Itt a magyarázat arra, miért leszünk képtelenek elengedni a kőolajat – sokak jóléte múlik azon

Vágólapra másolva!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
Az elmúlt években 2030 várt globális kőolajkeresleti csúcsra adott prognózis már a múlté, a nemrég megjelent, nagy vitákat kiváltó előrejelzés szerint a világ olajigénye 2050-ig emelkedni fog. Ez azt is jelenti, hogy bármennyire is kényelmetlen szembenézni azzal, de a világ egy ideig még biztosan nem tudja elegendi a kőolajat, sőt, a jelenleginél többet fog igényelni abból. Arra, hogy miért, valójában kézenfekvő a magyarázat.
Szóljon hozzá!
Vágólapra másolva!

Óriási visszhangot váltott ki a közelmúltban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése, melyben a korábbi előrejelzéseihez képest lényegében éles, ellentétes fordulatot véve a szervezet azt taglalja, hogy a közelgő kőolajcsúcs elmarad, a kőolaj felhasználásának fokozatos visszaszorulása helyett újra erőre kap az emberiség kőolaj iránti igénye. A jelentést mi is bemutattuk az Origón, cikkünket itt találja. Most egy figyelmet érdemlő szakértői elemzés jelent meg az IEA jelentésének hátteréről az Oilprice oldalán, erre támaszkodva foglaljuk össze, hogy tetszik vagy sem, az IEA nem téved: tényleg velünk marad a kőolaj.

A gigantikus Rosemount kőolajfinomító az Egyesült Államokban, Minnesota államban (illusztráció)
A gigantikus Rosemount kőolajfinomító az Egyesült Államokban, Minnesota államban (illusztráció)

Kőolaj: mégsem búcsúzunk tőle, sőt, növekszik az arra való igény

Érdemes összefoglalni röviden az előzményeket: az IEA a sokat vitát kiváltó jelentésével lényegében visszalépett korábbi előrejelzésétől, amely szerint a globális olajkereslet 2030-ra érne a tetőpontjára. Azaz néhány év múlva történelmi, úgy nevezett infexiós ponthoz érkeznénk, amit követően az olaj, bár nem tűnne el egy csapásra, kereslete fokozatosan csökkenne, s mint energetikailag megkerülhetetlen, de szennyező hordozó fokozatosan háttérbe szorulna. 

Bár ennek az irányváltásnak az oka valóban vitatható — hiszen az előrejelzéseknek alapvetően adatokra kellene épülniük, ez viszont nemrég, mint megírtuk, vélelmes kérdéssé vált az IEA gyakorlatában —, összességében mégis üdvözlendő, hogy megtörént a korrekció. Ha ugyanis nem csupán a villamosenergia-felhasználás szempontjából szemléljük az energiakeresletet, hanem a teljes energiamérleget vizsgáljuk, világosan látszik, hogy a kereslet — különösen a globális Délen — továbbra is növekedő pályán van. (A globális Dél fogalmához: a kategória messze nem pusztán földrajzi fogalom, a kategórába sorolt országok jelentős része ugyan valóban a glóbusz déli részén helyezkedik el, de nem az összes. A fogalom sokkal inkább gazdaságfejlődési sajátosságokra  utal. Latin-Amerika és Afrika egésze, valamint Ázsia jórésze mindenképp a globális Délhez sorolható tehát, elhelyezkedése ellenére azonban nem sorolhatjuk ide Ausztráliát és Új-Zélandot, ahogyan a nyugati világba tartozónak tekintett, de földrajzilag Ázsiában található országokat, mint Japánt, Dél-Koreát, illetve Izraelt.)

Az IEA szóban forgó előrejelzése alapján 

a korábban 2030-ra prognosztizált olajkeresleti csúcs helyett a globális olajkereslet 2050-re napi 113 millió hordóra emelkedik.

Ez 13 százalékos növekedést jelent 2024-hez képest. Ez éles kontraszt a korábbi, hosszú időn át kiadott IEA-jelentések tartalmával.

De mi lehet az oka a korábbi előrejelzésekhez képesti gyökeres váltásnak, szinte azzal ellentétes új előrejelzésnek? Erre az összefoglaló magyarázat az lehet, hogy úgy tűnik, történt egy belátás arra vonatkozóan, hogy a világ számos térségének fejlődésében nem lehet kihagyni azt a lépcsőt, ami a tiszta (de legalábbis tisztább) energiák használatához szükséges, és amely lépcső a kőolaj használatára épül. Nézzük ezt meg részletesebben!

Kőolaj nélkül nincs életszínvonal javulás globális viszonylatban

A kérdés kibontásához számos oldalról lehet közelíteni, válasszuk azt a kevésbé emlegetett, de fontos tényt, hogy a földgázzal vagy villamos energiával végzett, viszonylag kevés károsanyag-kibocsátással járó főzés még mindig nem magától értetődő a világ számos pontján (részletesen a témával ebben a cikkünkben foglalkoztunk). 2025-ben közel 1,5 milliárd ember nem fér hozzá főzéshez a tiszta energiaforrásokhoz, és mintegy 2,8 milliárd él nem megfelelő lakhatási körülmények között — túlnyomó többségük alacsony- és közepes jövedelmű országokban. A legfrissebb adatok szerint pedig — lásd cikkünket — világszerte 

730 millióra tehető azoknak a száma, akik nem fértek hozá az elektromossághoz 2024-ben ben, azaz hétköznapi, energiát igénylő tevékenységeikhez is valamilyen szennyező energiahordozót kell használniuk. 

A főzési tisztaenergia-hiányhoz hasonló nagyságrendben alakul, azaz 2,3 milliárd körül van azon emberek száma is, akik mérsékelt vagy súlyos élelmiszer-bizonytalansággal küzdenek. 

Ugyanakkor a várakozások arra irányulnak, hogy hamarosan több milliárd ember gazdasági felemelkedése valósulhat meg, ami azt jelenti, hogy életszínvonaluk megváltozik, s jelentősen javul a jelenlegihez képest. Ez azonban szükségszerűen maga után von néhány fejleményt, amely globális viszonylatban nem hogy nem csökkenti, hanem egyenesen támogatja a kőolaj iránti keresletet:

  • a lakásépítést (cement, acél előállítása), 
  • az élelmiszer-termelést, 
  • a műanyagok, az autók, a légkondicionálók, a mobiltelefonok és más fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedését.

E termékek és javak döntő többsége továbbra is fosszilis energiahordozókra vagy azok származékaira épülve készül.

A történelmi előzményekre tekintve egyértelmű összefüggést látni: 

a népességnövekedés és az életszínvonal javulása együtt jár az energiafelhasználás emelkedésével. 

Ehhez elegendő egyetlen adatot említeni: amikor a világ népessége 1800 és 2000 között 1 milliárdról 6,1 milliárdra nőtt, az egy főre jutó hasznos energiaellátás 0,05 GJ-ról 28 GJ-ra emelkedett — ez 560-szoros növekedést jelent a népességnövekedés és az azzal párhuzamosan lezajlott technológiai fejlődéssel összefüggésben (viszonyításként: egy átlagos, 65 m2 lakás hőenergia-fogyasztása évente kb. 25 GJ.

A tágabb trendeket vizsgálva az olaj- és földgázkereslet jövőbeni növekedése gyakorlatilag elkerülhetetlen. Nézzünk erre néhány példát!

Afrikában a lakosság várhatóan megduplázódik 2050-re, és 60 százalékuk városokban, megavárossá fejlődő urbanizált területeken él majd. A városok energiaellátásában természetesen a megújulók is szerepet játszanak, de jelenleg nem rendelkeznek azzal a léptékkel és műszaki kapacitással, amely a fosszilis energiahordozók széleskörű kiváltásához szükséges. Márpedig az energiaigény nem csak a fejlett és fejlődő országokban - ideértve Magyarországot is - növekszik, hanem például Afrikában is. A kontinens teljes energigénye az előrejelzések szerint 2040-re a mostani duplájára növekszik.

A hatalmas és népes India szintén meghatározó tényező. 

Még a visszafogott prognózisok is azt mutatják, hogy az ország olajfelhasználása a 2024-es napi 5,5 millió hordóról 2035-re 8 millió hordóra bővül.

Az IEA saját értékelése szerint India adja majd a legnagyobb olajkereslet-növekedést 2035-ig. Az ország energiaigénye évente 3 százalékkal bővül, ami a leggyorsabb ütem az összes feltörekvő gazdaság között.

Utcakép Indiából: a világ számos részein várható gazdasági fejlődés és életszívonal-emelkedés maga után vonja a kőolaj iránti keresletet (illusztráció)
Utcakép Indiából: a világ számos részein várható gazdasági fejlődés és életszívonal-emelkedés maga után vonja a kőolaj iránti keresletet (illusztráció)
Fotó: Unsplash

Illúziónak tűnik, hogy egycsapásra elköszönünk a benzines és dízel autóktól

A dekarbonizáció és az elektromos járművek iránti lelkesedést is érdemes a helyén kezelni, úgy tűnik, a fordulat akár egy-egy országban tényleg megvalósulhat, de globálisan a folyamatok jóval lassabban haladnak. 

Döbbenetes, de az elektromos járművekre háruló figyelem ellenére is 2024-ben az elektromos autók aránya világszinten mindössze 4 százalék volt, vagyis a járműpark 96 százalékát továbbra is belső égésű motorral szerelt járművek adták. 

Még az IEA erre vonatkozó forgatókönyve is óvatosságot sugall. Eszerint 2035 körül az elektomos autók globális száma elérheti az 585 milliót, de az arány teljes globális gépjárműállományban így is csak 30 százalékos lesz.

A kontextus tehát kulcsfontosságú az előrejelzések értékeléséhez, és a fentiekben még nem is szóltunk a kőolajszektor egyéb gazdasági vonatkozásairól, azaz például munkahelyteremtő erejéről, a foglalkoztatásban betöltött szerepéről, a beruházásokat és a technológiai újításokat egyaránt előtérbe helyező vonatkozásairól.

Számtalan optimista előrejelzés fest vonzó képet arról, hogy a zöld energia uralja majd a világot, ám a valóság jóval összetettebb, és még ha az olajkeresletre vonatkozó új előrejelzések trendjei esetleg kevésbé is vonzóak, mint a korábbiak, azokat érdemes figyelembe venni – mindegy, hogy az IEA szóban forgó előrejelzése mögött valóban állt-e politikai vagy olajszektor részéről érkező nyomásgyakorlás.

 

Szóljon hozzá!