Csatahajók, tengeralattjárók és luxusjachtok készültek az egykor világhírű magyar hajógyárakban – különleges fotók

Hazánkban a sűrű folyóhálózat dacára a hajóipar egészen a reformkorig nem létezett, a hajógyártás meghonosítása gróf Széchenyi István érdeme. Innentől a fejlődés viszont megállíthatatlan volt, olyannyira, hogy a 20. században már tengeralattjárók, torpedónaszádok és luxusjachtok tömkelege készült a világszínvonalon működő hazai üzemekben. Galériás összeállításunkban különleges fotókat mutatunk a legendás hajógyárakról

A 20. század kezdetekor Magyarországnak már két nagy hajógyára volt: az Óbudai Hajógyár és a Danubius gyár, mely 1906-tól Ganz Danubius Hajó és Darugyár néven működött tovább. Az Óbudai Hajógyár országos szinten fontos és megkerülhetetlen gazdasági tényezője volt az iparnak; többségében külföldre szállított folyami személyhajók, vontatóhajók, őrnaszádok és uszályok épültek itt. Míg a Ganz Danubius üzemei a beinduló fegyverkezésből vették ki jócskán a részüket: csatahajókat, cirkálókat, rombolókat, torpedónaszádokat, és tengeralattjárókat készítettek itt.

A második világháború alatt a pesti hajógyárakat a németek hadiüzemmé nyilvánították, a vereséget követően pedig a szövetségesek által kiszabott háborús jóvátételi szerződés értelmében vízi járművek tucatjait építették meg a Szovjetunió részére.

Az Óbudai gyárat 1953-ban vásárolta vissza a magyar állam, de még ezután is folytatták a szovjet piacra történő gyártást. A Kádár-korszakban itt készültek például a jégtörők, míg a Ganz Danubius Gyárában épülő úszódaru a világ minden táján keresett volt. 

Kattintson a galériára és nézze meg a képeket az egykor világhírű üzemekről!

A váci és a balatonfüredi hajógyár

Az 1953-ban létrejött Váci Alumínium és Horganyfeldolgozó Vállalatból megalakult Dunai Hajógyár a magyarországi bauxittermelésre épülő alumíniumgyártásra alapozott. Az alumínium szerkezetű hajók építése 1956-ban kezdődött meg.

A honvédségi megrendelések teljesítésén kívül külföldi piacokra is jelentős mennyiségben szállítottak vízibuszt, motoros kísérőhajókat, motorcsónakokat, vitorlásokat, sőt tengeri luxusjachtokat is.

A váci hajók közül sok a velencei lagúnákban teljesített szolgálatot.

Balatonfüreden a vácinál jóval korábban, már 1881-ban létezett a hajógyár, ahol kezdetben még fából építették a vitorlásokat és a sporthajókat. De miután a világháborús jóvátételi kötelezettség a két budapesti hajógyár kapacitásának nagy részét lefoglalta, a magyar hajózásnak szánt folyami uszályok és vontatóhajók gyártása a Balaton-parti üzembe költözött.

1962-ben az összes jelentős hajógyárat – a Ganz mellett az óbudait, a vácit és a balatonfüredit is – egybeolvasztották, és létrejött a mintegy 7 ezer munkást foglalkoztató Magyar Hajó- és Darugyár, amely az ország legjelentősebb vállalata lett. Az üzem Ganz márkájú termékeit világszerte ismerték, és a Szovjetunió, illetve a volt NSZK részére teljesített megrendeléseket.

Szomorú végjáték

A rendszerváltáskor már haldokló nehézipar alól a hajógyártás sem volt kivétel. A Magyar Hajó- és Darugyárat a könnyebb értékesítés reményében kisebb egységekre szedték szét, de a cégeket végül fel kellett számolni, és az egykori csarnokok helyén manapság irodaházak, lakások vagy épp bevásárlóközpontok állnak. És bár a tengeri hajók gyártása mára teljesen megszűnt az országban, a zseniális magyar mérnökök szabadalmait azóta is használja a világ hajóipara.