Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Fontos, az ország egyedülálló ásványkincseivel összefüggésben készített listát adott át hivatalosan a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) az Egyesült Államoknak. A lista az ellenőrzött bányászati és feldolgozóipari projekteket tartalmazza, melyekben a kongói kormány szívesen látna amerikai befektetéseket. Kongó már korábban is jelezte, örömmel venné az országban az erős amerikai jelenlétet, Washington pedig konkrét kísérletet tehet arra, hogy csökkentse Kína meghatározó befolyását a kritikus ásványkincsek piacán.
Miközben a világ a Grönland körül kialakult geopolitikai feszültségre figyel – nem sokkal a Venezuelában történtek után –, olyan fejlemény történt, amely alapja lehet egy olyan változásnak, amely hosszabb távon átrajzolhatja az ásvánkincsek piacát, elsőrban az elektromos átállás, az űr-, valamint a védelmi technológiák számára nélkülözhetetlen alapanyagokét. A 100 milliós, hatalmas, de szegény és egyes térségeiben fegyveres konfliktusokkal terhelt KDK-ben rengeteg van ezekből a kincsekből, s mint az Origo azt több alkalommal bemutatta, kobaltból a világpiac meghatározó ellátója. Most az ország lényegében tálcán kínálta fel ásványkincseit Washingtonnak. A kinshasai kormány egy ideje nem titkolja: örülne az erős amerikai jelenlétnek Kongóban, elsősorban az ásványkincsekben gazdag régióban, és korábban azt is jelezte, nem lenne ellenére, ha Washington katonai erővel tenne rendet a lázadó csoportok által uralt vidékeken.
Fotó: Northfoto /
Erős új barátot keres a kincsesbányának számító Kongó
A Reuters által idézett, az ügyet ismerő két forrás szerint az amerikai tisztviselőknek a múlt héten átadott lista többek között a kisengei mangán-, arany- és kassziterit-engedélyeket (utóbbi magas óntartalmú ásvány), a Gecamines Mutoshi réz–kobalt projektjét, valamint egy germánium-feldolgozó beruházást, a Sokimo négy aranykoncesszióját, a Cominiere lítiumengedélyeit, valamint a Sakima koltán-, arany- és volframitvagyonát tartalmazza.
A források szerint a projekteket amerikai befektetők vizsgálhatják meg egy ásványkincsekről szóló partnerség keretében.
Ez kézzelfogható előrelépést jelent abban, hogy a Kongóval folytatott befektetési tárgyalásokat valódi befolyássá alakítsák az ellátási láncok felett.
Kongói tisztviselők szerint a lista több belső ellenőrzési körön is átesett, és Kinshasa eddigi legközvetlenebb ajánlatát jelenti Washington számára. A Reutersnek nyilatkozó források nem kívánták magukat felfedni a nyilvánosság előtt.
A fejlemény kapcsán a Mining.com cikke felidézi, hogy az egy december 4-én megkötött megállapodást követ, amely kiemelt hozzáférést biztosít az amerikai vállalatoknak Kongó hatalmas
- réz-,
- kobalt-,
- lítium- és tantálkészleteihez.
Ezek a nyersanyagok kulcsfontosságúak az elektromos járművek, a védelmi rendszerek és a fejlett elektronikai eszközök gyártásában. Kongó a világ második legnagyobb réztermelője, és továbbra is a legnagyobb kobaltszállítója – utóbbi az akkumulátoripar egyik alapvető fémje.
Fotó: Northfoto / Xinhua News Agency / Zheng Yangzi
Donald Trump most is eléri, amit eltervezett
Miért fontos ez? Miként az Origón bemutattuk, Donald Trump és kormánya arra törekszik, hogy csökkentse az Egyesült Államok külföldi kitettségét a fontos ásványkincsek, illetve feldolgozott nyersanyagok importjától. Donald Trump már első elnöki ciklusában szorgalmazta, hogy az érintett vállalatok minél előbb diverzifikálják beszerzéseiket, az ellátási láncok újragondolásában pedig Afrikának is szerepet szánt.
Az elemzők szerint az Egyesült Államok tengerentúli nyersanyag-ellátásának biztosítására irányuló fókusz egy szélesebb stratégia része.
A BMO elemzői, Helen Alamos és George Heppel friss kommentárjukban úgy fogalmaztak: Donald Trump elnök Monroe-doktrínára való újbóli hivatkozása az amerikai nemzetbiztonsági stratégia részeként alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan a piacok az Egyesült Államok jövőbeli fémkészleteit értékelik. Szerintük a befektetők egyre inkább arra számítanak, hogy az elmúlt évben felhalmozott jelentős amerikai fémkészletek – különösen a réz – hamarosan piacra kerülnek. Ez enyhítheti a máshol tapasztalható szűk kínálatot, és lefelé nyomhatja az árakat. Az elemzők ugyanakkor óvatosságra intenek: korántsem biztos, hogy a készletek leépítése elkerülhetetlen, mivel azok akár tovább is nőhetnek a következő hónapokban és években, megközelítve a hidegháború idején látott szinteket. Ez különösen a rézre lehet igaz, mely – mint bemutattuk – minden eddiginél fontosabb ipari nyersanyaggá vált.
Kongóban is Kína lesz az Egyesült Államok versenytársa
A KDK-ban a réz- és kobalttermelést – ezeket gyakran együtt bányásszák ki – olyan kínai vállalatok uralják, mint a CMOC, a Zijin és a Huayou. Az amerikai cégek történelmileg távol maradtak az országtól a konfliktusok, a korrupció és a logisztikai nehézségek miatt.
Kinshasa most abban bízik, hogy az amerikai tőke ellensúlyozhatja ezt a dominanciát, amely évek óta tartó kínai terjeszkedés eredménye.
2007-ben Kongó adókedvezményeket biztosított kínai bányacégeknek egészen 2040-ig, cserébe 9 milliárd dollárnyi ígért beruházásért.
Ebből körülbelül 6 milliárd dollár valósult meg, miközben a nyugati kormányok kevés hajlandóságot mutattak arra, hogy visszafogják a kínai vevők felé irányuló értékesítést.
Fotó: Northfoto /
Donald Trumpnak köszönhető a feszültség enyhülése
Amikor Donald Trump 2025 januárjában visszatért az elnöki hivatalba, a kínai vállalatok már Kongó bányászati termelésének mintegy 80 százalékát ellenőrizték. Ide tartozik a Tenke Fungurume bánya is, amely korábban amerikai tulajdonban volt, ma pedig a világ második legnagyobb kobaltforrása, és a CMOC üzemelteti.
Az ásványkincsekről szóló megállapodás egy tágabb, amerikai közvetítéssel létrejött békefolyamat része Kongó és szomszédja, Ruanda között, amely a kelet-kongói térségben évtizedek óta tartó erőszak lezárását célozza.
Az amerikai közvetítésnek kézzelfogható eredményei voltak, például az egyik lázadóvezér ennek eredményeként vonult ki csapatával egy fontos kongói városból decemberben.
A Reuters pedig arról ír, hogy amióta Donald Trump közvetített Kongó és Ruanda között, azóta az amerikai ügynökségek felgyorsították az erőfeszítéseiket a stratégiai fémek biztosítása érdekében. Az Egyesült Államok Fejlesztésfinanszírozási Társasága (U.S. Development Finance Corporation) ásványianyag-értékesítési partnerségi megállapodást írt alá az állami tulajdonú bányavállalattal, a Gácamines-szel, valamint támogatást nyújtott az 553 millió dollár értékű Lobito-folyosó korszerűsítéséhez (az angolai Lobito kikötője és az oda becsatlakozó vasútvonal alapvető fontosságú a zambiai, kongói forrású ércek exportjához).
Az úgynevezett Washingtoni Egyezmények értelmében az Egyesült Államok segít felügyelni a regionális békefolyamatot, cserébe Kongó megkönnyíti az amerikai befektetések beáramlását – még akkor is, ha az ország egyes részein továbbra is folytatódnak a harcok.
Washington összesen 60 kritikus ásványt azonosított, amelyek elengedhetetlenek a fegyverrendszerektől a szélturbinákon át a félvezetőkig számos technológiához. Ezek közül sokat döntően Kína szállít, és az amerikai kormányzat szerint az alternatív források biztosítása stratégiai prioritás. Ha Washingtonnak sikerül megerősítenie kongói és néhány más országban való jelenlétét a bányászati szektorban, az a jövőben alaposan átrajzolhatja az ásványkincsek piacát, a kritikus fontosságú nyersanyagok kereskedelmét.
