Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az Egyesült Államok szabályozó hatósága (NRC – Nuclear Regulatory Commission) először adott ki engedélyt arra, hogy egy magáncég elvégezze elhagyott, radioaktívan szennyezett uránbánya rekultivációját és az abban fellelhető urán újrahasznosítását. Ez a fejlemény a jelek szerint összefüggésben áll azzal, hogy Washington csökkenteni szeretné kitettségét a külföldi uránbeszállításoktól, és időben egybeesik azzal, hogy a kormány újraindítja atomfegyverekkel való kísérleti programját.
A Manhattan-terv – az Egyesült Államokban a második világháború idején indított program, amelynek célja a nukleáris energia hasznosítása volt az ellenséges hatalmakat megelőzve – környezeti öröksége ma is érezhető az ország egész területén. Évtizedeken át több ezer, elhagyott uránbányákhoz köthető helyszín maradt szennyezett – ezek közül több száz a navajo és más törzsi földeken vagy azok közelében található –, miközben nem létezett egyértelmű szabályozási környezet arra, hogyan kellene a területeket megtisztítani és rekultiválni. Az ország uránigénye közben jelentős, melyet egyelőre jórészt külföldről kell kielégítenie.
Fotó: Unsplash
Csökkenteni akarják az urántól való külföldi függést
Az urán megbízható, alapvető energiaforrás a nukleáris energia termeléséhez. Az Egyesült Államoknak évente mintegy 14-15 ezer tonnára van szükséges atomerőműveihez abból, és mivel ennek jelentős aránya külföldről származik, a Donald Trump vezette kormány a belföldi kitermelés felgyorítása és stratégiai készlet felhalmozása mellett döntött. Miként az Origo ebben a cikkében bemutatta
a célul kitűzött uránfüggetlenség kapcsán egyes iparági szereplők máris a Manhattan-terv 2.0-ról beszélnek.
Az amerikai nukleáriseneriga-iparhoz kapcsolódóan közben egy új fejleményről számol be a Mining.com: szeptember 30-án az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozási Bizottsága (NRC) engedélyt adott a wyomingi székhelyű DISA Technologies vállalatnak, hogy
megtisztítsa a nyugati államok elhagyott uránbányáit, és az uránt újrahasznosítsa belföldi energiafelhasználásra.
Ez az első ilyen típusú engedély, amelyet az NRC valaha kiadott.
Ez egybevág az imént említett előzményekkel. Az Energiaügyi Információs Hivatal (EIA) adatai szerint még 2024-ben is Oroszország biztosította a 94 amerikai nukleáris reaktor számára szükséges dúsított urán körülbelül egynegyedét.
Ezek a reaktorok az amerikai villamosenergia-termelés mintegy ötödét adják.
Azt, hogy a külföldi kitettség csökkentésére egyértelmű szándék van, a washingtoni kommunikációból látni. Chris Wright energiaügyi miniszter a múlt hónapban azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak növelnie kellene stratégiai uránkészletét, hogy csökkentse az orosz importtól való függőséget és növelje a nukleáris energiatermelés hosszú megbízhatóságát.
Több tízezer tonna urán lehet több a földekben
A DISA közlése szerint az új engedély révén több tízezer tonna urántartalmú anyag válhat kinyerhetővé az elhagyott uránhulladékból – ezek a vállalat szerint olyan források, amelyeket
- biztonságosan, szövetségi felügyelet mellett lehetne kiaknázni, egyúttal
- megszüntetve a hidegháború óta fennálló környezeti kockázatokat.
A vállalat technológiája az egyetlen hitelesített eljárás az elhagyott uránbányák kezelésére (HPSA, High-Pressure Slurry Ablation).
„Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala, az EPA becslése szerint mintegy 15 000 helyszín kapcsolható elhagyott uránbányák hulladékaihoz az ország nyugati részén” – mondta Greyson Buckingham, a DISA vezérigazgatója, aki szerint a helyszínek korábbi magára hagyása alapvetően a szövetségi kormány, pontosabban az Atomenergia Bizottság (a mai Energiaügyi Minisztérium) felelőssége volt.
„A gazdaságosan kitermelhető ércet elszállították a feldolgozókba, a maradékot pedig otthagyták a helyszínen. Amikor a piac összeomlott, a cégek csődbe mentek, és ezek a hulladékhalmok ott maradtak, gazdátlanul” – magyarázta Buckingham. Két évtizeddel ezelőtt jelentek meg az első olyan tanulmányok – többek között az NIH (Nemzeti Egészségügyi Intézet) kutatásai –, amelyek rávilágítottak, hogy minél tovább marad a hulladék a felszínen, annál inkább oxidálódik, szennyezi a talajt és a vízkészleteket. A DISA szerint az általuk feltárt helyszínek átlagosan 30 000 tonna szennyezett anyagot tartalmaznak.
Fotó: Unsplash
Buckingham megjegyezte: a pénz megvan a kezdéshez, hiszen több mint tíz éve
egy pénzügyi alapban pihen az a több milliárd dollár, amivel el lehet kezdeni a műveleteket,
de eddig semmi nem történt, mert korábban csak két lehetőség létezett: mindent a helyszínen eltemetni, vagy elszállítani, ami viszont rendkívül drága volt.
Robbantások nélküli atomfegyver-tesztelést tervez az Egyesült Államok
A régi elhagyott uránbányák területeinek megtisztítása után érkező hír szerint az Egyesült Államok atomfegyver-teszteket fog végezni. Ezek azonbannem járnak majd nukleáris robbanásokkal - jelentette be Chris Wright energiaügyi miniszter. A miniszter szerint a tervezett ellenőrzések „rendszertesztek” vagy — ahogy ő fogalmazott — nem-kritikus robbanások, amelyek során a fegyver egyéb részeit vizsgálják, nem pedig magát a nukleáris láncreakciót. Wright hozzátette, hogy a próbák célja annak ellenőrzése, hogy a fegyverek egyéb berendezései a megfelelő előfeltételeket biztosítják-e a nukleáris robbanás előidézéséhez.
A navajo indiánok már partnerek
A rengeteg elhagyott uránbányászati helyszín megtisztításában további szempontot jelent, hogy azok egy része a navajo indiánok földjén található. A navajók és a DISA együttműködése évekkel ezelőtt megkezdődött. Mivel az őslakosok ma élő leszármazottainak nincs lehetőségük és pénzeszközük arra, hogy egyedül végezzék el területeik mentesítését, a szennyezett hulladék elszállítását, ezért 2022-ben beleegyeztek, hogy a vállalat környezetvédelmi kontroll mellett három, a területükön található helyszínen végezzen kísérleti tisztítási munkálatokat.
1944 és 1986 között a bányavállalatok közel 4 millió tonna uránt termeltek ki a navajo földekről, és ennek öröksége máig hat.
Ebben az időszakban sok navajo dolgozott a bányákban, anélkül, hogy ismerték volna a sugárzás okozta egészségügyi kockázatokat.
A navajo területek – amelyel a mai Arizona, Új-Mexikó és Utah államok területein is megtalálhatók – több száz elhagyott uránbányával bírnak. Olyan helyszínekkel, melyek néhány évtizede az amerikai–szovjet fegyverkezési versenyt szolgálták. Az őslakosok környezetvédelmi ügyekben illetékes képviseleti szerveződése azt reméli, hogy most, nagyjából 40 évvel az uránbányászat leáldozása után rendelkezésre áll a megfelelő technológia ahhoz, hogy az érintett területek barnamezős minőségben állíthassák helyre, és növényzet telepítését végezhessék el ott.
Egy nemrég készült laboratóriumi jelentés szerint a DISA által kínált új technológia valóban ígéretesnek tűnik, de most nagyobb, ipari léptékű tesztelésre és szabályozásra van szükség. Az alkalmazás célja, hogy a nehézfémeket elválasszák a kőzettől, és két külön hulladékáramot hozzanak létre, amelyeket utána megfelelő hulladékgazdálkodási elvek mentén lehet kezelni.
A DISA összefoglaló videója technológiájukról:
Miért van ennyi elhagyott uránlelőhely az országban?
A hidegháború idején az Egyesült Államok mindent megtett, hogy minél több uránhoz jusson – a kormány ösztönözte a az ezzel kapcsolatos bányászati munkákat, aminek révén tömegesen alakultak kisebb, lényegében családi vállalkozás jellegű uránkitermelő üzemek. A szabályozás csak később, az 1954-es Atomenergia-törvénnyel, majd az EPA által 1983-ban kibocsátott előírásokkal született meg, addig azonban ezekre a bányákra semmiféle garancia vagy biztosíték nem vonatkozott visszamenőlegesen.