Aranyláz 2.0: Mindenki kaszál, de Európa ebből a buliból is kimarad

Vágólapra másolva!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
Újabb aranyláz törhet ki a világon, ezúttal azonban talán pontosabb lenne aranybánya építési lázról beszélni. Az arany mint befektetési eszköz ára évek óta emelkedő tendenciát mutat főként a geopolitikai bizonytalanságok, a kereslet a nemesfémre óriási, ez pedig kihívás elé állítja a világ legnagyobb aranybányáit működtető vállalatokat. Összeállításunkban bemutatjuk, miért válhatnak egyre fontosabbá gazdasági szempontból az aranybányák, és látványos képeket is láthat a világ tíz legnagyobb aranybánya-területéről.
Szóljon hozzá!
Vágólapra másolva!

Fényesen csillog az arany, nem csak az indiai ékszerpiacon, hanem a befektetők szemében és a jegybankok aranytartalékait őrző helyszíneken is. De honnan kerül az arany öntvény formájában a szigorúan őrzött páncéltermekbe, gyűrűként a házasságot kötők ujjára, valamint ipari felhasználására? Miért fontos, hogy mennyi idő kell egy új aranybánya megnyitásához? Galériás összeállításunkban megmutatjuk a világ legnagyobb aranybányáit, és Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzőjének, nyersanyagpiaci szakértőjének megállapításai alapján azt is megmutatjuk, hogy milyen körülmények határozzák meg most az aranybányák egzotikusnak tűnő, látványos, és gazdasági szempontból fontos világát.

Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
A Boddington aranybánya Nyugat-Ausztráliában található, Perth-től körülbelül 130 km-re délkeletre - jelenleg ez Ausztrália legnagyobb aranybányája
Fotó: Shutterstock

Mi teszi az aranybányát? 

Meglepőnek tűnhet, de az aranybányáknak is megvan a maguk „elitje”. A GlobalData átfogó bányászati adatbázisa szerint jelenleg több mint 1352 aktív aranybánya működik a világ több mint 150 országban (valójában nagyon ritka az olyan aranybánya, ahol csak aranykiteremlés folyik, a legtöbb kitermelési helyszínen a földtani lehetőségek alapján más nyersanyagokat is kitermelnek). 

Ez a hatalmas aranybánya-hálózat adja a világon évente kitermelt kb. 3000 tonna aranymennyiség alapját.

Az aranybányákat több szempont alapján lehet osztályozni, termelési volumenüket jellemzően unciában mérik (1 uncia az arany esetében 31,1 gramm). Az aranybányák „krémjeiben” évente több mint 1 millió unciát termelnek. Ez a rendkívüli teljesítmény nemcsak technikai tudást, hanem „geológiai szerencsét” is jelent, melyhez persze a működtetéshez szükséges ismerereket és tőkét is igényel A 2024–2025-re vonatkozó legújabb aranypiaci elemzések és befektetési információk arra utalnak, hogy a jelentősebb aranybányászati helyszínek teremlése stabil, egyenletes marad.

A legjelentősebb aranybányák 500 000 unciát meghaladó folyamatos éves termeléssel működnek,

Ezzel már az élvonalba be lehet lépni, bár a legnagyobb bányák ennek háromszorosát-négyszeresét termelik. Ezeken a helyszíneken 90 százalék feletti kinyerési arányok vannak az iparági 70 százalékos átlaggal szemben.

A nagyobb aranybányák a termelési statisztikáikon túl is komoly gazdasági hatást gyakorolnak. 

A legnagyobb bányák jellemzően 2-5 ezer közvetlen munkahelyet teremtenek, melyek közül mindegyikhez további 3-5 munkahely létrejötte köthető a lokális gazdaságban, miközben a kisebb országokban a nemzeti adóbevétel 5-8 százaléka is működésükhöz kapcsolódik.

Galériánkban a 2024-es termelési értékek alapján a világ legnagyobb (600 ezer - 2 millió uncia) bányáiról mutatnunk fantasztikus felvételeket!

Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya
Grasberg, Nevada, Gold mine, Arany, aranybánya

Indulhat az aranybánya-láz?

Némi leegyszerűsítéssel úgy tűnik, nincs az aranyból az a mennyiség, amit ne tudna befogadni a világpiac, így kézenfekvőnek tűnik, hogy a kitermelése magasabb fokozatba kapcsoljon, és növekedjen az aranybányászat teljesítménye. Ezt a várakozást osztja Tatár Mihály, aki arra is rámutat, hogy az arany most különösen jó üzletnek tűnik:

Jelenleg átlagosan 1400-1600 dollár a teljes kitermelési költsége egy unciának, ami meglehetősen vonzó a 3400 dolláros világpiaci aranyárat figyelembe véve. 

– mondja a vezető elemző, aki egy mögöttes összefüggésre is felhívja a figyelmet a dollár és az arany vetélkedése kapcsán. A globális piacokon ugyanis tapintható az a befektetői félelem, hogy az Egyesült Államok ipari versenyképességének növelése és a költségvetési nehézségek enyhítése céljából meglépi a dollár leértékelését. 

Ezt súlyos csapásként élné meg mindenki, magánszemélyek, jegybankok, befektetők egyaránt, hiszen a dollár alapú pénzügyi rendszerben a felhalmozás java is dollárban van. Tatár Mihály szerint részben emiatt a félelem miatt is vásárolják a jegybankok évek óta az aranyat (így tett a közelmúltban a magyar jegybank is, most 110 tonna a magyar aranykészlet nagysága). Az eurót az arany már lehagyta a jegybankok tartalékeszköz-portfóliójában.

A kereslet tehát biztosítottnak tűnik. Nem véletlen, hogy az aranybánya részvények 14 éves csúcsra emelkedtek és az árfolyamuk egy év alatt 50 százalékkal ugrott meg

– mondja Tatár Mihály. (Azaz egyes befektetők számára az aranybányákba tűnő befektetés is vonzó lehet – ezzel persze nem kívánunk befektetési tanácsot adni.)

Az aranybányászat jelentősége, az aranykereslet miatt nem véletlen, hogy a világ legnagyobb aranybányái nem csak szakmai, hanem például turisztikai érdeklődést is kiváltanak. Úgy tűnik, a valódi kérdés nem a kitermelés növelése, hanem a növelés mértéke.

„Divatos arról beszélni, hogy „elfogy az arany”, mert egyre kevesebb a kibányászható tartalék, de ez ugyanolyan félrevezető, mint az olaj esetében: ott is tíz évente megjövendölik, hogy elfogy, aztán hirtelen jön egy meglepetés, például a palakitermelési technológia. 

Ha elég magas az arany ára, egyre több tőke és technológiai fejlesztés fog áramlani az aranybányászatba, és a kitermelés növelhető lesz. Az viszont igaz, hogy csak nagyon lassan

– mondja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ahogy az Origo megírta, új aranybányák nyitása elég hosszadalmas folyamat (Zambiában a leghosszabb ez az időtartam, átlagosan 34 év kell ahhoz, hogy egy új aranylelőhelyből bányahelyszín lehessen). Tatár Mihály a kérdéssel összefüggésben jelzi, hogy az elmúlt 10 évben mindössze 10 százalékkal, azaz évi 1 százalékkal növekedett az előrejelzés. 

Most az optimista iparági becslések is csak évi 2,5 százalékos növekedést jeleznek előre a kitermelésben. 

Ám – mondja a vezető elemző – azt jelentené, hogy 15 évig tarthat annyira megnövelni a kitermelést, amennyivel az arany piaci ára az elmúlt 12 hónapban emelkedett. Így valószínűleg nincs nagy tévedés az aranybányák nyitásában és fejlesztésében komoly lehetőséget látni, tekintve, hogy az arany ipari felhasználása is jelentős. Ám ha még az aranybánya-láz a tetőfokára is szalad, akkor is idő kell ahhoz, míg a kiteremlés beéri a piaci viszonyokat. Igaz, egyelőre nem látni jelét annak sem, hogy a keresleti trend változna.

Slag is poured off of the molten gold at Fort Knox gold mine near Fairbanks, Alaska, January 30, 1997. (Bob Hallinen/Anchorage Daily News/Tribune News Service via Getty Images)
Megolvasztott aranyat öntenek formába az alaszkai Fairbanks közelében lévő Fort Knox aranybányában
Fotó: Anchorage Daily News / Tribune News Service

Európa kimarad, és erről nem csak az adottságok tehetnek

Ezt az egyszerre észlelhető arany- illetve aranybánya-éhséget némileg csillapíthatja, hogy működő aranybányát ritkán találni tíz év alatt, de a legtöbb jelentős kitermelési helyszín negyedszázadon át, vagy még tovább is működik (valójában a megnyitás sokszor nehezebb, mint a működtetés, miként egy kanadai aranykitermelési helyszín kapcsán az Origo megírta). Érdemes megemlíteni azt is, hogy a világ legnagyobb aranybányái koncentrált tulajdonosi struktúrát mutatnak, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb bányák néhány nagyvállalat érdekeltségébe tartoznak. Ezek között

  • a Barrick Gold Corporation a világ 10 legnagyobb aranybányája közül 4-et üzemeltet, ami körülbelül 4 millió uncia éves termelési kapacitást képvisel;
  • a Newmont Corporation a 10 legnagyobb termelőbánya közül kettőt ellenőriz, ezek kb. 1,5 millió unciával járulnak hozzá portfóliójukhoz.

Aranyat szerte a világon bányásznak, de a piaci szempontból meghatározó aranylelőhelyek főként Ázsiában, az Egyesült Államokban, Afrikában találhatók. 

„Európa sajnos nincs szerencsés helyzetben az aranybányászattal kapcsolatban. Természetesen sokkal kisebbek a kibányászható tartalékok, mint az olyan meghatározó aranytermelő országokban, mint Kína, Oroszország vagy Ausztrália” – összegezte az Origónak Tatár Mihály. Európában Romániától Finnországon át Spanyolországig találni aranybányákat – az első skóciai kereskedelmi aranybánya nyitásáról az Origo is beszámolt –, de ezek kisebb jelentőségűek a műfaj titánjaihoz képest.

A gigantikus magyarországi, börzsönyi vélt aranytartalékról pedig a közelmúltban kiderült, hogy – fogalmazzunk így – azonosítása vaklárma volt.

Tatár Mihály szerint a geológiai-technológiai kérdéseken túl van más, nagyobb probléma is Európában az aranybányászat kérdésében. Ez a politikai és szabályozói környezet. 

A vezető elemző szerint hasonló a helyzet, mint a ritkaföldfém bányászat esetében. A ritkaföldfémekért most – az Egyesült Államokkal együtt – sokat megtenne Európa, már csak a kínai függés csökkentése miatt is.

Húsz év zöld kondícionálás után, a környezetvédelmi előírások dzsungele, az engedélyeztetés nehézsége, és a helyi politikai ellenállás miatt nagyon kevés multinacionális vállalat hajlandó bányászatba befektetni Európában. 

Márpedig ők rendelkeznek a legfejlettebb bányászati technológiával, tudással és a szükséges tőkével. Ezért ha el is indul pár új projekt a kontinensen, globális léptékkel nézve nem lesz érdemi változás, ahhoz politikai akarat kellene”

– összegezte az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.

 

Szóljon hozzá!