Rendkívüli ülés lesz az EU-ban a kőolajhelyzet miatt – mi várható attól?

Magyarország, Szlovákia, valamint Horvátország részvételével tart rendkívüli ülést az Európai Bizottság olajkoordinációs csoportja, mivel a három ország, valamint Ukrajna között kiéleződött a feszültség amiatt, hogy az ukrán fél ez idáig nem indította újra a Barátság vezetéken a kőolajszállítást. Az ezen az útvonalon érkező kőolajszállítmányoknak döntő jelentőségük van a magyar és a szlovák ellátásban, és bár a lényegében horvát ellenőrzés alatt működő Adria-vezeték képes kisegíteni a szállítást, a horvát fél egyelőre vonakodik ennek kapcsán. Bár a kifutása még nem ismert, de nehéz menet lesz a jövő heti ülés.

Magyarországnak tengeri szállítású kőolajat kellett emelt mennyiségben rendelnie, valamint a stratégiai kőolajkészletéhez is hozzá kell nyúlnia annak érdekében, hogy a MOL biztosítani tudja a kőolajellátás folytonosságát – ezek már biztosan következményei annak, hogy a Barátság vezetéken január 27-e óta nem érkezik kőolaj a feldolgozók irányába. A jövő hét szerdára összehívott rendkívüli ülésen várhatóan „technikai részleteket és továbblépési lehetőségeket” tekintenek át, de egyelőre nem világos, hogyan segíti majd az ülés a helyzet megoldását úgy, hogy az Európai Bizottság „konzultál Ukrajnával” a vezeték javításának ügyében, de Anna-Kaisa Itkonen szóvivő szerint a Bizottság tartózkodik attól, hogy nyomást gyakoroljon Ukrajnára a javítás ügyében – noha két EU-s tagállam várja, hogy a Barátság vezetéken újra érkezzen az olaj.

Ukrajna a magyar energiaellátást veszi célba – nem először támadják a Barátság kőolajvezetéket
Fotó: AFP

Kőolaj: nincs ellátásbiztonsági aggály, jogerős a stratégiai készletből vételezés

A Barátság vezeték kiürülése komoly, bár egyelőre kezelhető helyzetet eredményez Magyarországon és Szlovákiában, annak áttekintésével az elmúlt napokban több cikkben foglalkoztunk az Origón. Mostanra nemcsak az derült ki, hogy a magyar és a szlovák fél válaszlépéseket tett Ukrajna irányába a vezetékjavítás késedelme, illetve a szállítások el nem indítása miatt (a transzparencia hiánya az egyik kulcseleme a helyzetnek, erre még visszatérünk), hanem a Magyar Közlönyben megjelent az a rendelet is, ami jogerőre emeli a magyar stratégiai olajtartalék egy részének felszabadítását. Ennek értelmében a MOL annak elsődleges felvásárolója, a 250 000 tonna rendelkezésre állása április 15-ig biztosított, és majd idén augusztus 24-ig, ugyancsak a MOL-nak, el kell végeznie a visszapótlást. 

Magyarország kőolajtartaléka jelenleg több mint 90 napra elegendő, amivel még túl is haladjuk a vonatkozó EU-s elvárást. (A stratégiai készletezési kötelezettség előírása egész pontosan így szól: „az uniós országoknak legalább 90 napos nettó importnak vagy 61 napos fogyasztásnak megfelelő mennyiségű nyersolaj- és/vagy kőolajtermék-készletet kell fenntartaniuk, attól függően, hogy melyik a magasabb”.) Ám emellett fontos tisztázni, hogy bár közhelynek tűnik, de épp ezért fontos megjegyezni, hogy a kialakult helyzetnek mindenképp lesznek olyan következményei, amiket a bőrünkön fogunk érezni, rendkívüli üléstől függetlenül. Foglaljuk ezeket össze két fő pontban!

1. Üzemanyag lesz, de nem mindegy, milyen áron

Üzemanyag tehát lesz, sőt, a magyar fél tengeren 500 000 tonna olajat vár, amit az Adria-vezetéken remél megkapni, csakhogy a horvát fél ódzkodik attól, hogy szankcionált orosz olajat szállítson, annak ellenére, hogy erre EU-s kötelezettsége van a szankciós csomag vis major jellegű kivételt kezelő előírása értelmében (ez minden várakozás szerint a jövő heti rendkívüli ülés egyik témája lehet). 

Ám ha még érkezik is – március végétől – tengeri szállítású olaj, önmagában az felhajthatja az árakat, hogy annak szállítása drágább, mint a vezetékesé, az Adria-vezetéken sem szállítják ingyen (magyarul: van tranzitdíja), és mindezt a töltőállomásokon is érezhetjük a jövőben. Az elemzői prognózis 2-3 hónap távlatában 5 százalékos kiskereskedelmi árnövekedés, ám az időtényező kulcsfontosságú – a helyzet gazdasági vonatkozásairól a jelenlegi helyzetet értékelő cikkünket ide kattintva olvashatja el.

2. Gyanús a kérdésben az ukrán oldali csönd

Nem igényel hosszas elemzést az sem, miért látja úgy a magyar és a szlovák kormány, hogy politikai jellegű nyomásgyakorlásól van szó Ukrajnában most, amikor még mindig nem áramlik az olaj a Barátság vezetéken. Az ukrán fél kommunikációja ugyanis – itt utalunk vissza a fentebb felvetett problémára – nemhogy nem transzparens a kérdésben, hanem a leginkább: semmilyen. Az orosz fél már február első napjaiban azt állította, hogy a vezeték alkalmassá vált a szállításra, csakhogy a szállítást végző Ukrantransznafta vállalat semmiféle közlést nem adott arról, hogy valóban alkalmas-e a vezeték a szállításra, esetleg a javítással úsztak el, vagy bármilyen magyarázatot arra, miért csúsznak szerződéses kötelezettségének teljesítésével. Érdemes megjegyezni, hogy még Mihajlo Honcsar ukrán energetikai szakértő is úgy látja, Kijev hibázott már akkor, amikor nem értesítette az EU-t a Barátság-vezeték elleni január 27-i támadás következményéről, amire pedig a társulási szerződés alapján kötelezettsége lett volna. Ugyancsak Honcsar említi azt, hogy

az ukrán Naftogaz Csoport (ehhez tartozik a Ukrantransznafta) más ukrán energetikai cégekkel ellentétben a kulcsfontosságú eszközök mérnöki védelmére vonatkozóan nem vezetett be hasonló intézkedéseket az olajszállító létesítmények esetében.

Az Ukrtransznafta csak 2026 januárjában készítette el első „szép diákat” a létesítmények mérnöki védelmére vonatkozó ötletekkel – jegyzi meg az elemző.

Mindez pedig aláhúzza azt, hogy még ha az ukrán félnek nehézségei is lennének a javítással, a hallgatás akkor is érthetetlen, és a kommunikáció hiánya megerősíti, hogy politikai nyomásgyakorlás lehet a háttérben, ami miatt a magyar és a szlovák fél válaszlépéseket tett illetve helyezett kilátásba. 

Utóbbiak kapcsán nem pusztán a gázolajszállítások leállításáról van szó – hiszen arra amúgy a hazai ellátás megóvása miatt is szükség van –, hanem arról, hogy a gáz- és villamosenergia-ellátás területén is lehetségesek bizonyos el- és lezárások az energetikai infrastruktúrát, és így az ellátást tekintve nagyon rossz állapotban lévő Ukrajna irányába. „Súlyos csapás lesz Kijev számára, ha leállítják Szlovákiából Ukrajna áramellátását, ahonnan az ukránok ennek az erőforrásnak az ötödét kapják” – mondta Alekszandr Dudcsak, a FÁK-országok Intézetének vezető kutatója a TASS hírügynökségnek adott kommentárjában a kérdésről. Az ukrán energiaügyi minisztérium TASS által látott adatai szerint 2025 decemberében Magyarország adta Ukrajna teljes villamosenergia-importjának 41 százalékát, míg Szlovákia 21 százalékát – a helyzet politikai vonatkozásait összegző cikkünket ide kattintva érheti el.

A MOL logója a cég százhalombattai Dunai Finomítójánál 2025. október 21-én
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

Napok múlva rendkívüli ülés, de mi lehet az eredménye?

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az olajbizottság február 25-re kihirdetett rendkívüli ülése egy rendkívüli helyzetben történik majd meg. Robert Fico szlovák kormányfő már február 15-én kijelentette, hogy politikai nyomásgyakorlás áll amögött, hogy az ukránok még nem indították újra a szállításokat, azaz zsarolást alkalmaznak.

Kérdés, hogy az ülés milyen kifutásra lehet számítani a vitás kérdések feloldásában. Mindenesetre a magyar fél már világossá tette, mit vár el az üléstől, ezt Szijjártó Péter külügyi tárcavezető félreérthetetlenül megfogalmazta két pontban: „Elvárjuk az Európai Bizottságtól: 1. Európai Bizottságként és ne Ukrajna Bizottságként viselkedjenek! Szólítsák fel az ukránokat, hogy tartsák be az EU-Ukrajna társulási megállapodást, mely előírja, hogy Ukrajna nem veszélyeztetheti egyetlen EU-tagország energiabiztonságát sem! 2. Vegyék komolyan az orosz kőolajimportjára vonatkozó EU-szabályokat, s jelezzék a horvátoknak, hogy a Barátság vezeték kiesésének idejére nem tagadhatják meg az orosz olaj tengeri szállítását Magyarországtól és Szlovákiától!”

A második ponttal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a horvát vonakodás – legalábbis Zágráb álláspontja szerint – nem a szállítás megtételére, hanem a szankcionált orosz olaj szállításának megtételére vonatkozik. Kérdés ugyanakkor, hogyan értékelik majd a felek, és különösen a Bizottság ezt az ülésen, hiszen mint említettük, a szankciós csomagban szereplő kitétel – a magyar álláspont erről ismert – egyértelműen fogalmaz a helyzet kapcsán. Azaz kissé leegyszerűsítve, de arról van szó, hogy 

• a horvát fél nem opcióként tehet kivételt az orosz olaj szállítása kapcsán most, hanem 
• muszáj azt elvégeznie az EU-s kötelezettséggel összhangban.

Ez a magyar (és a szlovák, valamint tágabban a régiós) ellátás kapcsán azért is lényeges, mert idő kell ahhoz, hogy tengeri szállítású olaj finomítható legyen, ráadásul a MOL Dunai Finomítójában tavaly történt tűzeset miatt eleve csökkentett kapacitással tudják még végezni a műveletet az ott dolgozó szakemberek. 

Az ellátásbiztonságban – és az árakban –, mint láttuk az imént, az idő kulcsfontosságú, ahogy a most felhasználhatóvá vált biztonsági tartalékmennyiség visszatöltésében is.

Az olaj az EU energiamixének 37,7 százalékát tette ki 2023-ban az Eurostat adatai szerint, és itt most nem a beszerzések diverzifikációja, hanem a felhasználási arány a lényeges.

Ezért nemcsak hetek, hanem napok is számítanak egy olyan helyzet mielőbbi megoldásában, mint a mostani. Így érdemes szoros figyelemmel kísérni azt, milyen eredménye lesz a jövő hétre összehívott rendkívüli ülésnek. Az EU egyelőre azt kommunikálja, hogy a kötelező tartalékok miatt egyelőre nem látja veszélyben a magyar, illetve a szlovák ellátást.