Szűk cső, nagy tét – kockázat vagy lehetőség az Adria-vezeték?

Újabb vita bontakozott ki a Mol és a horvát Janaf között az Adria-kőolajvezeték kapacitásáról. Miközben a horvát fél szerint a cső elegendő lenne Magyarország és Szlovákia teljes ellátására, a Mol tesztjei ennek ellenkezőjét mutatják. A tét nem kicsi: leválhat-e a régió biztonságosan az orosz olajról?

A Mol több érvet is felhozott az ellen, hogy Magyarország és Szlovákia kizárólag az Adria-vezetékre alapozza kőolajellátását. Ám az ismerteken felül további kockázatok is felmerülhetnek, ha e két ország kizárólag az Adria-vezetéket használja az olaj importjára. A Világgazdaság sorra vette ezeket, és azokat is, amelyek az Adrián keresztüli szállítás mellett szólnak.

Olaj a tűzre! Lesz-e megállapodás a Mol és a Janaf között? / Fotó: Szigetváry Zsolt / MT

El kell dönteni, hogy a két ország leválhat-e biztonsággal az orosz olajról

A magyarországi és a szlovákiai kőolajfinomító teljesen ellátható az Adria-kőolajvezetéken – állítja a csövet üzemeltető, horvátországi Janaf társaság a hivatalos műszaki adatokra hivatkozva. Ugyanezt állítja több olajipari szakember is. A kérdés azért fontos, mert azt kell eldönteni, hogy a két ország leválhat-e biztonsággal az orosz olajat hozó Barátság (Druzsba) kőolajvezetékről vagy nem. Azonban a választ politikai megfontolások is befolyásolhatják. A leválás mellett ugyanis nemcsak az szól, hogy az Adria a Barátság stabil alternatívája lehet, hanem az is, hogy ezzel szankcionálható az Ukrajnát megtámadott Oroszország. Ellene pedig, hogy míg az Adria kapacitása esetleg szűkös, és a használata más kockázatot is rejt, a Barátság már bevált, használata komoly gazdasági előnyökkel jár.

A krk-szigeti terminálnál induló cső éves kapacitása alaphelyzetben 10 millió tonna. A Mol pozsonyi finomítója évi 6,1 millió tonna, a százhalombattaié (Dufi) 8,1 millió tonna. Ennek alapján az Adria nem tud elég olajat szállítani e két létesítménynek, de mindhárom számot máris korrigálni kell.

Egyrészt ugyanis az Adria kapacitása súrlódáscsökkentő adalékokkal évi 14 millió tonnára növelhető, egyes forrásokban évi 13-16,4 millió tonna szerepel. Másrészt sem a hazai, sem a szlovákiai finomító nem termel teljes kapacitáson, vagyis komoly túlzás évi 14,2 millió tonnás magyar–szlovák igényről beszélni. A valós adatok összevetésével pedig már kijöhet a matek. Itt azonban még csak kezdődik, és nem végződik annak a megvizsgálása, hogy alapozhatunk-e reálisan és kizárólag az Adrián érkező olajra. Annak ugyanis az is feltétele, hogy 

• a cső műszakilag is képes legyen folyamatosan csúcsra járatva olajat szállítani, és az is, hogy 
• a Dufi és a pozsonyi finomító a továbbiakban se akarjon maximális kapacitáson olajat finomítani, 

ha már eddig úgysem tette. E két feltétel híján ugyanis már elég kiélezett a délről történő elláthatóságuk.

Nyilatkozatvihar – a Janaf elutasította a Mol ajánlásait

Nyilatkozatvihar tombol szegény vezeték feje fölött, holott azt „eredetileg a jugoszláv mellett a magyar és a csehszlovák finomítók olajigényének kielégítésére építették.”

A társaság szeptember 24-i közlése szerint azonban a Mol és a Janaf előző heti, többszöri közös tesztjei egyelőre nem igazolták, hogy a vezeték képes lenne hosszú távon Magyarország és Szlovákia számára elegendő mennyiségű kőolajat felhozni az Adriai-tengerről. 

A tesztek során 1-2 óránál hosszabb ideig egyszer sem tudott megfelelő kapacitással működni a vezeték”

 – olvasható a közleményben, amely áramellátási zavarról, és újraindulási nehézségről is ír.

A Janaf azonnal elutasította a Mol fenti állításait, különösen azokat, amelyek szerint ne tudná kielégíteni a Mol csoport két közép-európai finomítójának éves nyersolajigényét. Felsorolja a három közös szeptemberi eredményét is. Eszerint az első kettő esetében súrlódáscsökkentő nélkül átlagosan évi 13,8 millió tonna, súrlódáscsökkentővel pedig évi 15,5 millió tonna kapacitás értek el. A harmadik alkalommal kifejezetten a „Mol ragaszkodásának” eleget téve csökkentették a vezetéken a nyomást. „Ismét hangsúlyozni kell, hogy a csökkent áramlás egyetlen oka a Mol csoport közvetlen igénye volt, a Janaf részéről nem volt akadálya a tervezett áramlás elérésének. Ezért a szeptemberi harmadik teszt pontatlan, mivel a Mol nem teremtette meg a maximális áramlás feltételeit” – írta a horvátországi cég. 

Akárhogyan is történt, az észszerű folytatás nyilván az, hogy újabb teszteket kell végezni. Kiváltképp azért, mert – mint a Mol honlapján olvasható – a vezeték Sisak (Sziszék) és Virje közötti, mintegy 80 kilométeres szakaszán kapacitásszűkület áll fenn. Közzétett térképe szerint az Adrián az omisalji terminál és Sziszék között évi 20 millió tonna olaj továbbítható, onnan viszont Virjéig csak évi 13,2 millió tonna. Ugyanez a 13,2 millió tonna szerepel a magyarországi szakaszon is.

Mint mindig, most is konstruktív megbeszélést folytattunk a kőolajszállító Janaf vezetőivel – írta friss közleményében a Mol”. A továbbiakban az olvasható, hogy a Mol kérte a Janafot, hogy megfelelő tesztekkel mutassa ki, hogy az év minden napján fel tud-e hozni elegendő kőolajat az Adria-vezetéken. A Mol jelezte, hogy ő maga minden támogatást megad a horvátországi tesztekhez. Természetesen nyitott bármilyen külső szakértő bevonására is, de aláhúzta, hogy a finomítókért és a régió ellátásbiztonságáért a Mol felel.

Jelezte azt is, hogy kiszámítható piaci környezetben, versenyképes szolgáltatással szeretné új alapokra helyezni a kereskedelmi kapcsolatot, hiszen mindig is az átlátható és piaci alapú árazás híve volt. Javasolta, hogy a Janaf is tanulmányozza a legjobb nemzetközi példákat azokról a nyugat-európai szállítási vállalt tulajdonosi struktúráiról, amelyekben a kőolajat felhasználók tulajdonosi jelenléte garantálja a méltányos árazást és a folyamatos rendelkezésre állást.

Egyúttal világosság tette, hogy a saját álláspontja nem változott: a régió ellátásbiztonságához legalább két, nagy teljesítményű és versenyképes árakon dolgozó kőolaj vezetékre van szükség, hogy bármilyen havaria esetén is legyen megbízható kőolajellátás.