Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Vízhiány van Dél-Texasban, ez pedig komoly kockázatot jelent a gyorsan növekvő ipari központtá váló térség számára, mely az egyik kulcs Donald Trump elnök kettős céljának megvalósításához: a globális energiapiacok fölötti dominanciához, és részben ezzel összefüggésben a kereskedelmi hiány csökkentéséhez. A texasi vízhiány azonban már nem csak az oda települő adatközpontok számára, hanem az energiaipari óriások számára is nehézséget jelent.
A Fehér Ház hivatalos oldalán most is ott van július 28-i keltezéssel az Egyesült Államok és az EU között - az Origo által is bemutatott - kereskedelmi keretmegállapodás legfontosabb pontjainak összegzése, ezen belül az is, hogy az EU 2028-ig 750 milliárd dollár értékben vásárol energiát az Egyesült Államoktól (energiahordozók formájában). Az összeg hatalmas, de nem önmagában ezért vannak körülötte kérdőjelek, hanem azért, mert bár az Egyesült Államok 2019 óta nettó energiaexportőr, de kivitele még nincs a közelében sem ennek az értéknek. Donald Trump elnök többek között a belföldi, fosszilis alapú hordozók kitermelésének felpörgetésével kívánja biztosítani az amerikai hegemóniát a globális piacon, de ebbe több körülmény is beleszólhat, például az, hogy Texas állam – mint az energiaipar egyik amerikai központja – jelentős és tartós vízhiánnyal küzd.
Fotó: Bloomberg via Getty Images /
Víz kell az energiaiparnak is, csakhogy egyre kevesebb van belőle
Azt, hogy a víz nem pusztán a hétköznapok életvitele és a mezőgazdaság szempontjából nélkülözhetetlen, hanem az ipari termelésben is az, ezt a texasi Corpus Christi városának példája mutatja – állapítható meg a Bloomberg riportja alapján, amiben a gyors tempóban újraiparosodó város termelésének és energiaszektorának vízigénye áll a középpontban. A most 320 000 lakosú város egy 19. századi alapítású kicsiny kereskedelmi állomásából vált a globális olaj-, földgáz- és vegyipari szektor kritikus csomópontjává, ahová az elmúlt másfél évtizedben újra özönlött a pénz és a betelepülő lakosok.
2010 óta a városba több mint 57 milliárd dollárnyi közvetlen tőkebefektetés érkezett, miközben kikötője a Mexikói-öböl legmélyebbje, egyben a világ első ötven legnagyobb kikötője közé tartozik. Ennek óriási jelentősége van a Permi-medence nyersolajának és földgázának exportjában: a város az ország legnagyobb olajexportáló központja, míg a tengerpartja hat olajfinomítónak, egy LNG-terminálnak, és számos hatalmas petrolkémiai üzemnek ad otthont.
Corpus Christi kikötéjének jelentőségét mutatja, hogy
naponta mintegy 2,4 millió hordó olaj indul onnan útnak – ez az ország teljes nyersolajexportjának nagyjából 60 százaléka.
Az amerikai LNG-exportnak pedig 20 százaléka hagyja el a kikötőt évente, a mennyiség viszont várhatóan néhány éven belül a duplájára nőhet a közelmúltban végrehajtott kapacitásbővítések miatt.
A vízhiány azonban kikezdheti a Corpus Christi gazdasági növekedését és az amerikai energiaexportban játszott szerepét. A hetedik éve tartó, szélsőségesen száraz időjárás miatt már rendeltek el bizonyos vízfelhasználási korlátozásokat, ráadásul ez az időszak egybeesett a gyors ipari növekedéssel, ami szintén az édesvízkészletek csökkenéséhez járult hozzá.
Mostanra az amerikai energiaexport egyik legfontosabb központja eljutott oda, hogy a lakossági és az ipari vízfelhasználási érdekek ütköznek egymással (miközben Texasba előszeretettel telepítik egy új iparág alapköveit, a szintén rendkívül vízigényes, mesterséges intelligenciával hajtott adatközpontokat).
A város vízellátásának körülbelül fele ma kereskedelmi és ipari fogyasztókhoz kerül, miközben a régiót ellátó belvízi folyórendszerek kiszáradnak.
A Choke Canyon víztározó és a Corpus Christi-tó, a város fő vízforrásai, jelenleg mindössze 12 százalékos töltöttséggel rendelkeznek, mivel a súlyos aszály miatt több száz kilométeres távolságra tekintve is csekélyebb vízhozamot eredményezett a folyóvizekben.
Fotó: Bloomberg via Getty Images
A városban már most is tilos a gyep öntözése, és szigorú korlátozások vannak érvényben az autómosásra és az úszómedencék vízcseréjére is. A két fő víztározó várhatóan 2026 novemberére fog annyira kimerülni, hogy a mostaniaknál is szigorúbb, vészhelyzeti jellegű vízkorlátozásokat kell elrendelni. A lakossági igények és az ipari vízigények között viszont ott feszül az összefüggés, hogy a nagyvállalatok jelentős adóbevételhez juttatják a várost, egyúttal munkahelyeket teremtenek.
Nem látni a megoldást a fenyegető vízhiányra
Egyelőre viszont nem látni a megoldást a vízhiányra, mely a klímatológiai előrejelzések szerint várhatóasn súlyosabb lesz a következő években. A város vezetése egy hatalmas tengervíz sótalanító üzemet húzna fel a helyzet kezelésére, az 1 milliárd dollárosra tervezett beruházás 25-30 százalékát helyi forrásból, a fennmaradót piaci hitelekből teremtenék elő. Ezzel kívánnának elejébe menni annak, hogy a rövid távú szükségleteken túl a következő néhány év alatt további 30 százalékkal fog növekedni a vízigény a város fejlődésével párhuzamosan.
Ha az aszály nem szűnik meg a következő 12 hónapban, akkor még szigorúbb felhasználási korlátozásokra lehet szükség, amelyek 25 százalékkal csökkenthetik a rendelkezésre álló készleteket
– figyelmeztetnek a városi tisztviselők.
Fotó: Bloomberg via Getty Images
A sótalanító üzem ötlete azonban nem mindenütt talál támogatóra, részben a becsült költségek miatt, részben pedig amiatt, mert a lakosság egy része úgy véli, hogy azzal szintén nem a hétköznapok igényeit, hanem az olyan nagy ipari felhasználók vízigényét elégítenék ki, mint
- az Exxon Mobil,
- a Koch Industries,
- a Celanese, és
- az Occidental Petroleum.
Több lakos szerint az ipari felhasználók irreálisan alacsony vízdíjat fizetnek, miközben az általuk elhasznált mennyiség már a lakosság éleminőségének romlását eredményezi.
Az Exxon a Sabic-kal (egy szaúd-arábiai, globális jelentőségű petrolkémiai vállalat) közös cégük kapcsán szóvivőjük útján elmondta, hogy folyamatosan keresik azokat a megoldásokat, melyek révén a felhasznált vizet újra tudják hasznosítani. Más ipari termelők szintén arról nyilatkoztak, hogy vízfelhasználásuk racionalizálása mellett vészhelyzeti terveket készítenek korlátozások esetére, hogy termelésüket később is tudják folytatni.
