álmodták meg a Kinizsi-vár feltárását és renoválását, amely 1955-ben kezdetét is vette.
A nyugodt hétköznapokat intenzív munkálatok váltották fel, majd eljött a nap, mikor az ásatás vezetői leültek a vár úrnőjével, hogy elmondják neki, el kell hagynia az öt és fél évszázados lakótornyot. Király néni azonban ellenállt, nem volt akart kiköltözni, mondván a tornyot az uraság neki adta.
Egy idő után azonban feladta értelmetlen harcát, és hajlandó volt elhagyni a várat, mert a feltárási munkák következtében mind nagyobb gödör tátongott a várudvaron, ezért egyre nehezebb volt megközelítenie lakhelyét, a vártornyot. A kiköltözés során kötélen kellett leereszteni a bútorait és használati tárgyait, és állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy a tyúkjait a régészek fogdossák össze, és vigyék új lakóhelyére. A falubeliek még ma is nevetve mesélik a rémült tyúkok után rohanó régészek komikus történetét.
Amikor a kutatók megkérdezték, hogy miért várt ilyen sokáig a torony elhagyásával, Király néni így felelt:
gondoltam magamban, ha már itt hagyom ezt a bagolyfészket, legalább emlegessék meg, milyen volt, mikor kiköltöztették Nagyvázsonyból a királynét!
Kőnig Józsefné Gombosi Karolinának igaza is volt, a mai napig emlegetik a vár utolsó lakóját, s annak kiköltözését – zárul a Vázsonykő.blog összefoglalója.