Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Január 3-án az Egyesült Államok különleges katonai akciót végrehajtva elmozdította Venezuela éléről Nicolás Mauduro kommunista autokrata vezetőt. Az azóta eltelt egy hétben pedig az egyik legtöbbet tárgyalt kérdéssé a világ legnagyobb ismert olajtartalékát jelentő venezuelai nehéz olaj lehetséges sorsa vált. Ugyanakkor a latin-amerikai ország más, stratégiai fontosságú ásványkincsekből is komoly tartalékokkal rendelkezik, az arany mellett az ipari termelés számára kulcsfontosságú ércekkel. Ezeket foglaljuk össze.
A január 3-i katonai akció óta már azzal is szembe jöhetett az információ arról, hogy Venezuela a világ legnagyobb becsült olajtartalékaival rendelkezik, aki tudatosan próbálta csökkenteni az eseményről elolvasott hírek, tudósítások mennyiségét. Az is nagy figyelmet kapott, hogy hiába a nagy olajkincs, a nehéz nyersolaj termelése továbbra is csupán töredéke a lehetségesnek, elsősorban a rosszul menedzselt infrastruktúra miatt. Ám közben az is világossá vált, hogy gazdasági szempontból az olajkészleten túl is, igazi kincsesbányának tekinthető az ország.
Fotó: Pexels
Ezt jelenti valójában a venezuelai olajtartalék
A londoni székhelyű Energy Institute adatai szerint Venezuela a globális olajtartalékok mintegy 17 százalékát birtokolja, összesen 303 milliárd hordót – ezzel megelőzi a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) vezető államát, Szaúd-Arábiát is.
A tartalék piaci értéke
a becslések szerint nagyjából 18 ezer milliárd dollár, azaz akkora, mint a hét vezetői amerikai technológiai vállalat - Apple, Microsoft, Nvidia, Amazon, Alphabet, Meta és a Tesla - aktuális piaci értéke összesen, és megközelíti a 2025-ös, 30-31 ezer milliárd dollárra várt amerikai GDP kétharmadát.
Ez elképesztő szám, még annak tükrében is, ha a készletek kitermelése rendkívüli pénzügyi ráfordításokkal oldható meg. A tartalékok túlnyomó része az ország középső részén található Orinoco-övezetben lévő nehéz olaj, amelynek az amerikai energiaügyi minisztérium szerint kitermelése költséges, ugyanakkor technikailag viszonylag egyszerű – de legalábbis egyszerűbb, mint a repesztéses technológiát igénylő amerikai palaolajé.
A Reuters összeállítása a venezuelai olajipar leépülése kapcsán felidézi, hogy Venezuela Iránnal, Irakkal, Kuvaittal és Szaúd-Arábiával együtt az OPEC alapító tagja volt. A korrupció és a rosszul menedzselt infrastruktúrával, kiegészülve az ország villamosenergia-termelési problémáival azonban hosszú ideje rendszeresen akadályozták mind a bányászati, mind az olajipari műveleteket.
Az 1970-es években Venezuela napi akár 3,5 millió hordó nyersolajat is termelt, ami akkoriban a globális olajkibocsátás több mint 7 százalékát jelentette.
Venezuela az 1970-es években államosította olajiparát, létrehozva a Petroleos de Venezuela SA-t (PDVSA). Az 1990-es években az ország megnyitotta az ágazatot a külföldi befektetők előtt, ám a Maduro előtt regnáló Hugo Chávez 1999-es megválasztása után előírta, hogy minden olajprojektben a PDVSA-nak, azaz az állami olajcégnek kell többségi tulajdonnal rendelkeznie. A PDVSA több vegyesvállalatot is létrehozott a termelés növelése érdekében, többek között a Chevronnal, a China National Petroleum Corporationnel, az ENI-vel, a Totallal és az orosz Rosznyeftyjel.
Az Exxon és a Conoco a 2000-es években kivonult az országból, eszközeiket kisajátították.
Fotó: ANDREW ALVAREZ / AFP
A termelés a 2010-es években napi 2 millió hordó alá esett, tavaly pedig átlagosan körülbelül 1,1 millió hordót tett ki – ez mindössze a világtermelés 1 százaléka, nagyjából megegyezve az amerikai Észak-Dakota állam kibocsátásával.
Ha a fejlemények végül valódi rendszerváltáshoz vezetnek, az idővel akár több olajat is hozhat a piacra. A termelés teljes helyreállítása azonban időbe telik
– mondta Arne Lohmann Rasmussen, a Global Risk Management elemzője. Washington nem titkoltan az amerikai nagyvállalatok bevonásával képzeli el a venezuelai olajszektor talpra állítását és a kitermelés fölötti felügyeletet, ám még a várható kezdeti állami dotáció ellenére is olyan értesülések terjedtek el, miszerint a cégek egyelőre nem osztoznak a lelkesedésben a venezuealai olajipar kapcsán.
„Sikeres politikai fordulat esetén Venezuela exportja növekedhet, ahogy a szankciókat feloldják és a külföldi befektetések visszatérnek” – véli Saul Kavonic, az MST Marquee elemzője. Jorge Leon, a Rystad Energy geopolitikai elemzési vezetője ugyanakkor figyelmeztetett: „A történelem azt mutatja, hogy az erőltetett rendszerváltás ritkán stabilizálja gyorsan az olajellátást – Líbia és Irak intő példák erre”.
Az Egyesült Államok korábban Venezuela legnagyobb olajvásárlója volt, ám a szankciók bevezetése óta az elmúlt évtizedben Kína vált a fő célpiaccá.
A kőolaj ugyanakkor energiapiaci termék jellege mellett az adósságtörlesztés eszköe is: Venezuela mintegy 10 milliárd dollárral tartozik Kínának, miután Peking Hugo Chávez néhai elnöksége alatt az ország legnagyobb hitelezőjévé vált.
A kölcsönöket nyersolajjal törlesztik, amelyet három, korábban venezuelai–kínai közös tulajdonban lévő óriási nyersolajszállító hajóval fuvaroznak. E három szuper-tanker közül kettő tavaly decemberben közeledett Venezuela felé, amikor Trump bejelentette az országba tartó és onnan induló összes tartályhajó blokádját.
Arany, vasérc, nikkel: szemantikai bonyodalomtól kell indítani a felívelést
Venezuelában azonban nem csak kőolaj található. Még 2019-ben Nicolás Maduro elnök és a nemrég hivatalba lépett Delcy Rodríguez – aki akkor alelnök volt, jelenleg pedig ügyvezető elnök – ötéves bányászati tervet jelentett be.
A program célja a venezuelai ásványkincsek kitermelésének felfuttatása volt, alternatívát kínálva az olajiparral szemben, azaz csökkentve a gazdaság és – az állam berendezkedése miatt ez különösen hangsúlyos – a kormány függését az akkora már amúgy is leépült olajipari bevételektől.
Azért, hogy ezt előkészítse, egy évvel korábban a venezuelai kormány adatokat tett közzé az ásványi lelőhelyekről.
Ám a dokumentum a bányászati ipar kulcsfogalmait – például a „készlet” és az „erőforrás” kifejezéseket – felváltva használta.
Ez megnehezítette annak megítélését, hogy Caracas valóban tisztában van-e az ország teljes bányászati potenciáljával.
A 2018-as jelentést – amelyet „ásványkatalógusként” hirdettek a potenciális befektetők számára, és a bányászati minisztérium honlapján tettek közzé – mintegy 3 milliárd tonnára becsülte a szénkészleteket, míg a nikkelkészleteket 407 885 tonnára.
Ugyanez a jelentés 644 tonnás aranyerőforrást, 14,68 milliárd tonna vasércerőforrást – elismerve, hogy ennek jelentős része spekulatív becslés –, valamint 321,5 millió tonna bauxiterőforrást jelzett.
2021-ben a venezuelai kormány egy, a 2009-ben összegyűjtött adatokon alapuló ásványkészlet-térképet publikált. A térkép antimon-, réz-, nikkel-, koltán-, molibdén-, magnézium-, ezüst-, cink-, titán-, volfrám- és uránkészleteket jelölt, de mennyiségi adatokat nem tartalmazott.
Venezuelában aranyból is jelentős mennyiség van, melynek értéke 500 milliárd dollár, s ahogy az Origo megírta, egyes aranybányászati cégek máris abban bíznak, hogy hamarosan visszakapják államosított eszközeiket.
Mi van a ritkaföldfémekkel, melyek felett Kína szinte kizárólagos monopóliummal bír, de Európának és az Egyesült Államoknak is rengeteg kell azokból? A jelek szzerint Venezuela nem rendelkezik jelentős ritkaföldfém-készletekkel. A ritkaföldfémek a kritikus ásványok egyik alcsoportját alkotják.
Az olaj mellett lesz feladat a venezuelai bányaiparban is - kérdés, ki végzi el
A Maduro-féle ötéves tervhez kapcsolódó bányák jelenlegi működési állapota nem világos, bár vélhetően hasonlóan rendezetlen, kihasználatlan, illetve elhanyagolt infrastruktúrájú területekről van szó, mint a kőolajipar esetében. Ugyanakkor a Nemzeti Termelőgazdasági Tanács múlt hónapban konkrét számadatok nélkül azt közölte, hogy az arany-, szén- és vasérctermelés 2025 első három negyedévében nőtt. A helyzet mindenesetre tisztázatlannak tűnik.
Maduro 2023-ban azzal fenyegetőzött, hogy bányászati engedélyeket ad ki egy olyan térségben, amelynek hovatartozása vitatott a szomszédos Guyanával, s amely épp most vált a világ leggyorsabban növekvő GDP-jű államává a kőolajnak köszönhetően (a növekedési ütem jelentős, a mérték azonban még mindig alacsony más országokkal összevetésben). A konfliktusról az Origón is beszámoltunk.
Emellett Maduro kormánya legalább 2016 óta támogatta a kézműves aranybányászatot a venezuelai Amazonas térségében bevételszerzés céljából.
Venezuela 2011-ben államosította az aranyszektort, és az állam ellenőrzi a CVG vas- és acélipari vállalatot is. Bár tavaly ősszel Venezuela újraindította a széntermelést, és 2025-ben több mint 10 millió tonna exportot tervezett az energiahordozóból, nem ismert, hogy ezt a célt sikerült-e elérni. Az amerikai földtani intézet (USGS) 2019-ben úgy becsülte, hogy Venezuela 100 000 tonna szenet termelt ki 731 millió tonnás készletből.
Az elmúlt évtizedben az ásványi nyersanyagok – köztük a nikkel, a bauxit, a vasérc és az arany – termelése az olajhoz hasonlóan jelentősen visszaesett.
A USGS legfrissebb, 2021-re vonatkozó adatai szerint a bauxittermelés 250 000 tonna volt, szemben a 2017-es 550 000 tonnával. A vasérckibocsátás – vastartalom alapján – 1,41 millió tonnát tett ki, míg az aranytermelés 480 kilogramm volt.
Az alumíniumgyártás alapanyagául szolgáló timföld termelése
- 2021-ben mindössze 80 000 tonnára zsugorodott a négy évvel korábbi 240 000 tonnáról;
- az alumíniumtermelés eközben 20 000 tonnára esett vissza a 2017-es 144 000 tonnáról.
Bár még a venezuelai olajiparral kapcsolatban is rengeteg a kérdés, az értékes ásványkincsek miatt hamarosan a venezuelai bányászatról is fel kell tenni ezeket.
Fotó: Unsplash
A tekintélyes washingtoni agytröszt, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) friss értékelése szerint „lehet jövője az amerikai vagy nyugati befektetéseknek Venezuela bányászati ágazatában, de nem a hagyományos bányászati ütemtervhez hasonló módon. A mai kötelező érvényű korlátok nem geológiai jellegűek, hanem másból fakadnak.
Ezek a politikai kockázatok, a szankcióknak való kitettség, a bányászati régiók bizonytalansága, a gyenge jogállamiság és a végrehajtható szerződések hiánya.
Amíg ezek az alapok nem változnak, a komoly nyugati tőke valószínűleg a partvonalon marad” – áll az értékelésben.
Mit mutat az ábra?
A grafikon Venezuela legfontosabb ásványkincseinek becsült mennyiségeit mutatja be nemzetközi és kormányzati források alapján. Az adatok részben készleteket, részben erőforrásokat jelölnek: előbbiek gazdaságosan kitermelhető mennyiségek, utóbbiak pedig a földtani becslések szerinti teljes előfordulást jelentik.
A logaritmikus skála használata azért indokolt, mert az egyes ásványkincsek nagyságrendje között óriási a különbség: míg az arany esetében néhány száz tonnáról van szó, addig a vasérc és a szén mennyisége több milliárd tonnára tehető.